Bungou Nyugat

72. Száműzni

Angband palota, Silmarillion, E/3 POV

Arthur Conan Doyle megszólalására a két Figyelős, Kazinczy Ferenc és Radnóti Miklós azonnal összenéz és biccent egyet. Az ezüst hajú férfi pedig egyszerűen közel sétál az Óratorony Rendjéhez tartozó három emberhez, majd mosolyogva a háta mögé teszi a kezeit.

- Ne ijedjenek meg, ezek csak Tövisek és Virágok. - Ahogy a szavak elhagyják az ajkait, az Óratornyosok lábainál tövises indák nőnek ki a földből és fonódnak rá a képességhasználókra. - Miklós. - Fordul Kazinczy Ferenc a másik Figyelős felé, aki csak biccent egyet.

- Akkor mi megsétáltatjuk az Óratornyosokat. Sok sikert fiúk, lányok. Kérem kövessenek. Indul az Erőltetett menet! - Lépett a csapat élére és minden teketóriázás nélkül oldalán Kazinczy Ferenccel elfordult egy olyan kereszteződésnél.

- Anton, Mihail menjetek utánuk. Jobb ha többen vagytok, ha véletlen belefutnátok valakikbe. - Pillantott a két oroszra Madách Imre, azok pedig csak biccentettek egyet és a hármas szó nélkül követte a távozó csapatot.

- Biztos nem lesz baj, hogy maguk maradtak? - Tudakolja Dazai, mire Babits Mihály és Madách Imre egyszerre horkantanak egyet.

- Ne becsüld őket alá. - Mondja végül a Figyelő vezetője.

- Amúgy most merre Mihály? - Tudakolja Ady Endre.

- Hol vagytok már eddig? - Jelenik meg a folyosón a csapat előtt úgy száz-kétszáz méterrel Ignotus Pál. - Mi megtaláltuk őket. Gyula meg megint depis lett. - Forgatja a szemeit.

- Egyedül vannak? - Húzza fel a szemöldökét Michael Ende, ahogy a csapat megszaporázza a lépteit, hogy minél közelebb kerüljenek a fiatalnak kinéző emberhez.

- Nem, van ott egy csapat arkangyal, de úgy néznek ránk, mintha valami csoda lennénk és csak a saját hülyeségeiket szajkózzák. - Vonja meg a vállát a fiú.

- Miről beszélnek? - Kérdez vissza Madách Imre.

- Valami sötétségről meg, száműzetésről. Őszinte leszek egy szó nem sok annyit nem értek az egészből. - Legyint egyet az ifjú Ignotus Pál, ahogy tovább vezeti a csapatot a palotában egyre lejjebb.

- Vannak még? Hogy készítetted őket? - Hall a csapat egy ideges hangot, mikor belépnek a leginkább börtönnek nevezhető terembe. - Nem, ne is válaszolj. Majd foglalkozunk velük, ha itt végeztük. A háborúnak vége Morgoth, a csapataid elmenekültek, a rémuralmad nem marad tovább. - Magyarázza az idegen hang egy feketébe öltözött sebhelyes arcú férfinek, aki megkötözve térdel a fehér ruhás alak előtt, aki beszélt.

- Mégis mit akarsz velem csinálni öcsém? - Vigyorog a sebhelyes arcú.

- Hát így könnyű dolgunk van. - Mosolyog József Attila és oldalba böki Dazait, de mikor a japán nem reagál, akkor csak megvonja a vállát és elővéve a bicskáját megvágja az ujjai végét, majd egyszerűen odalép a szoba jobb oldalán álló kalitkákhoz, amikben a két Óratornyos hölgy van.

A helyiek bár szemükkel követik a mozdulatait nem tesznek semmit. Így József Attila minden gond nélkül meg tudja fogni a két hölgy vállát és a lila ruhás arcából kiindulva a képessége aktiválódott is.

- Hallod Ferenc hozhatod a maradékot. - Vigyorog József Attila és fordul Móra Ferenc felé, aki biccent egyet és el is tűnik az alakja. - Kérem folytassák, nehogy miattam abbahagyják. - Fordul a Magyar Hóhér a Silmarilionba tartozó alakokhoz, akik egy ideig csak pislognak felé, de végül a fehér ruhás észbe kap.

- Igen. A büntetésed száműzetés a külső sötétségbe. - Ahogy ezt kimondja a fekete ruhás alak mellett egy ajtó jelenik meg, amin egyszerűen át lesz lökve. - Ami pedig magukat illeti. - Fordul a fehér ruhás az ekkora már teljessé vált csapat felé.

- Én szeretném, ha engem is száműzne! - Emeli fel a jobb kezét, mintha jelentkezne Michael Ende, amivel eléri, hogy a csapat értetlenül nézzen felé.

- Mi van? - Bukik ki Agatha Christie száján a kérdés.

- Mondom, szeretném, ha száműznének. - Ismétli meg a német férfi.

- Miért? - Kérdezi Madách Imre is.

- Nem vetted észre? - Pislog nagyokat a szemüveges német úr.

- Mit nem vettem észre? - Billenti oldalra a fejét a Nyugat vezetője.

- A külső sötétség. Valami, ami a világon kívül van. Mi van ezen a világon kívül Imre? - Kérdezi miközben kezével egy kis kört ír le.

- Hát a mi... - Még be se fejezi a mondatot, mielőtt kitágulnak a szemei. - Michael, te egy zseni vagy. - Fogja két keze közé Madách Imre a német férfi arcát és nyom egy gyors csókot az ajkaira.

- Tudom. - Vigyorog Michael Ende.

- Száműzzön mindannyiunkat, kérem és akkor nem tesszük földdel egyenlővé az egész világot. - Fordul a fehér ruhás alak felé a Nyugat feje.

- A száműzetés nagyon komoly büntetés... - Kezd bele a fehér ruhás, mikor is a szobában minden a földön heverő tárgy elkezd lebegni, ahogy Chuuya és Franz Kafka egymás mellett testükön vöröses fekete jelekkel közelebb lépnek az idegenekhez.

- Szerintem jobb, ha megtesszük, amit akarnak testvér. - Szólal meg a helyiek közül egy újabb alak, mire a fehér ruhás biccent egyet és fintorogva bár, de csettint, hogy a feketeségbe vezető ajtó újra megnyíljon.

- Irány haza csapat. - Kuncog Madách Imre, szavaival pedig eléri, hogy a Nyugatosok meginduljanak az ajtó felé és Arany János vezetésével át is menjenek rajta. Őket követik a Figyelősök végül pedig József Attila és Kazinczy Ferenc az Óratorony Rendjének tagjaival. Így utoljára már csak Madách Imre és Michael Ende maradnak az ajtó ezen oldalán.

- Imre szerinted mekkora baj lenne, ha játszanék egy kicsit? - Tudakolja a német férfi.

- Csak nyugodtan szerelmem. - Mosolyog Madách Imre, mire Michael Ende előveszi a jegyzetfüzetét és elkezd bele írni, mikor pedig végez elteszi azt és belekarolva a Nyugat vezetőjébe elindul az ajtó felé, ahonnan még visszanéz a helyiekre.

- Én a maguk helyében gyorsan eltűnnék innen. Ez a hely egy óra múlva víz alá kerül. - Biccent a pislogó alakok felé, majd kuncogva áthúzza az ajtón Madách Imrét. Mikor a két férfi megjelenik a saját világukban a Dokk Maffia központjában találják magukat a többi a Silmarilionban ragadt képességhasználó körében.

- Sokáig elvoltatok Imre bá. - Ez az első, amivel Ignotus Pál fogadja az éppen megjelenő párost. - Mi tartott eddig? - Emelgeti meg a szemöldökeit.

- Semmi olyan Pali. - Torkolja le Madách Imre. - Csak Michaelnek kedve volt egy kicsit játszani. - Vonja meg a vállát.

- Mit csináltál, Ende? - Kérdezi Mihail Bulgakov kíváncsian.

- Csináltam egy kis áradást. - Néz el oldalra a német férfi.

- Miért érzem úgy, hogy ez a kis áradás, ironikus volt? - Tudakolja József Attila.

- Hát talán mert az volt. - Forgatja meg a szemeit a Nyugat vezetője.

- Most, hogy kijutottunk John képességéből, mit akartok csinálni? - Szólalt meg hirtelen Arthur Conan Doyle, mire mindenki egy emberként nézett a szélesen vigyorgó Madách Imre felé.

- Kinek van kedve vandálkodni egy koncerten? - Tette fel a kérdést, minek hála többek arcán is kiült a gonosz mosoly.

- Jack ennek nagyon nem fog örülni. - Rázta meg a fejét a parakutató. - Tetszik! What are we waiting for? Come on! Magától nem hiúsul meg a koncert. - Nevette el magát, amiben többen lelkesem becsatlakoztak.