Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

49. rész Párbajok csillaggal és tövissel

Ez a történet a tornacsarnokban indul. Mint ahogy tavaly, idén is a döntő az évzáró után van, és mivel a bronzpárbajt a döntő előtt rendezik, kénytelen vagyok elengedni a társaimat. De akkor kezdődjön történetünk. Állok a katedrán, és beszédet mondok.

-Üdvözlök mindenkit az évzárónkon-kezdtem-Idén is eseménydús évünk volt. Elsőseink egész éves munkájuk és kitartásuk által hasznos tagjai lettek közösségünknek, a Vörös Baronessz és társai meghódították a briteket, az egeket, és a töriversenyeket is. Majd elmeneteltek a bronzpárbajig. Párbajról jut eszembe. Hivatalosan csak 1 tankok választhatunk, szóval sok gondolkodás után eldöntöttem, hogy ez az öt ember lesz a csapatba jelölve: én, mint parancsnok, Yor, mint sofőr, Takako, mint töltő, Emi, mint lövész, és Riko, mint szerelő, mivel rádiósra nincs szükség. Ez a négy ember jelenjen meg holnapután reggelre Hokota vasútállomásán! De mindenesetre büszke vagyok mindannyiunkra. Idén is áll még iskolánk, és még él a magyar szellem! Éljen a Horthy!

-Éljen a kormányzó! Éljen a kormányzó!-skandálta a közönség.

-Akkor szép nyári szünetet mindenkinek!-zártam le a gyűlést.

Hazafelé menet összetalálkoztam Rikuval és Suzuméval.

-Miért változtattál a felálláson?-kérdezte Suzume.

-Kellett. Ők sem klasszikus csapatokkal oldják meg, ide a rozsdás bökőt, hanem a legjobbakat rakják össze-mondtam.

-Nem vagyunk a legjobbbak?-kérdezte mérgesen Riku.

-Nem. Riku, nálad jobb rádiós nincs a suliban, de most nincs szükség erre a csapatos formátumban oly elengedhetetlen tagra. Még te, Suzume... Azért Yor tanítványával nehéz harcba szállni. Nem véletlenül küldtem Rikót a te székedbe, Riku. Yor emberfeletti képességekkel rendelkezik, és úgy látszik, a csapattagjait is képzi. De viszont kellesz majd holnapután, Suzume-magyaráztam.

-Érthető. Végülis, minek a rádiós egy 1v1 meccsbe-mondta Riku.

-Megértelek, Ayumi. Tudom, hogy fontos az a bronz. De ha még egyszer ilyen párbaj lesz, már nem Emi lesz a prioritás!-mondja határozottan Suzume.

-Hiszek benned! De azért holnapután legyél készen!-indultam tovább.

Hazaérve láttam, hogy Soma éppen az utolsó adag teáját főzi meg, miközben pakolgat.

-Hiányozni fog ez a hely. A szabadság, az itteni élet, te...-szomorkodott Soma.

-Nekem is, elhiheted. De tényleg nem maradhatsz a bronzmeccsre?-kérdeztem.

-Anya és apa várnak haza. De megígérem, küldök csomagot! Kuncz Feri fizeti!-válaszolt Soma.

-Rendicsek! De most fókuszáljunk a pakolásra-tereltem el a témát.

Aznap este még egyszer utoljára befeküdtem az itteni ágyamba, és elgondolkoztam az éven. Repülők, szupererő, multiverzum, miegymás. Egyre érdekesebb az élet. Másnap reggel 6:30-kor felkelek, és Somát nem találom sehol. Benézek a szobájába, ahol csak a bútorok mellett egy levél van.

-Most nem volt szívem felkelteni téged, olyan aranyosan aludtál. Szóval jó nyári szünetet. Puszi, Soma-olvastam.

Követve a fiúm példáját, én is elindultam hazafelé. Most Suzume egyenesen a hajóra ment, szóval én is elszáguldottam oda. De nagy meglepetésemre nemcsak ő volt ott. Vele volt Yor, Riku, Emi, és Takako is.

-Holnap kellene Hokotába jönni, nem?-kérdeztem.

-Megbeszéltük a lányokkal, hogy nálam alszanak-mondta Suzume.