A jégkirálynő (Átírás alatt)

Táncpróba

Szinte az utolsók között érkeztem meg a tornaterembe. Többen rám pillantgattak, majd oda fordultak a mellettük lévőhöz és neki álltak sutyorogni. Nyilván mindenki, aki azzal volt elfoglalva, hogy rólunk pletykáljon észrevette, hogy mosolyszünet van köztem és Nát között. Most pedig megvitathatják a hatalmas téteket, amit arra tettek, hogy fogunk-e együtt táncolni, mutatkozunk-e még egyáltalán együtt. Éreztem a szurkáló pillantásokat a testemen, de nem foglalkoztam velük. Felszegtem a fejemet és leültem a terem egyik legtávolabbi pontjára. Végig vonultam Samek előtt, de nem néztem rájuk. Hallottam, ahogy Zoé kérdezgeti a többieket, hogy mi bajom van, de Sam csak legyintett.

Borzasztó hálás vagyok neki, amiért ennyire a szívére veszi azt, hogy mi van velem, amiért ennyire ápolt és segít túljutnom ezen az egészen. Mindegyiküknek mérhetetlenül hálás vagyok. Ahhoz viszont akkor sincs joguk, hogy helyettem döntsenek. Amikor még egyedül voltam és nem voltak barátaim legalább én uraltam az életemet, nem értek külső behatások. Én dönthettem el, hogy mi a szart is akarok. Most viszont ők, a barátaim, úgy látták jónak, ha nem említik meg nekem a mai táncpróbát és hagyják, hogy besétáljak a csapdájukba. Velem nem játszadozik senki sem! Eddig sem engedtem meg, ezután sem fogom. Valahogy átvészelem ezt az egész táncpróbát. Végig járattam tekintetemet az összegyűlteket, Nátot viszont nem láttam. Lehet el se jön. Az lenne a legjobb! Akkor legalább nekem is le lenne a gondom erről az egészről. Amilyen kínos és feszült most a kettőnk kapcsolata, nem hiszem, hogy jót tenne, ha eljátszanánk a boldog párt, miközben eltáncikálunk.

A terembe ekkor lépett be egy viszonylag fiatal, dekoratív nő. Ő a tánctanár. Kedvesen bemutatkozott, elmesélte, hogy mióta foglalkozik azzal, hogy szalagavatóra keringőt tanítson a diákoknak. Mindenki kedvesen és figyelmesen hallgatta őt, szinte csicsergett, mint egy dalospacsirta. Mereven ültem a sarokban. Nát még mindig sehol nem volt. Nem fog eljönni. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, még akkor is, ha egy icipici szorító érzés ott is maradt, mert eszembe jutott, hogy milyen izgatott is volt, mikor felkért, táncoljak vele. Hogy mennyire könnyen igent mondtam neki, pedig több száz szempár fog majd figyelni és bele kell szuszakolnom magam egy menyasszonyi ruhába, táncolnom kell, de ahogy rám nézett akkor... Miközben a fürdőkádban ültünk és úgy tartott a karjai között, mintha én lennék az egyetlenegy ezen a világon. Na és azok a tengerkék szemek! Ki tudna neki nemet mondani? Most mégsem jött el. Meggondolta magát. Nem akar tőlem már semmit sem. Nem róhatom fel neki. Én akartam, hogy töltsön egy kis időt azzal, hogy magával foglalkozzon, tegye helyre a gondolatait. Ha most ebbe nem fér bele a keringőnk, ám legyen.

Néma léptekkel, settenkedve, a falhoz lapulva indultam meg a kijárat felé. Végre eltűnhetek innen és elszívhatok vagy fél doboz cigarettát, amilyen ideges vagyok szükségem is lesz rá. Senki nem állított meg. Senki nem foglalkozott már velem, azzal ahogy kiosontam. Mindenki a tánctanár szavait itta, várták, hogy elkezdhessék végre a próbát. Rásandítottam a barátaimra. Valéria Toni lábai között ült, hátát a fiú mellkasának támasztotta, miközben figyelmesen hallgatta a tanárt. Toni átkarolta őt, az állát Val vállán támasztotta. Édesek voltak együtt. Toni ölében szinte eltűnt Valéria törékeny termete. Bence a mai próbán egyedül van jelen, mivel Kitti most még nem tudott jönni, ő a következő alkalomtól teszi majd tiszteletét. Zoé arca ragyogott, viszont még mindig kicsit nyúzott volt, amit én váltottam ki, mikor rájuk se nézve haladtam el előttük. A bűntudat azonnal mardosni kezdett, de nem adhattam teret neki. Tény, hogy én sem kezeltem le a legjobban a helyzetet, de ők sem. Sam borostyánszemei azonban kiszúrtak. Lefagytam, ahogy csalódottságot véltem felfedezni a szemében, igaz, csak egy pillanatra. Már vissza is kapta a fejét a tanárra és úgy tett, mintha nem látná, hogy éppen mire készülök. Lenyomtam a kilincset. Még egyszer visszanéztem a vállam felett a többiekre, hogy ő nekik mennyit jelent ez a mai próba. Elképzeltem milyen szépek lesznek majd kiöltözve. Én pedig nem. Valami fojtogatni kezdett. Nehezen vettem levegőt. Majd holnap bocsánatot kérek tőlük, majd holnap megbeszélem velük. Majd holnap... Annyira lerántott a megbánás, hogy észre sem vettem, ahogy neki ütközök valakinek, aki épp most tervezett volna belépni a terembe.