Több a sokknál (Max Verstappen)

2

Molly

2023.12.03

-Minden rendben lesz?-Kérdezte aggódva Kika.

-Nyugodj meg, voltam már vele kettesben. Te most csak a vizsgálatra figyelj és ne parázz. Minden oké lesz, szeret velem lenni, ha nem emlékeznél rá.

Megöleltem mindkettőjüket, majd útnak indultak, míg én vigyáztam a kis Bellára. A barátnőm a szülés után még jobban legyengült, egy kicsit olyan érzésem volt, mintha most már belenyugodott volna, hogy Bellának jó helye lesz köztünk, ő vele pedig nem lényeg, hogy mi fog történni.

Minden alkalommal, amikor Pierre elutazott a munkája miatt, én átjöttem hozzájuk és segítettem neki a baba körül, hiszen a kezelés nagyon sokat kiszívott belőle. Sajnos az állapota pedig nem a jó irányba haladt, sőt, egyre inkább csak az látszott rajta, hogy megviseli ez az egész.

-Na ki jött ma megint partizni bébike?- Egy hónap alatt annyira összeismerkedtem vele, hogy olyan volt, mintha már a sajátom lenne és ennek mindenki nagyon örült.

Én voltam az egyetlen a társaságban, akinek se pasija se gyereke nem volt, de nem is akartam. Mikor meghallottam egy kérdést, hogy "Nem félsz, hogy kifutsz az időből?" csak felnevettem és faképnél hagytam az illetőt.

Komolyan van aki úgy gondolja, hogy kötelezően szülni kell ebbe a világba? Szeretem a gyerekeket, de úgy gondolom, hogy tökéletes az életem és nem akarok senki felé ekkora felelősséggel tartozni. A másik pedig, hogy ameddig még pasim sincs, addig elég nehéz lenne gyereket vállalni. Mellesleg a munkám sem engedi, hiszen elég sokszor kell utaznom különböző országokba.

-Megjöttem!- Hallottam meg a már ismerős hangot, viszont egyáltalán nem örültem neki.

-Te meg mit keresel itt?-Fordultam meg gyerekkel a kezemben.

-Hát nem téged, abban egyetérthetünk. Hol vannak Gasly-ék?- Odasétált és egyszerűen csak kivette a kezemből a kislányt, majd leült vele a kanapére és puszilgatni kezdte.

-Hiányzott a keresztapád, igaz?- Rám emelte tekintetét, majd végig mért és lenézően megszólalt.- Ilyen némberek kezéből kell kimentenem téged, hát hova fajul a világ?

-Köcsög.

-Látod, és ez a keresztanyád... Nem is értem anyádat, hogy tud vele barátkozni.

-Most már sok lesz a dumából Verstappen.-Abban a pillanatban puki hangokat hallottunk az erőlködő kislányból, mire Max felemelte a levegőbe és aggódva rám nézett.- Oké, most már visszaadom.

-De hiszen kereszt apu mindent megold, igaz Bellus?- Oda hajoltam a fejéhez, adtam rá egy puszit, majd Max felé fordulva kacsintottam egyet.- Hajrá, nehogy kicsípje a popsiját Maxie.

-Gyűlöllek.-Eltartotta magától a babát, majd elindult vele az emeletre.

Mosolyogtam a bajszom alatt, majd követtem őket halkan, hogy ne hallja meg, hogy én is ott vagyok az ajtónál, így a résen kukucskálva figyeltem, ahogy bénázik.

A babát lefektette, majd szépen kibújtatta a ruhájából, azonban azzal nem számolt, hogy Bella egész háta kakis, ő pedig úgy ahogy volt szépen ráfogott a hátára és az egész tenyere olyan lett.

Bokákolni kezdett, másik kezét az orrához tartotta, hogy eltakarja a szagokat, de láttam, hogy borzasztóan szenved, így oda sétáltam és arrébb löktem nevetve. Abba viszont én sem gondoltam bele, hogy ilyenben még nem volt részem nekem sem.

-Most mit kezdjek vele?-Tettem fel hangosan a kérdést, ám nem vártam válaszra.

-Mondjuk valahogy.... Szedd le róla, fúj, de büdös.

A feje már vörös volt, majd egyszer csak elfutott a wc-re, és minden kijött belőle a sok bokákolástól.

-Max, kéne egy kis segítség.- Sétáltam felé a még mindig kakis babával.

-Neeeee, megint hányni fogok.

-Vegyél nagy levegőt, aztán lépj túl ezen. meg kell fürdetnünk, mert ezt képtelenség letörölgetni.- Szóltam neki, majd elindultam a fürdő felé, kezemben a gyerekkel.

Fürdővizet engedtünk a kádba, beleállítva a babahőmérőt, hogy a megfelelő hőmérsékletű legyen, majd belefektettem a kis szarost, aki annyira örült neki, mintha csak erre várt volna egész eddig. Hatalmasakat mosolygott és sóhajtott, a végén pedig még majdnem el is aludt, ahogy simogattam a vizes kezemmel.

-Megkeresed a törülközőjét?- Néztem Max-re.

-Azt se tudom milyen az.-Tárta szét a kezeit.

-Ilyen lila, zebrák meg zsiráfok vannak rajta. Szerintem ott van a kiságya szélén, ha nincs, akkor egy újat vegyél ki a szekrényből.

Egy vattapamacsra babaolajat öntöttem, majd belemasszíroztam a kis testébe, míg a férfi nem ért vissza. Kiemeltem a vízből, majd Max kezébe raktam, ő pedig bebugyolálta és oda vitte a kis pelenkázójára. Egyedül pelenkázta be a már tiszta babát és öltöztette fel illatos ruhájába, majd kezébe vette és leindultunk a nappali felé.

Megmelegítettem a cumisüvegbe összekészített adagját, majd Max mellé leültem és míg ő fogta a babát, én tartottam a cumisüveget. Olyan nyugodtan feküdt a lábain, hogy eszem ágában sem volt elvenni tőle. Végül evés közben elaludt Bella is, nemsokkal utána pedig Max is, így egymagam maradtam.

Egy idő után a baba mocorogni kezdett, szóval a kezembe vettem és úgy tettem-vettem tovább a házban, hogy mire a szülők haza érnek nekik már ne kelljen pakolászni.

Mikor kinyitódott az ajtó Pierre sétált be Kikát a kezeiben tartva és egyből az emeletre cipelte, hogy lefektesse, majd visszajött hozzánk.

-Egyre nehezebben viseli igaz?- Kérdeztem a franciát, miközben éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel.

-Őszintén szólva csak sejtem. Nem igazán beszél nekem ilyenekről, de gondolom neked sem. Próbálja erősnek mutatni magát, de nagyon mélyen lehet szegény.

Max kisétált hozzánk, majd kezét Pierre vállára rakta, hogy kimutassa, bármikor számíthat rá a francia.

-Mit tegyek Pierre?-kérdeztem tőle.

-Talán felmehetnél hozzá. Nem alszik, csak pihen.

-Add ide, nyugodtan.- Max felém nyúlt, majd átvette Bellát, én pedig elindultam az emeletre.

Befeküdtem az ágyba a barátnőm mellé, és szorosan oda bújtam hozzá annyira, hogy a homlokunk már teljesen összeért.

-Találd ki hova megyünk Júliusban... Te meg én, csak ketten.-Kuncogtam fel hangosan.

-Remélem Ibizára, hogy megünnepeljük a tünetmentességem.-Húzta mosolyra a száját.

-Justin Timberlake koncert, anyukám. Elintéztem, mondtam, hogy megszerzem a jegyeket.

-Nem mondod?- az ajkai o alakra formálódtak, majd gyengéket pislogva figyelt rám.- Betennéd a közös zenénket?

- Hát hogyne.

Előkapva a telefonomat beütöttem a címet (Justin Timberlake - What goes aroung comes around) és elindítottam a lejátszást.

-Most épp szorítom a kezed...- Súgta halkan nekem, miközben alig éreztem az érintését a saját kezemen.

-Érzem, mindjárt eltörik a kezem, szóval jobban teszed, ha vigyázol. Feljelentelek testi sértésért.

Rámosolyogtam, majd énekelni kezdtük a zenét és miután ő elaludt, kikászálódtam az ágyból és kisiettem a ház elé. Leültem a verandán található hintaágyra és ömleni kezdtek a könnyeim. Pierre szavai keringtek a fejemben, amiket még a múltkori vizsgálat után mondott:

"Az orvosok szerint már nincs sok hátra, talán hetek."
"Járunk a kezelésekre de felesleges, csak mindkettőnknek egy utolsó reménysugarat ad"
"Félek elaludni esténként, nem tudom, hogy mikor kelek fel úgy, hogy már élettelenül fekszik mellettem."
"Ilyenekről beszél, hogy ha meghal, akkor keressek új boldogságot a lányomnak és magamnak. De én nem akarok mással boldog lenni"