Egyedül voltam itthon nem rég értem haza, a munkából, Tom pedig még dolgozik szóval, egy darbabig még egyedül leszek itthon.
Épp, a konyhában ügyködtem, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki türelmetlenül rá feküdt, a csengőre.
- Mit szeretnél Ayumi? - forgattam meg szemeimet.
- El fogod hagyni Tomot meg értetted? - fogta meg, a pólóm gallérját, s neki lökött, a falnak.
- Engedj el!! - löktem el magamtól, majd le kevertem neki, egy hatalmas pofont.
- Azt hiszed félek tőled? - rángattam fel, a földről, s mélyen, a szemébe néztem.
- Tönkre teszem, az életed ribanc - nézett rám lenézően.
- Próbálkozni lehet.
- Az fáj, hogy Tom nem téged szeret? Vagy, az, hogy, elhagyott téged értem?-léptem közelebb hozzá.
Ayumi szeme szikrát szórt, a kezei pedig remegtek. Hirtelen lendült volna, a keze, hogy felpofozzon, de elkaptam, a kezét, s el löktem magamtól. A hajánál fogva vonszoltam, az ajtóig, s ki akartam hajítani, de ott állt Tom, az ajtóban.
- Mi... Mi folyik itt?? - kérdezte lesokkolódva.
Tom közém, s Ayumi közé állt, majd szét választott minket.
- Ayumi mi a francot keresel te itt?
- Vissza akarlak kapni! Te hozzám tartozol, ez a nő megse érdemel téged - Fakadt sírva, majd Tom karjai közé rohant.
Tom elhúzódott Ayumi öleléséből, majd hátrált tőle, egy lépést.
- Menj innen!! Eleonórát pedig hagyd békén meg értetted?
- Mondom meg értetted? - emelte fel, a hangját, mivel, az előtte álló nő szótlanul meredt maga elé.
- Igen meg értettem - Hajtotta le, a fejét, majd ki rohant, a házból.
- Jól vagy? - Simított végig, az arcomon.
- Tudok magamra vigyázni - ültem le, a kanapéra.
- Azt tudom baby - Ült le mellém, s csókolt bele nyakamba.
-Miért nem mondtad el, hogy Ayumi zaklat téged?
- Nem akartalak ezzel is terhelni.
- Nem terheltél volna ezzel - Nyúlt állam alá, s csókolt meg.
Hirtelen olyan hányinger kerített hatalmába. Gyorsan felpattantam, a kanapéról, s a fürdő szobába rohantam. Alig bírtam, a WC - ig eljutni, minden kijött belőlem borzasztóan éreztem magam, a hasam görcsölt, a fejem szét robbant, a fájdalomtól, az arcomról pedig csurgott, a víz.
- Minden rendben? - kopogott be Tom, az ajtón.
- Igen, biztos gyomor rontás - Álltam fel, a WC - mellől, s a mosdó kagylóhoz siettem fogat mosni.
Félek.... És, hogy mitől? Attól, hogy terhes vagyok.... Tommal egyszer sem védekeztünk, így vissza gondolva elég nagy felelőtlenség volt. Szeretem őt, de félek gyereket vállalni, egyszer már elveszítettem, a gyerekem, nem szeretném újra át élni, azt már nem bírnám ki.
- Eleonora biztos jól vagy? - Hallottam meg Tom aggodalommal teli hangját.
- Igen nyugi szerelmem - nyitottam ki, az ajtót, majd, a konyhába mentem valami édesség után kutatni.
- Uhm kicsim... Előbb még rosszul voltál - Nézett rám furán.
- Igen, de úgy meg kívántam, az édességet - Haraptam bele, a csokis sütibe.
Egy héttel később :
Most értem haza, a gyógyszertárból, egy hete minden egyes nap rosszul vagyok. Remegő kezeim közé vettem, a terhességi tesztet. Nem merek rá nézni be csukott szemmel szorongatom, s próbálom vissza nyelni, a könnyeimet. Végül erőt véve magamon rá néztem.
- Pozitív - Suttogtam magam elé bámulva, a szemeim sarkában pedig megbújtak, a könnycseppek.
Össze kuporodva, ültem, a fürdő szobában, s némán sírtam. Ezt nem mondhatom el Tomnak, nem akartam megtartani, ezt, a babát nem készültem fel. Mi van ha el hagy, ez miatt? Hallottam, hogy Tom haza ért már, ezért gyorsan, a törölköző alá dugtam, a tesztet, a könnyeim pedig letöröltem, s kimentem, a nappaliba.
YOU ARE READING
Lost in japan ~ Tom kaulitz.
Romance2 évvel ezelőtt Eleonora elhagyta élete szerelmét, és, hogy miért?? Mert, a fiú az esküvőjük napján megcsalta, a lányt, nem is akár kivel, a legjobb barátnőjével. Kettő hosszú év elteltével , Eleonora állást kap Japánban, amit szívéjesen el is foga...
