Majdnem 1 héttel később (július 23)
Az elmúlt 1 hétben egyre többet kezdtem el beszélni Theoval. Többet találkoztunk, ráadásul a tisztáson is rengeteget voltunk. Egyszer összebújva feküdtünk a hatalmas füvön. Képem is van róla. A mellkasán volt a fejem, míg az egyik keze a derekam körül tartott, a másik pedig a feje alatt volt. Tegnapi nap folyamán moziban is voltunk. Tom azóta sem írt nekem, azóta sem beszéltem vele. Billnek el újságoltam a Theóval való dolgokat, Tomról pedig egy áldott szó sem volt. Volt esélyem át menni Theóhoz is. Aludni még nem aludtam ott, de ugyanúgy összebújva feküdtünk az ágyában.
Mostmár tényleg elkezdtem érezni valami komolyat iránta. Az illata, és a hangja az őrületbe kerget, mikor megérint, úgy érzem hogy eltudnék repülni. Szemei mindig felcsillannak, mikor enyémbe néznek. Számtalanszor nézett már az ajkaimra, melynek hála ugyanannyiszor égett halálra az arcom a sok pírtől. Úgy éreztem minden alkalommal felgyulladok. Néha volt bennem egy olyan érzés, hogy csak magamhoz rántom, és megcsókolom, de nem tettem. Sosem tudtam, hogy vajon el lökne, vagy nem, ez pedig instabillá tette a gondolkodásom.
Viszont ma, szombat este nála fogok aludni. Biztos gondolhatjátok, hogy nem lesz-e ez egy kicsit sok, hogy ennyi időt együtt töltünk. Szerintem nem. Mást amúgy sem tudnék csinálni, és látszatra, ő sem bánja. Különben is, jó sok időt egymással tölteni, főleg olyanokkal, akiket szeretsz.
Így hát reggel miután felkeltem, az átlagos napi rutinomon kívül sok mindent nem csináltam. Csak boltba mentem, mivel kellett egy pár dolog itthonra. Anyukámat ma ismételten behívták dolgozni, így a nap hátralévő részében egyedül maradtam itthon. Miután felkeltem, meg reggeliztem, majd elmentem lefürdeni. Mivel csak délután 3 óra körül fogok át menni, nem kezdtem még el készülődni. Felvettem egy laza szettet ameddig itt vagyok. Vagyis, próbáltam keresni valami laza szettet. Így kinyitottam a szekrényem, és elkezdtem kutakodni.
Már egy ideje nézhettem a ruháimat, talán túl sok ideje is, mivel találtam egy hatalmas pulcsit. Tom régi pulcsija. Amiben mentem a koncertjükre, mikor turnéjuk volt. És minden emlék a fejembe visszatalált, mikor Tommal együtt voltam. A csókjai, mikor állandóan velem volt, és nem szégyellt. Hirtelen feltört bennem a hiány érzet. Írni akartam neki, hogy még mindig rosszban vagyunk-e, de tudom, hogyha ma kibékülnénk, újabb veszekedés venné kezdetét, ráadásul azért, mert ma Theónál alszok. Végül úgy döntöttem, majd ő ír, ha kiakar velem békülni. A pulcsit visszanyomtam a ruhásszekrényem mélyére, és nehezen, de találtam egy melegítőt, és egy Adidasos cipzáros pulcsit. Majd lementem a nappaliba és film nézés közben elaludtam.
Arra keltem, hogy valaki dübörög az ajtón. Felálltam, közben szememet dörzsöltem. Kinyitottam az ajtót, de senki sem állt ott. Még túl kómás voltam, hogy feldolgozzam mi történik, így becsuktam az ajtót. De mikor megfordultam, mögöttem állt egy személy. Magas volt. Tekintetem az izmos mellkasával találkozott. Lassan felnéztem rá, ő pedig csak mosolygott, közben száj piercingjével játszott.
- Tom? - kérdeztem sokkoltan, érezve, hogy minden fáradtság elhagyja a testem.
- Szia Kat. - tűrt el egy kósza haj tincset az arcomból.
- Mit keresel itt? - néztem körül a lakásban.
- Hiányoztál. - kapta fel a kicsinyke testemet az ölébe, derekamat tartva. Megijedtem, így lábaim egyből a dereka köré fonódtak, kezeim pedig a nyaka köré.
ESTÁS LEYENDO
Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~
FanficKatherine Arnold vagyok. 18 éves lány, aki éppen ebben az évben járta ki a gimit. Berlinben élek a szüleimmel. A nagymamám Lipcsében él, ahol a régi barátaim is, a Kaulitz ikrek. Kiskori barátaim, ameddig össze nem vesztünk 13 évesen. Aztán elköltöz...