Még mindig szeretlek

6

Emilie Ford

– Hova tegyem a dobozokat kicsi? – nézett rám Peter. Néha szokott becézgetni és mindig elpirulok, de most teljes sokkban voltam, nem tudtam erre koncentrálni.

– Oda. – mutattam a földre. Úgyis ki kell pakolni. A díszlet már elég szépen alakulgatott. – Holnap feltesszük az égősorokat. – néztem a fiúra, aki bólintott.

– Csajszi! Ő itt a párom. – rohant felém Andrea és ölelésébe zárt. Engem vizslatott, de már túlságosan is.

– Üdvözlöm, Emilie Ford. – nyújtottam oda a kezem, mire a szemei elkerekedtek. Na itt már tudtam, hogy tényleg nem csal a megérzésem.

– David Pelor, örvendek. – rázott velem kezet, miután fel ébredt a sokkos hatás alól.

– Peter kérlek hozd be a létrát az udvarról! – szóltam a fiúnak kis idő után. Rögtön tette is a dolgát.

– Jasmin meg tudod nekem mutatni hova lehet majd a személyes tárgyakat pakolni? – kérdezte Andrea és ezzel magunkra hagytak minket Davidal.

– Együtt vagy vele? – bökött fejével az ajtón besétáló Peter felé.

– Kérdezi ezt az, akinek az exe szervezi az esküvőjét. – forgattam meg a szemem választ nem adva a kérdésére és közben aláírtam néhány papírt.

– Mit kellett volna tennem? – ezzel kibaszott nagy sebeket számítunk most fel. – Várni rád? – kérdezte halkan.

– Mert én szerinted mit csináltam? Három kicseszett éven keresztül vártam. Most, hogy elkezdtem megnyílni egy kicsit mi történik? Felbukkansz. – lettem egyre idegesebb.

– Mikor befejeztem az iskolát visszamentem. Kerestelek, de senki nem tudta hol vagy! – akadt ki.

– Pont ezért nem tudták. – mondtam megvetően. – David ha annyira akartad volna akkor megoldod, de nem tetted. Az már a múlt. Mindketten lezártuk szóval tartsuk meg a tisztes távolságot és hagyjuk a másikat élni. Az esküvő után felszívódok és nem látsz többet, de ha szeretnéd átadhatom másnak. – dobtam be a lehetőségeket.

– És ha nem akarom, hogy újra felszívódj?

– Ne vicceljünk már! - nevettem fel és tovább mentem, hogy segítsek Peternek, aki az ablakra próbálta felrakni a szalagot. – Nézd, így. – mutattam meg neki, mire ő egy puszit nyomott a hajamra.

Hátra fordultam, mert ajtócsapódás ütötte meg a fülemet.

– David! – szaladt utána Andrea.

– Te tudtad? – utalt Davidra.

– Nem. – csóváltam meg a fejem.

– És most mi lesz?

– Megszervezem az esküvőt és lelépek, mi más lenne? – nevettem fel keserű mosollyal.

– Lelépsz? – mosolygott gúnyosan.

– Mi mást tehetnék? – háborodtam fel.

– Szembenézhetnél a félelmeiddel és akkor nem csak menekülnél előlük. – mondta csalódottan és otthagyott. Nem tudtam hirtelen mit csináljak, de egy kis idő után utána mentem.

– Sajnálom. – mondtam neki, ahogy megláttam a kocsi mellett támaszkodva.

– Ez a te döntésed, én nem szólhatok bele. – vont vállat.

– Nem akartalak megbántani csak félek. Csalódtam benne és már nem ez az első alkalom. Nem tudnám elviselni, ha tudná hol vagyok és mit csinálok. – magyaráztam meg neki. Bűntudatom volt, mert megbántottam. Mert fontos volt nekem, mint ahogy én is neki és egy mondattal a lelkébe tiportam.

– Ha úgy döntesz, hogy mész én támogatlak. Csak ne tűnj el. – fogta kezei közé az arcom, ezzel kényszerítve engem, hogy szemébe nézzek.

– Köszönöm. – mosolyodtam el halványan. A fiú is így tett és átölelt.

– Gyere menjünk be. – fogta meg a kezem és folytattuk a munkát.

– Szereted még? – kérdezte kis idő után. Értetlenül fordultam felé, mert nem értettem honnan jött neki a kérdés.

– Egy kis részem mindig szeretni fogja. – mondtam halkan, mire csak bólintott.

– Ennyi idő után is kitartasz mellette, nem tudja mit veszített.

– Amit ő elveszített, majd megtalálja más. Valaki jobb. – mosolyodtam el, mire ő is így tett és megrázta a fejét.

– Megtaláltam a világ legszebb kincsét és nem engedem, hogy elvegyék tőlem. – simította meg a hajamat, mire teljesen elvörösödtem.

A mai teendőkkel hamar végeztünk, pontosabban háromkor ezért be is ültünk az autóba és Peter lakása felé vettük az irányt, mivel még nem voltam itt.

– Az a tiéd. – bökött a komódon pihenő kulcsokra, amikor beléptünk a lakásba. Csodaszép volt, mindenhol sötét bútorzat és világos falak.

– A fürdő ott van. – mutatott az ajtóra. – A te szobád pedig ez lesz. – nyitott be az egyik ajtón és bevitte a bőröndöm.

– Köszönöm. – mosolyogtam, de nem viszonozta. – Peter én tényleg sajnálom, nem akartalak megbántani. – mentem utána a konyhába.

– Semmi baj, csak nem egyszerű. – ölelt meg.

– Tudom. 

– Nincs kedved elmenni sétálni? – kérdezte kis idő múlva és mivel semmi dolgunk nem volt rábólintottam.

– Gyönyörű! – áradoztam, amikor egy közeli parkba léptünk be, teljesen tündérmesébe éreztem magam, mindenhol virágok és fák. Szökőkút a park közepén és csicseregnek a madarak. 

– Én valami sokkal gyönyörűbbet látok. – mondta és mikor felé fordultam engem nézett. Teljesen elpirultam, jól esett a bók. A fülem mögé tűrt egy hajtincset és tarkómra simította kezét. Egyre közelebb hajolt és már csak pár centi választott el minket, de Peter ezt gyorsan semmissé tette és megcsókolt. Mikor elválltunk csak hosszasan néztünk egymás szemébe, én teljesen belepirultam a csókba. 

– Most mi legyen? – kérdeztem félve. 

– Nem tudom. – suttogtam. – Nekem ez nagyon gyors Peter. – néztem fel rá újra.

– Akkor várunk. – húzta ki magát és elmosolyodott.

– Az ott David? – meredt a távolba. És tényleg ő volt az, mint aki idegesen távozni készül. Vajon látta?

– Te jó ég! – ültem le a padra.

– Mi a baj?

– Semmi csak felkavar. – vontam vállat.

– Megértelek. – mondta szomorúan. Bűntudatom lett, mert nem ezt érdemli. Most csókolt meg és megint az exem a téma..

– Holnap be kell mennem az egyetemre reggel délután pedig műszakom lesz, de következő nap besegítek. – ismertette a dolgokat.

– Rendben és köszönöm. – mosolyogtam.

A sétát folytatva beszélgettünk tovább. Nem éreztük kellemetlenül magunkat a csók miatt se David miatt. Önfeledten nevettünk és beültünk egy cukrászdába is.
Pár óra múlva pedig hazaértünk, lezuhanyoztam addig Peter készített vacsit. Megettük és mentünk is aludni. Holnap hosszú napunk lesz. Próbáltam elaludni, de egyszerűen nem sikerült folyton David lebegett a szemem előtt, hogy három éve még engem ölelt most meg egy másik nő van mellette, egy másik nőt fog feleségül venni. Mivel egyáltalán nem ment az alvás így kimentem a erkélyre egy köntösben, mivel rövidnadrág és póló volt rajtam. Nem volt magasan a lakás és az erkély korlátja vastag volt így gondoltam egyet és a lábam kifelé lógatva néztem a csendes, üres utcát. Tudom, nem valami biztonságos ezt csinálni, de jelenleg nem érdekelt.