Várod már?

36. F E J E Z E T

Nem sokkal később megjött a két kávénk, mivel még meleg volt, ezért beszélgetni kezdtünk teljesen átlagos témákról.
– És mit lehet tudni rólad? – kérdezte meg tőlem, majd elmondtam neki, hogy ezt már elmondtam az egyetemi buli alkalmával, nem ismétlem meg, törje csak a fejét. – Honnan emlékezzek én arra, pici lány? – nézett rám, majd megkönyörültem rajta, és elmondtam az összes hobbim, ami csak létezik. –És rólad, kedves Máté? – vettem elő a szarkazmusom, amit ő annyira nem díjazott, szóval hamar abba is hagytam, hiszen nem vagyok az a típus, aki szereti előszeretettel abuzálni a barátait.
– Mióta ismered KDS-t? – tettem fel neki a kérdést, hogy oldani tudjam a feszültséget, és úgy látszott, hogy sikerült is. Máté miután beleivott a kávéjába, egyből beszélni kezdett, és látszólag érdekelte őt a téma. – Általános iskola ötödik osztálya óta a legjobb spanom a csávó. Nincs az a tényező, ami a mi barátságunkat szétszakíthatná. – Büszkélkedett, és nagyon örültem, hogy így gondolja, hiszen én is hasonlóan érzek Rebivel kapcsolatban. Igaz, nem volt még amolyan komolyabb veszekedésünk, szóval az elvesztését még nem tapasztaltam meg, és egyáltalán nem is szerettem volna. – Szóval igen, lehet, hogy ő idősebb, de mindketten tudjuk, ki a góré. – ütögette meg a mellkasát Máté, majd furán néztem rá, hiszen nem tudom, mi ez a szó. Góré. Tényleg ennyire művelt és okos, hogy régies szavakat használ, és tényleg ennyire diplomatikus lenne? Észrevette, hogy hülyén nézek, és hirtelen megnézte a zakóját, hiszen azt hitte, hogy leitta magát, vagy valami más történt, aztán mikor látta, hogy minden rendben van, akkor megkérdezte, miért nézek így. –Mennyit, és milyen könyveket szoktál olvasni, hogy ilyen régies kifejezéseket használsz? – tettem fel a kérdést tök naivan, majd a két szemöldöke az égig szökkent, és akkora nevetés tört ki belőle, hogy majdnem az egész kávézó minket nézett, a zongorista egy pillanatra el is rontotta a dalt. –Te tényleg ennyire boomer vagy? Ezek szerint nem csak legenda..– nevetett továbbra is, és itt már muszáj voltam nevetni, hiszen Máté már pirosodott a nevetéstől. De még mindig nem értettem, hogy valójában mit szeretne, hiszen ez a szó sem szerepelt a szótáramban, bár Rebi már egyszer mintha említette volna. –Magyarázd már el, mit jelent! – kértem meg erélyesen, majd sikerült abbahagynia a nevetést, és megbeszéltünk néhány kifejezést, amit mint megtudtam, Máté nem regényekből tanult, hanem az internetről, hiszen ez egy mai szlengszó. Mondott még párat, viszont egy idő után feladta, és inkább hagyta elmenni más irányba a beszélgetést.

–Lassan menni kéne. – jelentettem ki körülbelül egy óra múlva, miután már az utolsó kortyot is kiittuk a pohárból, és mindent, amit lehetett kibeszéltünk.
Máté hazavitt engem, autóval, mivel ragaszkodott hozzá, hogy ha elhozott, vissza is visz. Hazafelé úton különböző zenéket mutatott nekem, amik egyáltalán nem tetszettek, hiszen teljesen más világ volt, mint az enyém. Nem kellett sokáig utaznunk, hogy az úti célt elérjük, miután sikerült, Máté szeretett volna bekísérni.

–Ezek szerint nem vágod a mai szlengeket. – állapította meg Máté, miközben a tömbház ajtaja előtt álltunk egymással szemben, céltalanul. –Hát látod. – biggyesztettem oda, majd elnevette magát, és előjött az az aranyos mosolya, amit annyira imádok. Rendkívül aranyos, és illenek az arcára a gödröcskék, amiket a mosolya okoz.
– Ezek szerint a crush szó jelentésével sem vagy tisztában..– fonta össze maga előtt a karjait, majd komolyan rám nézett, mire elmosolyodtam, hogy nem jár túl az eszemen, tudom én, mire gondol. –Azt jelenti, valamit összetörni, összenyomni. – jelentettem ki magabiztosan, mire ismét kinevezett. Szép, mondhatom, pedig angol szakra járok. –Hagyjuk Leus, inkább ne tippelgess. Ez a szó egy kicsit mást jelent. – kezdte magyarázni. –Mégpedig? – vontam fel a szemöldököm, ő pedig újra elkomolyodott, és a szemembe nézett. – Te vagy az én crushom. – jelentette ki mosolyogva, én pedig még mindig értetlenül álltam ott, majd egyszer csak egy villanást észleltem a jobb felemről.
–Máté...– böködtem meg a karját, majd rápillantottam, ő pedig még mindig a szemeimet nézte. –Szerintem..valaki fotóz minket..– néztem rá, mire egy hatalmas ijedtség ült ki az arcára, és jobbra fordult, ám ekkor ismét lefotóztak minket.
–Neee! – szaladt ki Máté száján, én pedig végképp nem értettem semmit.