Holnap

4.fejezet A holnap fájdalma

Az első lövést több másik követte,kocsi kerekek csikorgásával kísérve. Cor telefonja megcsörrent ,teste,mint egy tehetetlen zsák terült el a járó lapon. Utolsó erejével még mobiljáért nyúlt és felvette.

-Cor kihoztuk gyere te is !-hallotta Tom izgatott,de egyben nyugtató hangját ami csak foszlányokba jutott el hozzá,de a lényeget még fel tudta fogni belőle. Ördögien Marcusra mosolygott és kimondta életének utolsó gondolatát :

-Vesztettél-rekedtes hangja tovaszállt,üveges tekintete megkövült és örökre ott ült arcán gúnyos mosolya. Marcus mérgében és tehetetlenségében még egyszer belelőtt a halott lányba és elbaktatott . 

~Eközben az utcákon~

-Siess már mert utolérnek!-kiabálta túl a motor hangját Ry aki útközben csatlakozott a mentési akcióhoz.

-Azon vagyok ha nem látnád-préselte ki a szavakat összeszorított fogai mögül Tom. Hangos durranás és a hátsó ablak millió darabra esett szét. Ry előkapta 9mm-sét amit még valamikor egy rendőrtől kapott és lőtt. Az első lövés nem talált célt ,viszont a második darabokra törte az audi szélvédőjét ,a harmadik pedig a sofőr fejébe talált célt. A fekete telepjáró keresztbe fordult a szűk utcán és az őt követő kocsik sorra mentek belé. Az éjszakában kis fény gyúlt ,majd nem sokra rá hangos robbanás rázta meg a tájat.

-Juhu!-csapott öklével a levegőbe Ryan miközben szabályozta légvételét-Teli találat. Öcsém milyen jó vagyok!Láttad ezt Tom? Simán leszedtem azokat a rohadékokat. -lelkesedett . Tom sosem szerette ha emberi életeket ontottak ki előtte arról nem is beszélve mikor saját maga ölt. Sosem érezte magát jogosnak arra ,hogy Istent játsszon és elvegye másnak az életét. Most pedig látta amint ez  fiú örül egy ember halálának és mérges lett . Ujjpercei elfehéredtek ahogyan a kormányt szorította. Megérkeztek a házhoz ,bejárt a garázsba ,nagy levegőt vett és a fiú kék szemébe nézett.

-Ne feledd emberek voltak !

-Na és? -háborodott fel és az előbbi büszkesége már csak nyomokban volt jelen . A komor légkör átjárta az autót -Járulékos veszteség-vonta meg a vállát még jobban felhúzva az idősebbik férfit.

-Járulékos veszteség?-kérdezte és hangja olyan volt ,mint vihar előtt a tenger. Nyugodt ,de érezni lehetett,hogy mélyen valami feltörni készül- A francba is -csapott a kormányra. Még hogy járulékos veszteség?-üvöltötte- Ezt magyarázd el a feleségüknek vagy a gyereküknek akik apa nélkül nőnek fel . Figyelj ide Ryan az ölés sosem jó - látta ,hogy a srác felfogja amit mond és kezd észhez térni. Lehet ,hogy csak a fáradság ,vagy az adrenalin tette ,de mintha látta volna a megbánást szemeiben.

-Jó ,de nézd meg mit tettek Axellel

-Csak engem okolhatsz ezért-válaszolta higgadtan- Ha nem rabolom el Rosemariet akkor nem akarna most Marcus bosszút állni.- Nagyot sóhajtott és kiszállt a kocsiból -Na gyere te mester lövész most mutasd meg milyen erős vagy

~Reggel~

Tomon kívül mindenki aludt.A férfi egy éjszaka alatt fél évet öregedett és a folyamatnak még most sem volt vége ,hisz nem tért vissza Cornélia . Axel igaz ,hogy a fájdalom csillapítóktól tompán ,de egész jól ébredt. Odament fogadott apjához .A Nap első sugarai ,mint festő a vászont színesítették meg az ég alját. Így álltak egymás mellett pár percig,óráig néma csendben ,mert egyikük se tudta,mit is kéne mondani a másiknak.

-Felhívom!-törte meg a csendet Axel és előkaparta telefonját zsebéből. Bepötyögte Lia számát ,de a lány sokadik csörgés után se vette fel a telefon. Bekapcsolt a hang posta,Ax kinyomta a telefont és újratárcsázott. A második csengés után létrejött a vonal .

-Szia Cor!-mosolygott habár tudta ,hogy barát nője nem látja. Szeme örömteli csillogása megfakult,majd teljesen eltűnt ahogy meghallotta Marcus hangját :

-Axel,Axel te kis naiv - fedte meg a vonal túlsó végéről a férfi-Azt hitted megússzátok ?

-Enged el Cornéliát-sziszegte a fiú

-Én hozzá se értem-mentegetőzött -Sőt örülnék neki ha feltakarítaná magát meg a járó lapot ,mert a vörös nem megy az előszobám színéhez . Ugyanis ha még nem jöttél volna rá a kislány halott -az utolsó szót jól kihangsúlyozta. Hangja diadalittasan hatott a telefon túloldaláról és szavai megsemmisítően hatottak Axelra. A telefon kicsúszott ujjai közül és fejében még sokáig visszhangzott Marcus gonosz nevetése . Térdei remegni kezdtek ,majd összerogytak a súlya alatt és öklével többször a parkettára vágott. Tom érhetetlenül állt a dolgok előtt és ekkor a fiú sebzett tekintetével felnézett rá.Ryan jelent meg az ajtóban az álmosságtól kicsit kómásan,nyújtózkodott egyet és a rövid póló felfedte izmos hasát.

-Na mit történt?-kérdezte ásítás közepette-csak nem elestél nagyfiú?-nem látta barátjának szemében a könnyeket. Axel félve és hitetlenül ejtette ki a szavakat :

-Cornélia halott -suttogta és csak most fogta fel igazán ,hogy a tegnap még oly vadul csókoló lány mára már halott,hogy sosem láthatja újra pimasz mosolyát és lelkesedő tekintetét amint egy csotrogány gurul be a garázsba. Most tudta értékelni igazán azokat az apró kis gesztusokat, érintéseket ,csókokat amik oly természetesnek tűntek és csak most tudta igazán meg ,hogy mi az a gyűlölet és a bosszúvágy.

-Hogy micsoda? -hallatszott Rosemarie magas hangja Ry mögül . Tom szemei elkerekedtek és akaratlanul is elmorzsolt pár könnycseppet pedig tudta ,hogy most kell csak igazán erősnek maradnia. Ryan letérdelt cimborája mellé és vállára tette kezét.

-Sajnálom haver - Axel dühösen rázta le magáról a baráti kart és dühödten Rosenak rontott. A lányt nyakánál fogva a falnak szorította. Szeme csillogott a mérhetetlen haragtól és öv részéből előkerült a pisztoly amit még Cornéliától kapott .

-Ha te nem lennél ő még élne-szegezte fejének a pisztolyt. Rose Sikított és körmeit mélyen Axel bőrébe vájta ,de ő meg sem érezte azt. Hosszú véres csíkok húzódtak végig karján. Tom állt közéjük. Axelt kezénél fogva hátrébb rántotta és a földre nyomta.

-Ha még egyszer hozzá érsz-csavarta ki kezéből a pisztolyt-hamar a barátnőd sorsára jutsz. Ide figyelj őt már nem hozhatod vissza -kiabált remélve ,hogy így jobban eljut hozzá ,de ő már máshol járt . A vonal még mindig élt és Marcus jót derült az általa okozott zűrzavaron ,de aggódott lánya miatt és mikor meghallotta ,hogy a fiú nekiront a telefon túl végéről kezdett ordibálni :

-Ide figyel te ha a lányomnak bármi ismétlem bármi baja lesz szép lassan foglak megölni és kiélvezem minden pillanatát értetted? Ha meg kell ennek a kurvának a holteste akkor megtalálod az erdő szélén egy kukás zsákba vagy nem -tette hozzá és bontotta a vonalat.