Több a sokknál (Max Verstappen)

3

Molly

2023.12.28

Egy dátum, amit sohasem fogok elfelejteni, amire nem azért fogok emlékezni, mert jó dolog történt, hanem mert elvesztettem a másik felem.

Kiskorunk óta legjobb barátnők voltunk, mindent együtt csináltunk, még az iskola szüneteiben is elválaszthatatlanok voltunk.

Kellett egy kis idő, amíg feldolgoztam, hogy beteg, most pedig azért kell egy kis idő, hogy feldolgozzam, hogy nincs már többet.

Az utolsó pár órában még tudtam találkozni vele, elköszönni tőle, de ő már nem ismert fel. Hatalmas fájdalmai voltak az utolsó napokban, mindenféle gyógyszerrel tele volt tömve, hogy egy kicsit enyhüljön a szenvedése, de semmi.

-Lesz olyan, amikor nem fog fájni ennyire?- Kérdezte Pierre, mire Max szótlanul magához húzta és megveregette a vállát.

Miután ELjöttünk a kórházból, mind a ketten a férfi mellett maradtunk pár napig, hogy ne legyen egyedül ebben a kemény időszakban.

-Főzzek valamit vacsira?- Feltettem a kérdést de előre tudtam a választ, mindenki megrázta a fejét.

Még a fiúk le ültek a nappaliban, én Bella szobájába zárkóztam be. A babafészket leraktam a szőnyegre, bele helyeztem a babát majd melléfeküdtem.

-Olyan szép vagy mint az anyukád.-Apró kis ujjait a mutató ujjam köré csavarta, majd békésen nézelődött tovább.

Talán egy órája is feküdhettem már így, amikor Max sétált be a szobába és ő is lefeküdt a földre, a babafészek másik oldalára.

-Itt kell lennünk neki.- Nem nézett rám, csak Bellára mosolygott szomorúan.

-Itt. Mindig, mert erre van most szüksége.- Helyeseltem.- Elaludt?

-El, a nappaliban. Csúnya ezt mondani, de remélem, hogy a versenyzéssel újra erőre kap és egy kicsit visszahozza a varázst az életébe. Ne érts félre, Kika volt az, akivel tökéletesen összeillettek és bár ne így történt volna... De most itt van Bella, és ezt kell néznie, muszáj miatta talpra állnia.

-Szerinted sok idő lesz, amíg átlendül?

-Baromira.- Sóhajtott egy nagyot.- Főleg, hogy a kicsi tiszta anyja és mindig őt juttatja majd eszébe.

A hollanddal való beszélgetésem egy kicsit elgondolkoztatott azon, hogy lehet, hogy még sincs kőből a szíve és ő is érző emberi lény.

2024.02.26.

Ahogy teltek a napok, a hetek, szépen kialakult egy szokásos rutinunk, ami az volt, hogy hétvégéken én vigyázok Bellára, amíg a srácok futamra utaznak, hétköznap pedig az apukáé a főszerep én pedig akkor dolgozom. Ha pedig úgy adódik, akkor néha én is elutazom velük, így egy kicsit kikapcsolódni is sikerül néha.

Kezdett úgy kinézni a dolog, mintha az autó és maga a csapat egy kis színt vinne Pierre életébe, ha dolgozott mindig fel volt dobva, nevetett és boldognak tűnt, de amikor hazaért csak a szomorú valóságban találta újra magát, a házban, ahol többé nem várja haza a felesége.