Még mindig szeretlek

3

Emilie Ford

|...|

A nap nagy részét a családdal töltöttem. Elmentünk moziba, kajáltunk és benéztünk a vidámparkba is. Négy órakor értem haza és el is vonultak dolgozni. Muszáj beszélnem Andreaval, de egyszerűen nincs hozzá energiám.

- Szia! - szóltam bele a telefonba, amikor felvette.

-Szia! A párommal kiválasztottuk a helyszínt és el is küldtem. - sipítozott ismét.

- Máris nézem. - mondtam és megnyitottam az emaileket. - Rendben akkor én holnap reggel felhívom a tulajdonost és elintézem a megbeszélt időpontra. - mondtam, mert az időpontot még reggel tisztáztuk.

-Oksi!

- Milyen díszítésre gondoltatok?

-Szia macikám! Igen pont a szervezővel beszélek. Persze. - gondolom a párjával beszélt. - Kihangosítalak drágám! - mondta ezt már nekem.

- Rendben. Szóval a díszítés.. - kezd fogyni a türelmem.

-Rózsaszín! Mindenképpen rózsaszín. - magyarázott.

- Uhum.. és mellé?

-Fehér. - szólalt meg egy határozott férfi hang. Hirtelen olyan ismerős volt, de nem tudom honnan. Viszont annyi emberrel beszéltem már lehet csak hasonlít valakiére, sőt biztos.

- Rendben, és esetleg milyen virágokra gondoltatok? - folytam bele a témába. Kemény három óra alatt sikerült dűlőre jutni és mindent megbeszélni, hála Andrea párjának. Ha a csaj egyedül van biztos, hogy hat órás beszélgetésbe folyok bele. Leadtam a listát Jasminnek és el is mentem aludni, rettenetesen elfáradtam.

Reggel korán keltem ismét, de most nem az álmom miatt, szimplán beszélnem kell a hely tulajával és kibérelni a termet és az udvart. Miután ezt meg ejtettem reggeliztem és leültem a húgaim mellé filmet nézni.

- Utazol el a szervezés miatt? - kérdezte Lilyt.

- Nem kicsi, Milwaukee-n lesz az esküvő így itthon maradok még egy darabig. - mosolyogtam.

- Szívem mi szeptembertől elutazunk, Sarah pedig nem lesz itthon addig. - nézett rám szomorúan anya.

- Akkor viszont szeptembertől Milwaukee-n lakok. - mosolyodtam el.

- Bele fogsz fáradni drágám, egy bőrönből élsz. - rázta a fejét rosszallóan anya.

- Szeretek utazni. - vontam meg a vállam.

- Már végre talákhatnál valakit, aki egyhelyben tart. - nevetett fel apa.

- Mindent a maga idejében. - reagáltam le és koncentráltam tovább a filmre. Ha egy helyen meg is állnék gőzöm sincs, hogy oldanám meg az egész vállalkozást. Így is néha több a felkérés, mint amennyit meg tudok szervezni, de addig még bőven van idő, hogy én abbahagyjam az utazgatást.

- Lemegyek a partra sétálni. - szóltam gyorsan. Kicsit egyedül akarok sétálni itt a városban, hiszen olyan rég voltam már itthon. Éppen a parton sétálgattam és gondolkodtam az esküvő szervezésén, mivel van elképzelés bőven. Andrea igazi hercegnős esküvőt szeretne és nekem rengeteg az ötletem is. Csak remélem tetszeni fog neki.
Annyira gondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy valaki sétál felém és egymásba ütköztünk.

- Annyira sajnálom! - segített fel a fiú, mivel a földre estem.

- Én sajnálom, kicsit elkalandoztam. - fogadtam el a kezét és amikor felhúzott egymásra néztünk. - Peter?

- Emilie? - kérdezett vissza. - Gyönyörű vagy! - ölelt magához rögtön.

- Te meg férfias, mi lett veled? - nevettem fel.

- Felnőttem, ahogy te is. - mosolygott. Végül pedig együtt folytattuk utunkat.

- Na és te most hol élsz? - kérdezte. - Eltűntél és senki nem tudta hol vagy pontosan.

- Őszintén mindig úton vagyok. Szeptembertől például Milwaukee az állomás. - nevettem fel.

- Én ott élek már jó ideje. - mosolyodott el.

- Szereted?

- Nagyon! A nyár végére jöttem haza, de utána megyek is vissza.

- Én azt az egy hónapot töltöm ott, utána nem tudom hova visz az élet.

- Ha gondolod lakhatsz nálam is, akkor nem kell feleslegesen fizetni a hotelért. - ajánlotta fel.

- Van egy szobám, amihez senki sem nyúlt amióta beköltöztem.

- Hát nem is tudom..

- Akkor oda jössz és kész! - nevetett fel.

- George?.. - kérdeztem félve rá.

- Ahogy befejezte az iskolát Itáliába ment, azóta hírét se hallottuk. - vonta meg szomorúan a vállát.

- Nem is keresett?

- Nem, de hát ha neki így jó én elfogadom. - mosolyodott el halványan. Az egész délutánt együtt töltöttük, Peter rengeteget változott és megkomolyodott. Egyre jobban megkedvelem. Eddig is kedveltem, de mármost hasonlít az érdeklődési körünk.

- Emilie tudom, hogy ez nagyon hirtelen, de nincs kedved eljönni a hétvégén egy randira? - kérdezte meg, amikor megálltunk a házunk előtt.

- Miért ne? - mentem bele. Nekem is kijár a boldogság, és oké, hogy voltam a bátyjával is egy kis időt, de teljesen különböznek és hát az már régen volt..

- Akkor hatra itt leszek. - mosolygott és el is ment. Tényleg nagyon szimpatikus és most nem úgy, mint régen. Kicsit talán bejön és tényleg megérdemlem végre, hogy olyan emberre legyek, aki tényleg viszonozza azt, amit adok neki. David óta senkim nem volt és nem is nagyon kerestem. Három éven keresztül vártam, hogy keres vagy visszajön, de nem történt meg. Ideje tovább lépnem, elengednem azt az Emiliet és hagyni, hogy a helyébe egy új, jobb változat lépjen. Aki nem fél az újtól és ad egy esélyt saját magának és másoknak, hogy boldogok lehessenek. Talán nem fogok ennyire megrögzötten a munkára koncentrálni, mint ez előtt, hanem szabadidőt is szánok majd magamnak. Lehet a vállalkozásnak még nagyobb sikere lesz és terjeszkedhetek, új emberek csatlakozhatnak majd és akkor nem csak ezzel a kis csapattal leszünk. Imádom őket, de egyszerűen nem tudunk ennyien több eseményt is szervezni egy időben, pedig nagyon sokan számítanak ránk. Lehet, hogy ha én is változok az életem is változik majd és jobb lesz, már nem a félelem miatt fogom csinálni, azokat amiket teszek, hanem azért mert ezt szeretem. Eddig is szerettem, de féltem a múlttól, féltem, hogy újra visszajönnek a fájdalmak ezért inkább menekültem, de ezentúl nem fogok menekülni. Szembenézek mindennel még akkor is, ha fáj. Nyitott leszek.

Felhívtam Cintit, mivel jó ideje nem beszéltünk már és ránk fért. Egy jó kis csajos pletyit tartottunk és hívásban aludtunk el. Tudom, hogy korán kel és le fogja tenni, de így azt érzem kicsit visszakaptam a legjobb barátnőmet. Őt is kezdtem az utóbbi időben elveszíteni.

Reggel pedig a telefonom csörgésére ébredtem. Andrea volt az. Gyorsan összeszedtem magam és felvettem. Csak annyit akart, hogy rózsaszín helyett legyen barackvirág szín a fehérrel. Értesítettem Jasmint is, de előtte megkértem Andreat, hogy ma estig véglegesítse a döntését, mert ha beszerzik a dolgokat azon már nem lehet változtatni. Természetesen sipítozott egy sort és mindent átbeszéltem vele, hogy jó lesz-e úgy. Nem variált sokat, de csak azért, mert a párja is mellette volt. Még mindig olyan ismerős a hangja. Nem hagy nyugodni a dolog, már nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Andreaval jövőhét hétfőn találkozok. A párja elutazik szóval őt szeptember második hete környékén látom majd először, úgyhogy kicsit félek, hogy addigra Andrea mindent legalább háromszor variál át..