a night to remember [sanggi]

29 : egy felejthetetlen este és három pohár whiskey

-Szia, Jongho - ráncolom a szemöldököm.
Nem gondoltam volna, hogy bárki is keresni fog reggel kilenckor, főleg nem ő.
-Szia. Mondanám, hogy bocsi ha felkeltettelek, de annyira nem érdekel. Még mindig semmi történés?
-Mi?
-Mingivel kapcsolatban. Összejöttetek már?
-Jongho, ez nem ilyen egyszerű. Bármennyire is mondjátok, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy bejövök neki, mármint nem tudom, ahj - sóhajtok - rohadtul szerelmes vagyok belé, meg minden, szóval lehet, hogy csak belelátom a dolgokat olyan helyzetekbe, amik számára teljesen barátiak.
-Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy egy szappanoperát megszégyenítő picsogást akarok hallgatni vasárnap reggel? Én sem, szóval szedd össze magad délutánra, kimozdulunk.
-Mi? Hova?
-Elintéztem Seonghwánál, hogy elvigyen minket kocsmázni.
Rendesen hallom a hangján, hogy vigyorog közben.
-Csak inni akarsz, ugye? - dünnyögöm vigyorogva.
-Lényegtelen. Neked is kell egy alkalom, amikor elengedheted magad.
-Te most le akarsz itatni?
-Engem csak az érdekel, hogy én ihassak, de ha nagyon szeretnéd...
-Felejtsd el. Mikor és hol találkozunk?
-Seonghwa érted megy hétre.

Seonghwa valóban jön, tűpontosan hét órakor dudálni kezd a házunk előtt. Gyorsan összekapkodom a cuccom és kirohanok a kocsihoz, amiben a sofőrön kívül már ketten ülnek a hátsó sorban, meghagyva nekem az anyósülést, ami ebben a fekete autóban már a saját helyemmé nőtte ki magát.
-Szia, Yeosang - mosolyog rám a legidősebb, majd elindítja a motort -, hogy telt a napod?
-Nem történt semmi különös. Neked? - kérdezek vissza, teljesen figyelmen kívül hagyva a mögöttem ülő Mingit és Jonghot, akik a hangok alapján éppen valami nagyon titokzatos dologról sugdolózhatnak.
-Egész jól. Tételeket tanulgattam, amíg ez a hülyegyerek ki nem találta, hogy töltsük együtt a késő délutánt - bök hátra a legfiatalabbra, aki büszkén vigyorog -, aztán még azt is követelte, hogy menjek el érte. Először gondoltam magamban, hogy tudod ki a halál fog elvezetni odáig, hát drága a benzin, aztán nagyon kegyesen emlékeztetett, hogy ha nem megyek érte, furikázhatom Wooyoungékat, ez meg azért eléggé átbillentette a mérleget.
-Hogy vetted rá Joongot? - kuncogok, visszaemlékezve a lézerharcra, amikor elég világosan közölte velünk, hogy sosem lesz többet hajlandó hurimpálni őket.
-Kevesebb mint három hét és tizenkilenc leszek, nekem senki sem dirigálhat, főleg nem az a tökmag - dünnyögi mosolyogva Seonghwa, mire mindhárman felröhögünk, olyan hangosan, hogy teljesen elnyomjuk a rádióból szóló melankolikus popzenét.
-Azért mondjuk Yunhot kicsit sajnálom - mondom mosolyogva, belegondolva abba, hogy egy mérgelődő sofőr és egy szerelmes pár mellett negyedikként nem lehet valami kellemes utazni.
-Hidd el, ő jobban örül annak, hogy Wooyoung és San egy kocsiban utaznak, mint ők maguk - kuncog Mingi - nem kell félteni.
Mondjuk ebben van valami.
-Amúgy mikor érünk már oda? - kezd el nyafogni Jongho, miközben a biztonsági övvel szórakozik, mint valami kisgyerek.
-Hamarosan - sóhajt Seonghwa fáradtan - Yeosang, kiveszed a csokit a kesztyűtartóból és odaadod ennek a baromnak, légyszi? Semmire sem vágyom most, mint nyugalomra. Majd a kocsmában pöröghettek - utal ezzel többek között arra is, hogy Mingi sem képes megmaradni a seggén, folyamatosan az ülésemet rugdossa, hogy figyeljek rá.
Végül beszélgetésbe elegyedünk vele is, a hátralévő időben hárman sztorizgatunk, a legfiatalabb pedig egy nagy mosollyal az arcán eszegeti az édességet, néha bele-beleszólva egy neki tetsző gondolatmenetbe.

-Kiszállás, fiatalok! - vigyorog Seonghwa, mind a négyen kipattanunk az autóból. A többiek már megérkeztek, most éppen a bejáratnál várnak ránk. Hongjoong zsebre dugott kézzel támaszkodik egy villanyoszlopnak, ahogy megpillantja a csapatunkat, ellöki magát onnan és a legidősebb elé lép.
-Soha többet... - csóválja a fejét - soha többet nem veszel rá erre. Vagy külön utaznak, vagy veled.
-Sajnálom - nevet Seonghwa, játékosan megpaskolja az osztálytársa vállát - majd legközelebb megbeszéljük előre.
-Nekem senki sem dirigálhat, főleg nem az a tökmag - dünnyög Jongho, utánozva sofőrünk szavait, mire mindannyian felröhögünk.
-Ilyeneket mondasz rólam nekik? Teee - háborodik fel Hongjoong - ezért még számolunk - magyarázza barátjának, aki csak hallgatja, majd hátrafordul hozzánk, kacsint egyet és a következőt tátogja: "ne aggódjatok, maradtok az én utasaim."