Elvesztettél? ( hazbin hotelff.)

Nosztalgia

A fejezet nem lényeges a könyvben!

A földön, sok-sok évvel ezelőtt.

Anne

- Alastor!- Kiabáltam a bátyám után,aki az erdőben vadászott.
- Al...- Mondtam,mikor megláttam,hogy a földön fekszik.
- Mitörtént?- Kérdeztem és legugoltam mellé,de már alig lélegzett.
- Al! Ne,ne.- Mondtam és próbáltam elállítni a vérzést,mire megfogta a kezem,de csak egy lövést hallottam,majd Alastorral egyszerre ébredtünk fel egy másik helyen.
- Hol vagyunk?- Kérdeztem,mire megszólalt egy kedves hölgy.
- Ez a cannibal város.- Mondta.
- És te ki vagy?- Kérdeztem,mire egyezett a hangja Alastor régi barátjával.
- Rosie?- Kérdezte,mire átölelte Alastort.
- Mi most a pokolban vagyunk?- Kérdeztem realizálva a helyzetet.
- Nagyjából,olyan mint az élőkép világa,csak egy kicsit gyilkosabb.- Mondta.
- Az eddig sem volt probléma.- Mondta Alastor.
- És itt vannak szabályok?- Kérdeztem,mire Rosie megrázta a fejét.
- Ne butáskodj, azok eddig sem voltak.- Mondta,mire a szememet forgattam.
- És még is ki ölt meg minket?- Kérdeztem,mire összenéztek.
- Ez a mosoly az arcodra ragadt?- Kérdeztem,mire Alastor kissé zavarodott arcot vágott,majd a bolt üvegén meglátta magát. Rosie a vállára tette a kezét.
- És miért nézünk ki így?- Kérdeztem,mire Rosie válaszolt.
- Itt vagy a kedvenc vagy a legutáltabb dolgod formáját kapod, de ha m ennyi szerencséd sincs,akkor véletlen alak fog számodra jutni,de menjünk innen,itt túl sok az ember.- Mondta,majd bevezetett minket a házba. Egy öreg hölgy lépett be.
- Rosie.- Sipánkozott.
- Susan.- Mondtuk ki egyszerre. Susan egy elég....utált nő volt a városba, engem kivételesen utált. Egyszer  átrúgtam a játékom az udvarába és kidobta. Amint meglátott felismert és sértődötten felém kezdett jönni. Nagyon elakartam tűnni és így fedeztem fel a teleportáló képességem. Elmentem felfedezni ezt a helyet,majd sikolyokat hallottam. Elbújtam az egyik kietlen házban,ahol egy csapat bűnöző megakart támadni. Megöltem őket,majd a bátyám keresésére indultam,de nem találtam meg. 

Sok évvel ezelőtt

Ezt véletlen sem hagyhattam ki a legviccesebb emlékeim közül,egyrészt,mivel ekkor lett először  az adósom egy gyerek.

Épp az utcán sétáltam,mikor egy pentagramm jelent meg körülöttem,majd a földön voltam,de egy sokkal modernebb korban.
- Te nem egy kutyus vagy.- Hallottam meg egy gyermek hangját.
- Nem.- Mondtam és megigazítottam a ruhám.
- Az a könyv...te még is miért hívtál ide?- Kérdeztem,majd felé léptem,de a pentagramm megállított.
- Érdekes...- Mondtam,majd megszólalt.
- Egy mágikus kutyát akartam,hogy bosszút állhassak a többieken. Gúnyolnak a stílusom, a szemüvegem és még sok más miatt.- Mondta,mire megértően bólintottam.
- Kössünk egy alkut. Az életedért cserébe bosszút állok rajtuk a kérdés,hogy megöljem őket vagy ne.- Mondtam,mire felnézett és megláttam  benne a lehetőségeket.
- Öld meg őket,itt a lista.- Mondta,majd kezét fogtunk és kiléptem a körből.
- Holnapra már nyomuk sem lesz.- Mondtam.
- Köszönöm.- Mondta,majd a személyek keresésére indultam és természetesen teljesítettem az igéretem.