15 Fejezet .

198 17 12
                                    


- Minden rendben? -  Kérdezte, Tom felém pillantva.

- Igen... -  Erőltettem magamra, egy mosolyt.

- Biztos? Nagyon fura vagy - Simított végig arcomon.

Nem válaszoltam csupán, a mellkasába fúrtam, az arcomat, s öleltem magamhoz jó szorosan. Mi tévő legyek? Tom egyáltalán akar tőlem gyereket? Kétségbe vagyok esve. Töprengésemből Tom hangja zökkentett ki.

- Nem jössz velem tusolni? -  Mosolyodott el.

- Csábító, az ajánlat, de most ki hagyom - Nyomtam arcára, egy puszit.

- Ha meg gondolnád magad, akkor gyere utánam -  lehelt ajkaimra, egy lágy csókot, s be sétált, a fürdő szobába.

Egy nagyot sóhajtva huppantam le, a kanapéra, s fejem fogva próbáltam vissza nyelni, a könnyeimet. Aztán eszembe jutott, hogy, a fürdő szobában hagytam, a terhességi tesztet, Tom pedig tusolni van. Felpattantam, a kanapéról, s rohantam be, a fürdőbe, de már késő volt. Tom, a tesztet szorongatva állt egyhelyben.

- Ez mit jelentsen?
- Terhes vagy Eleonora? - Lépett közelebb hozzám.

- Nem... Nem vagyok terhes -  Csuklott el, a hangom.

- Miért hazudsz? Ennyire hülyének nézel? - Kérdezte, Idegesen.
- Te elakartad titkolni? Elakartad vetetni? 

Egy hang nem jött ki, a torkomból, csak sírni, voltam képes. Tom dühöngött, ordibált velem, ami miatt még jobban kétségbe estem. Ettől féltem, ezért nem akartam neki el mondani.

- El akarsz hagyni? -  kérdeztem remegő hangon.

- Igen el! Mit hittél ezek után veled maradok? - Lökött arrébb, az útból, s kirohant, a nappaliba.

- Tom kérlek ne csináld, ezt - kaptam keze után, de, ő el rántotta tőlem.

- Ne érj hozzám! - Üvöltött rám.
- Végeztem veled!  - Kapta kezébe kabátját, s kirohant, a házból.

Utána futottam, s próbáltam beszélni vele, de végig se hallgatott, be pattant, a kocsijàba, s gázra taposott. Ettől tartottam tudtam, hogy elfog hagyni... Ezért nem akartam megtartani, ezt a kisbabát.

Egy héttel később :

- Ha, ezt be veszi, a magzat fejlődése megáll -  Nyomta kezembe, az idős férfi ,  a fehér kis kapszulát.

Becsukott szemmel, a nyelvemre helyeztem, a gyógyszert de nem tudtam megtenni.... Nem nyeltem le egyszerűen nem bírtam megölni, a hasamban lévő kisbabámat.

Egyedül voltam, senkire sem számíthattam, de nem érdekelt, nem mondtam  le, a gyerekemről. Sírva sétáltam, a macska köves utcán tudtam jól , hogy, a gyerekem apa nélkül fog felnőni, és azt is tudtam, hogy Tomot soha többé nem fogom látni.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Mar 23 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Lost in japan ~ Tom kaulitz. Where stories live. Discover now