-Ugyan nem kérdeztelek meg, mert még nem jártál nálam, ezért magamtól választottam egy szobát bambinak és berendeztettem.
-Nem gond Max, ez a te lakásod.- Mosolyogtam rá.
-Nem. Ez a közös lakásunk. Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy elvállalom én is és a legjobbat szeretném a babának.
Zavartan mosolyogni kezdtem, majd beljebb sétáltam a konyhából a nappaliba. Max az a kanapén feküdt ölében a picivel és a tv-t nézték.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Gyere megmutatom és, ha nem tetszik akkor átrendezhetjük.
A szobába belépve minden csodálatosnak tűnt, a falon pedig egy hatalmas vászonkép díszelgett, amin Pierre és Kika tartja a kezében a picit. A színek bézs és halvány homokszín között váltakoztak és mivel mindig bambinak becézzük Bellát, így az egyik szabad falra egy hatalmas bambi volt felfestve.
-Ezt te akartad így?- Kérdeztem csodálkozva.
-Igen, a bambi egyértelmű volt a becézése miatt, a kép pedig... Gondolom nem is kérdéses. A színek meg... Hát úgy gondoltam, hogy majd, ha már tud választani, akkor átfestjük neki olyanra, amilyenre akarja.
A ruhái frissen mosva behajtogatva a szekrénybe, pelusból és törlőkendőből betárazva a pelenkázó alá. Szerintem az elkövetkezendő 2-3 hónapra megoldva a bevásárlás.
-Oké, ahhoz kértem egy kis segítséget, meg rendeltem ilyen szagelzárós kukát a netről, az még nem jött meg.
-Fura, mindig elgondolkozom, hogy talán még sem vagy annyira lelketlen.
A pici kétszer is rátüsszentett a kezébe, így mindketten csak felnevettünk. Kifejezetten utáltam őt az elmúlt időben, de amióta ketten maradtunk a kicsire, azóta mintha kavarognának bennem a dolgok.
Miközben etette a kanapén bambit, én pedig velük szemben ültem, elgondolkoztam a múlton és újra felidéztem, hogy miért is jutottunk el oda, ahol most tartunk.
"-Szóval, nem szeretnél eljönni velem egy randira?- Kérdezte a kissé már lecsukódni készülő szemeivel, rekedtes részeg hangjával.
-Miért is ne? Próbáljuk meg.- Rántottam meg a vállam.
A bulin egész este incselkedett velem és végig egyértelmű volt, hogy nézeget és méreget de különösebben nem foglalkoztam vele. Nem az én dolgom, hogy felszedjem őt, szeretem a régimódi dolgokat.
Míg ő az ajtókeret egyik oldalának támaszkodott, addig én a másik oldalnak dőltem neki háttal.
-És, ha most megcsókollak?- Ellökte magát, majd a fejem felett támaszkodott meg alkarjával.
-Talán jó lenne, de nem vagyok az ilyen kalandok híve.- Éreztem ajkamon a leheletét, ami az előbbi limonádétól volt édes és citromos egyszerre.- Szóval, tartogasd a randink utánra.
Hangos sóhaj szökött ki a száján keresztül, majd elsétáltam tőle és vissza fordulva néztem, ahogy mosolyogva néz és csóválja a fejét."
-Min gondolkozol ennyire?-Szakított ki a gondolataimból.
Szemeivel úgy nézett rám, mintha belém látna én pedig nagyot nyeltem, majd próbáltam rögtönözni valamit.
-Hogy mi legyen a kaja.-Idegesen dobolni kezdtem a lábammal, majd felpattantam és elindultam a konyhába.
Paradicsomlevest kezdtem el csinálni, mert ahhoz volt itthon minden és mellesleg a kedvencem.
-Utánam olvastál a neten?- Tette fel a kérdést, miközben mellém sétált csupasz felsőtesttel.
-Max Verstappen, a világbajnok tuskó, aki azt hiszi, hogy minden lány ő előtte akar fejet hajtani. Olvashattam volna valami újat is ezen kívül?
Szembe fordultam vele és próbáltam a nyakánál nem nézni lejjebb, de amint ellépett, hogy levegyen egy tányért, szemeim elterelődtek a megfeszült izmaira.
Annyira kevergettem a fazékban lévő levest, hogy észre sem vettem, amikor megindult a főzőlap széle felé a meleg edény, majd az utolsó pillanatban a derekamnak ütközött.
-Aaaaah.- Kiáltottam fel, majd a fájó bőrfelület felé kaptam a fejem.
-Ccccc, na igen... Ez történik, ha sokáig bámulsz.
Egy grimaszt ejtettem felé, majd vissza fordultam a fazékhoz.
"Izgatottan készülődtem az esti randinkra, amit megbeszéltünk, majd mikor pontosan 20:00-át mutatott az óra, kisétáltam a ház elé.
Meglepett, amikor a kocsi mellett állva a férfi már várt rám és mosolyogva figyelte, ahogy lépkedtem felé. Hála istennek a kiöltözést ő sem vitte túlzásba, ahogy én sem.
Kinyitotta a kocsi ajtaját, majd az arcomra egy puszit nyomott, én pedig elpirulva ültem be az ülésre.
-Mesélj, hogy lehet, hogy nem láttalak még eddig a bulikon?
Az útról néha letévedt a szeme, és rajtam pihent meg, majd pillanatok múlva vissza is terelte őket az útra.
-Nem nagyon járkáltam el bulikba, vagy épp új emberek közé. Nem rég jöttem ki egy kapcsolatból, és eddig mintha kalitkában éltem volna.
-Most pedig felszabadulták, jól sejtem?-Mosolya megnyugtató volt és úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném és bármit elmondhatnék neki.
-Jól. Kika sokat segített nekem, bár most már teljesen túlléptem, de azért még a magabiztosságom nem sikerült teljesen visszaszereznem.
Végül egy étterembe mentünk, ahol minden ország specialitása megkóstolható volt. Viszont egy valami szemet szúrt, mégpedig, hogy az étterembe érve Max teljesen megváltozott. Feszült lett és kerülte a tekintetem, hiába próbáltam volna kicsit közelebbről megismerni, esélytelen volt, hogy normális beszélgetést folytassunk.
-Hát te meg miért nem hívtál fel?- Az asztalunk mellé lépett egy lány aki elsőre nagyon ismerős volt, de nem tudtam hova tenni.
Max zavartan nézte őt, majd nagy nehezen megszólalt.
-Majd megbeszéljük, de most egy megbeszélésem van.
Anyád. Megbeszélés? A víz felé nyúltam, úgy éreztem muszáj valamivel enyhítenem a megalázó érzést, de természetesen miközben bámultam a lányt fellöktem a kezemmel a kancsót Max irányába, az pedig végig folyt a nadrágján.
-Oké, majd akkor hívj, várni fogom.- Egy puszit adott Max arcára, majd elsétált.
-Megbeszélés? Mekkora paraszt vagy...- Ültem előtte összefont kezekkel.
-Nem mondhattam mást kattos a csaj, csak egy éjszakára kellett.- Megrántotta a vállát, majd a villáját kezdte el böködni az ujjával.- Nem akkora nagy szám ez."
-Na, fordulj ide te priki.- Kezét a derekamra rakta és úgy fordított maga felé, majd a kipirosodott bőrfelületre egy fehér krémet kent, ami hűsíteni kezdett.- A kedvencem a paradicsomleves, csak azért kérdeztem.
