Talán két hét is eltelt a rendes kerékvágásban. Nem koncentráltam se rá, se a múltbéli eseményekre. Jiminéknek csak a szükségeset meséltem, hogy szereztem francia barátokat, hogy az irodalom dékán végig nézte a beszédet... Hogy jó eséllyel indultam az egyetemi ranglétrán, azaz, talán, felfigyelhettek rám.
– Arra gondoltam, otthagyom... – kezdtem a beszédet, a kampuszi kávézóban. Nem voltunk egyedül, ezért nem is meséltem olyan szókimondón, mint szoktam.
Tele volt a hely a szaktársainkkal.
– Mégis mit? – kérdezte Jimin, két hörpintés között a bobateájából.
– A szakot. Nem érdekel a tanulás. Csak az önkifejezés.
Jimin nevetett.
– De ahhoz meg kell tanulnod az egyetemen a technikákat, amikkel önkifejezhetsz...
A csuklómra kötött piros cérnát simogattam. Azzal babráltam.
– Akkoris.
– Na jól van, nem vagy magadnál... – fordult el Hyuna felé.
Akkor szálltam ki a beszélgetésből. Inkább pihentem.
Vártam, hogy történjék valami.
– Úristen, és Kim tanár úr? – kezdte az egyik lány. A telefonját nézte, a többi társával összebújva. – Milyen helyes pasi...
Fejem leesett, a magam elé meredtem. A fülem hegyeztem.
– Biztos van barátnője... Nem? – mondta a mellette lévő.
– Hát! Bárcsak én lennék az – tekergette egy tincsét a harmadik. – Vajon mekkora lehet neki...
– Nekem a feneke tetszik nagyon!
– Biztos jó az ágyban!
Együtt kuncogtak.
Jimin is észrevette. Rám nézett.
A csuklómra fogott, majd ölébe húzta a kezem és megszorította. Minden oké, bólintotta.
Viszonoztam.
그때
Még mindig ott ültünk. Körülbelül fél órája hallgattam, ahogy a lányok az én szerelmemre andalognak. Akkor fülem ütötte a név.
– Kim Tanár Úr! – kiáltott integetve az egyikük, aki a haját tekergette.
Hátrafordult mindenki, aki háttal ült, a többiek felnéztek, felálltak.
Taehyung épp a kampuszt hagyta el szokásos sétája útvonalán, amire még én is emlékszem azokból az időkből, hogy én és ő, együtt, javítottuk a tézisem.
Barna sportzakót, alatta mellényt viselt ingén, bőr aktatáskáját lóbálva haladt iramosan.
Kissé az ajkamba kellett harapjak, ahogy visszaemlékeztem.
Párizsra.
Tekintetünk találkozott.
A szabad kezével mutatott nekünk egy V-t.
Elengedtem egy kuncot.
– Viszlát! – integetett a lány.
"Te jó ég!" gondoltam.
그때
Otthon annyira belemerültem a dal írásba, hogy azt se hallottam, csengettek.
– Ez meg ki lehet? – kiáltott kintről Jimin.
Kimentem, kinéztem a bejárati kamerán keresztül. Hyuna állt az ajtó előtt egy csokor virággal.
DU LIEST GERADE
𝓗𝓸𝓵𝓭𝓯𝓸𝓵𝔂𝓸́ - 𝓀𝓉𝒽. 𝒿𝒿𝓀. ✔
RomantikJeonggukot első pillanattól kezdve az ujja köré csavarja Taehyung, ám az első együtt töltött szenvedélyes éjszakájuk után kiderül, hogy hamar le kell mondaniuk egymásról... miközben hetente együtt töltenek legalább másfél órát. Győzni fog a józan és...
