Love Game [Charles Leclerc]

25. Családi terhek

Charles lehúzta a füléről a fülhallgatóját, gyorsan bemérte a gyanutlanul a terembe sétáló mérnököt. Valamilyen ürügyet kitalált, hogy az edzésük után Maranelloban maradjon. Valery-nek nem szólt a terveiről. Nico fügyörészve a vezérlő számítógéphez sétált, hogy letegye a fülhallgatóját, mivel az edzésükkel befejezte mára a munkát. Charles kimérten felállt és az ajtóhoz lépett. Kulccsal bezárta, lehúzta a redőnyt és a hátát megtámasztotta a falnak.

Nico dudorászva tette a helyére a füllhallgatóját, teljesen nem véve tudomást a pilóta leselkedéséről. Azt hitte a széken ül és telefonozik, gyanutlanul megfordult és szemben találta magát Charles-al.

- Nico - szólította meg szigorúan.

A fiatal férfi megszeppent, Charles hangsúlya rosszat sejtetett. Nico megtorpant, ezt vette parancsnak. A pilóta átható és autoritás pillantása nem engedte tovább. Charles nemcsak a csapat ünnepelt sztárja, de a felettese is. Sosem konfrontálódott még vele, most sem értette mi rosszat tett. Nem sok dolga volt Charles-al, míg Valery nem csatlakozott a csapathoz. Őt akkor léptették elő. Talán ezért érzett szimpátiát a fiatal nő iránt, úgy érezte egyszerre kerültek a mélyvízbe.

- Tudsz esetleg valakiről a mérnökök közül, aki rosszat akarna Valery-nek? - kérdezte Charles, komolyan - Azt mondta, hogy a Japán Nagydíjon valaki megbuherálhatta az autóját.

Charles tudta, hogy kockázatos, amit csinál. De csakis Valery lebegett a szemei előtt, hogy ne lássa őt tovább szenvedni emiatt. Nico gyanusított volt, de ugyanakkor egy olyan ember, aki szinte mindenhol ott volt. A pilóta igyekezett bebiztosítani magát és ürügyet kapni. Ha valami megjelenik a stalkertől a mérnökök gyanusítgatásáról az autó, vagy a Japán Nagydíj DNF-jéről akkor van egy konkrét célpontjuk. De ha mégsem, attól még nem zárja ki Nicot. Fogalma sincs a stalker mennyire okos.

- Nem tudom, hogy ki akarna neki rosszat - hebegte Nico, lesütötte a tekintetét - Én... én erről semmit sem akarok nyilatkozni.

Charles keresztbe fonta a karjait, sasként figyelte minden rezdülését. Elhatározta, hogy szóra bírja. Nico pedig már most megtörni látszott, az ellenállása gyenge volt és határozatlan. Megpróbált elhaladni a pilóta mellette, de Charles a vállára tette a kezét. Újra földbegyökerezett a lába. Tisztelte és félt tőle, mint felettesétől.

- Jobban tennéd pedig.

A csend terhes volt, feszültséggel telt.

- Nem kedvelik - szusszant fel Nico - Főleg most, hogy te és ő jártok azt mondják róla, hogy csak szétteszi a lábát és azért jók az eredményei.

Charles torka elszorult, a düh felperzselte a belsőjét. Még, hogy az eredményeit ennek köszönheti? Felháborította a puszta feltételezés. Noha az elején zavarta és féltékeny volt a nőt érte figyelem és felhajtás iránt, beletörődött, hogy ez csak ideiglenes. A Ferrari mindkettejükkel törődött, mindezek nem vették el a főpilóta címét. De sosem érezte azt, hogy Vasseur meghamisította volna az eredményeit. Valery bukásai és sikerei mind valósak voltak. Remélte, hogy ezek a dolgok nem jutottak a nő fülébe, mert elképzelte mennyire felzaklatná. Főleg, hogy ő és Valery lefeküdnének és ez befolyásolná az eredményeik. Mérges volt Vasseur-re is, mert az amúgy feszült helyzetet megnehezítette.

- Kitől hallottad ezeket?

- Kérlek, nem akarok besúgó lenni.

Nico ijedt és pánikoló hangját hallva, Charles agyát csak még jobban elöntötte a düh. Tudta, hogy Valery a vetélytársa és nem ezzel kellene töltse az idejét koncentráció és gyakorlás helyett, de nem bírta tovább. A fejébe vette, hogy a csapattársa védelmére kel.