Emilie Ford
|...|
A hét elég gyorsan elszaladt, azóta nem találkoztam Peterel és minden szabadidőmet a húgaimra szenteltem. Vagy éppen Andreaval egyeztettem a dolgokat. Sikerült beszerezni mindent, amit szeretett volna így hétfőn már a helyszínen találkozunk és átnézzük őket.
Most pedig a randira készülök, egy picit izgulok, mert nem tudom hova megyünk, mit vegyek fel, de egy testhezálló fekete ruhára esett a választásom, erre pedig felkaptam egy fehér inget. Így nem fogok fázni ha lehülne az idő, de melegem se lesz.
- Szia! - ölelt meg rögtön, ahogy mellé léptem.
- Szia Peter. - mosolyogtam.
- Gyönyörű vagy!
- Köszönöm!
- Mehetünk? - mutatott az autó felé, óvatosan bólintottam és elindultunk. Nem sokat utaztunk, de még mindig nem tudom hova visz pontosan.
- Amúgy hova is megyünk? - kérdeztem rá, mert már rettentően kíváncsi voltam.
- Mindjárt meglátod. - mosolygott sejtelmesen.
Pár perc múlva meg is álltunk egy étteremnél.
- Őszintén tudom, hogy ennél jobbat is kitalálhattam volna, de szeretnék veled beszélgetni, jobban megismerni az új Emiliet. - magyarázta.
- Tökéletes. - mosolyogtam rá és be is mentünk.
- Na és amúgy most milyen lesz az esküvő, amit terveztek?
- Hát eléggé hercegnős. - nevettem fel. - Hétfőn találokozok Andreaval. Amikor meg már nagyjából készen vagyunk akkor a párjával is. Valami utazás miatt nem lesz otthon. - magyaráztam.
- Ha gondolod szívesen besegítek majd. - vonta meg a vállát.
- Nemhiszem, hogy sok kedved van masnit kötözgetni! - mosolyodtam el.
- Akármi másban. Tudom, hogy ne ennyiből áll. - nevetett. - És amúgy is én fél napokat dolgozok a te időd meg kevés. - vont vállat.
- Végül is minden segítség számít. - mentem bele.
- És te most tovább tanultál vagy, hogy is van ez? - gondolkodtam hangosan.
- Levelezőn vagyok és közben dolgozok.
- Mindent értek.
- Te miért nem mentél egyetemre? Úgy tudtam nagy álmod volt.
- Ahogy azon a nyáron megtörtem sok minden változott. Más célokat kerestem, hogy véletlenül se kelljen a múltra gondolnom, de őszintén ezt ezerszer jobban szeretem. A régi dolgaimat nem élveztem volna. - vállat vonva lefordítottam a fejemet, nehéz erről beszélni.
- Persze, de örülök, hogy boldog vagy. - mosolygott ismét. Aranyos a mosolya és jókedvre derít. Peter tipikusan az az ember, aki ha valakivel elkezd beszélgetni rögtön jobb kedvre deríti. A vacsora után elmentünk sétálni egy közeli parkban, mivel időnk az volt bőven na meg amúgy is ráérünk.
- Sokat változtál. - mondta halkan.
- Ahogy te is. - bólintottam.
- Mindenki rengeteget változott, nem maradtunk ugyan azok.
ESTÁS LEYENDO
Még mindig szeretlek
Romance~Befejezett~ Az utolsó szeretlek II. kötete. Mikor az ember azt hinné nincs folytatás, ennek itt és most örökre vége, de persze a sors ismét közbeszól. - Több, mint három év eltelt! Jegyes vagy nem állíthatsz csak így be, hogy te még mindig szeretsz...
