a night to remember [sanggi]

30 : a dolgok, amiket mindig is el akartam mondani neked

Március huszonharmadika. Amióta ismerem Yunhot, ez a nap csak körülötte forog és minden egyes születésnapjakor észreveszem, hogy rajta kívül minden változik az életben. Azon kívül, hogy hetedikben szép lassan kezdett túlnőni engem, meg szép lassan levedlette magáról arcának gyermekes vonalait, teljesen ugyanolyan maradt, mint amilyennek megismertem. Minden évben elhencegi nekem büszke vigyorral, hogy ő bizony előbb öregszik, ez pedig idén sem maradt el, azzal a különbséggel, hogy azt is a fejemhez vágta, hogy várhatok majdnem fél évet, amíg nagykorú leszek.

Az ajtajukon kopogtatok, miközben a lábammal dobolok a lépcsőn. Erősen megszorítom az ajándéktáskát, féltve őrizve benne az albumot, amit Sangie segítségével összeraktunk a héten és amire igazán büszke vagyok. Amint nyílik az ajtó, egyből legjobb barátom karjaiba borulnék, a fülébe ordítva, hogy "boldog szülinapot!!", mint minden egyes évben, de San áll a küszöb másik oldalán, vigyorogva nyugtázva a mosolyom értetlenkedéssé torzulását.
-Bocs, ha nem rám számítottál - nevet -, Yunho azt mondta, engedjek be mindenkit.
-Ő hol van? - kérdezem, miközben belépek a házba és lehámozom magamról a kabátomat.
-Wooyoval ágyaznak a szülei szobájában. Elvileg mind a heten ittalszunk, szóval előkészítik a helyet nekünk. Nem ülünk le a nappaliba? Kérdezni szeretnék valamit tőled.
Kezdem sejteni, hogy miről van szó, de csak bólintva követem. Lerogyok  a kanapéra, ő pedig velem szemben foglal helyet, inkább a fotelt választva, majd karjait összefonja a mellkasán és játékos vigyorral néz a szemembe.
-Hogy haladsz? - kérdezi, egyből tudom, mire gondol.
-Sehogy - húzom el a szám -, egy rejtély ez az ember. A héten többször is volt nálunk, segített megcsinálni Yunho ajándékát.
-Ó, amit a bevásárlóközpontban találtatok ki?
-Igen, de miért vagy ennyire tájékozott?
-Van egy pletykás párom - biccent az emelet irányába, ahol a házban tartózkodó két másik ember tevékenykedik éppen -, amiről ő tud, arról én is. Mindegy is, mesélj, mi volt?
-Egyszerűen még mindig nem tudok rájönni, hogy csak szórakozik-e velem, vagy viszonozza - sóhajtok - amióta megtört köztünk a jég, vagy nem is tudom hogyan nevezzem, azóta próbálom neki küldözgetni a jeleket, de vagy nem vagyok elég egyértelmű, vagy telibe szarja őket. Őszintén szólva fogalmam sincs, mit gondoljak.
-Yeosang nem olyan ember. Hidd el, ha nagyon akarod, meg fogod tudni szerezni - kacsint rám, majd felpattan és a lépcső irányába indul, hogy segítsen Wooyoungnak, aki a nevét kiabálja.

-De búvalbaszott itt valaki - huppan le mellém Yunho, esélyt sem adva arra, hogy San szavain agyaljak - mi van veled, haver?
-Boldog szülinapot! - csapom hátba vigyorogva, amitől felköhög - végre nagykorú vagy! Bár nem látszik rajtad sem testileg, sem lelkileg.
-De hülye vagy - ölel át, azonnal visszaadva a rá mért ütésemet -, köszönöm, hogy eljöttél.
-Sosem hagynám ki a pillanatot, amikor a legjobb barátom végre eléri azt a kort, hogy legálisan vehet alkoholt.
Erre felnevet, majd szólásra nyitja a száját, de mindketten az előszoba irányából érkező hangokra leszünk figyelmesek.
-Gyertek csak be - csiripeli Wooyoung -, már nagyon vártunk rátok.
Seonghwa a fogasra akasztja a kabátját, majd a nappaliba lépve egy hatalmas táskát dob le mellém a kanapéra.
-Ez mi? - kérdezi Yunho.
-A kölyökkel elvoltunk vásárolni - mutat a legidősebb unottan a mellé sétáló Jonghora - amint beszállt a kocsiba, egyből elkezdte mondani, hogy nem bízik benned és az alkoholkészletetekben, szóval addig erősködött, amíg bele nem egyeztem, hogy vegyünk néhány üveggel.
-Szívesen - vigyorog a legfiatalabb, szemöldökét húzogatva huppan le mellém, átkarolva a vállam - na és mi van...
-Amelyikőtök a nap folyamán még egyszer megkérdezi, hogy állok Sangieval, annak lenyomok a torkán egy üveget. Nem foglalkozunk inkább Yunhoval? Most lett tizennyolc éves - mutatok halvány mosollyal a legjobb barátomra, aki elneveti magát.
-Nyugi, békén hagyunk. Apropó Yeosang, merre van?
-Azt írta negyed órája, hogy elindult - ráncolja a szemöldökét Wooyoung - gyalog sincs tizenöt percre a házuk.
-Biztosan hamarosan itt lesz - mosolyog a most megérkezett Hongjoong, aki éppen a bakancsát rángatja le a lábáról -, elég hideg van, szóval valószínűleg azért.
Mondatának végére megszólal a csengő, a házigazdával egyszerre indulunk meg az ajtóhoz. Kinyitom azt és egy megtépázott, vacogó, kócos hajú Sangie esik be rajta.
-Sziasztok - nyöszörög -, tudjátok, milyen halál hideg van kint? Még jó, hogy az ajándéknak nem esett baja - mutatja fel a kezében tartott ajándéktáskát, amit azonnal átveszek tőle, hogy felszabadítsam a kezét, cselekedetem nyomán rám mosolyog - köszi.