Amikor kipattantam a kocsiból lepihentem az egyik fal mellett, majd utána egyből az öltöző felé vettem az irányt. Nem érdekelt, hogy ki és mit szeretne mondani, minél hamarabb egyedül akartam lenni és átgondolni, hogy mi történt az elmúlt két szabadedzésen.
Úgy rontottam be a szobába, hogy szó szerint fellöktem Mollyt, aki nekiesett a kétszemélyes kis kanapénak.
-Mi a szart keresel itt?- Durva voltam, pedig nem akartam az lenni.
-Neked is szia.- Rázta meg a fejét.- Úgy látszik, hogy semmit.
Kisétált a szobából, én pedig nem próbáltam meg megállítani. Egész nap arra vártam, hogy itt legyen és újra nyugodt legyek mellette, erre amint meglátom bunkózom vele. Nem vagyok normális.
Beálltam a zuhany alá és miután egy tíz perces mély gondolkozáson mentem keresztül, összekészültem és elindultam, hogy megkeressem Mollyt és Bambit.
-Sziasztok. Molly?-Desiree és Charles épp a Ferrari teraszán üldögéltek és beszélgettek, amikor odaléptem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Csá, te fasz. Elüldözted, szokás szerint.- Válaszolta Charles.
-Húzzál a szállodába és hozd helyre mert ez a lány alig várta, hogy végezzetek és megtudjon vigasztalni, te meg egy mondattal elintéztél mindent.
Megráztam a fejem és sóhajtottam egy nagyot. Mindig ez történik. Lehet, hogy értek a vezetéshez de ahhoz, hogy kedves és normális legyek... Na attól nagyon távol állok.
A cuccaimat összeszedve elindultam a kijárathoz, ahol Christiannal összetalálkoztam, így megúsztam a fuvarkeresést, mert felajánlotta, hogy eldob a szállodáig.
-Holnapra összeszedettebb leszel, igaz?
A kérdésben éreztem a bújtatott nyomást, hogy jobb lesz, ha összeszedem magam, mert ez a mai teljesítmény borzasztó volt. Csak bólintottam és fénysebességgel beraktam a fülhallgatót, hogy ne beszéljünk tovább másról.
A csendes szobában feküdtem az ágyon és csak a plafont néztem. Pörgettem vissza a fejemben a napközben történt dolgokat de végül mindenre egy szó volt a válasz: elbasztam.
Átvettem a szokásos farmert, redbull pólót egy kényelmes melegítőre, majd erőt vettem magamon és elindultam a szomszéd szobába. Hallgatóztam egy keveset, de akkora csend volt, hogy nem tudtam bemerjek-e kopogni ezért csak percekig álltam az ajtó előtt. Mi van, ha felkeltem őket? De egyedül meg nem bírok meglenni, szóval úgy döntöttem, hogy mivel a szoba az én nevemen van, kérek még egy kártyát hozzá.
Halkan léptem be, majd becsuktam az ajtót magam mögött. Molly a köntösében ült a fotelban, szája tátva és úgy aludt kezében a babával. Óvatosan kiemeltem a Bambit a karjai közül, aztán az ágyon lévő babafészekbe raktam.
-Minek van kártyád ehhez a szobához?-Tette fel a kérdést ingerülten.- Egyáltalán hogy mersz bejönni kopogás nélkül?
-Az én nevemen van a szoba, rémlik?-A hangom tele volt gúnnyal, pedig nem azt akartam elérni, hogy még jobban haragudjon rám.-Én..
-Te csak fogd be. Erre nem vagyok kíváncsi, megtalálod az ajtót egyedül is, igaz?
Megráztam a fejem és csak tovább álltam és vártam.
-Nem? Semmi baj, majd én megmutatom akkor, gyere.
Az ajtó felé indult, kinyitotta és a kezével kifele mutatott. Hozzá sétáltam, majd az ajtót becsuktam utána pedig őt figyelve beszéltem hozzá.
-Sajnálom. Köcsög voltam...
-Az!- Helyeselt egyből, majd kikerült és bemászott az ágyba.
-Szeretnék a babával aludni, itt.
-Oké, add a kártyát, átmegyek a te szobádba.- Kezét felém nyújtotta, nekem pedig a szívem annyira verni kezdett, hogy attól féltem meghallja.
-Nem, te is maradj.-Kértem tőle.
Egymás szemét néztük, aztán az ágy másik oldalához nyúlt és kezével megütögette az üres részt. Lekapcsoltam a villanyt, befeküdtem az ágyba én is, majd csendben voltunk egy ideig de egyikőnk sem aludt.
-Sajnálom. Nem kellett volna bunkónak lennem a szabadedzések után.
A csend szinte már bántotta a fülemet, én pedig tudtam, hogy direkt nem válaszol, így hát folytattam.
-Azt hiszem pánik rohamom volt amikor odaértem a pályára. Körbevettek a riporterek és kérdést kérdésre halmoztak. Majdnem fellöktek, miközben a baba a kezemben volt.
Hirtelen mocorgást hallottam és a kintről beszűrődő fényeknek hála láttam, ahogy oldalára fordul, arcával felém.
-Nem tudtam mit csináljak, szóval Charles-hoz rohantam, ő és Desiree segítettek végül Bambival. Sosem bocsátottam volna meg, ha esetleg elejtem vagy bármi baja esik azok a pöcsfejek miatt. Azt vágták a fejemhez... Hogy idegen gyerek...
Hirtelen felállt és átsétált az én oldalamra, majd leült az ágy szélére és felkapcsolta a kisvillanyt.
-Sosem gondoltam, de amióta a mi babánk, azóta tényleg sajátoménak érzem és ezzel együtt te is közelebb kerültél hozzám.
Kezét a kézfejemre nyomta és tovább figyelt.
-Szóval tényleg sajnálom. Nem tudtam parancsolni a nyelvemnek és akaratom ellenére voltam pöcsfej, de tudom, hogy ez nem mentség...
Az az érintés, amit tőle kaptam abban a pillanatban, teljesen elfeledtette az összes bánatom. Úgy éreztem, hogy megjöttem, otthon vagyok újra.
Hiszen azt hiszem nyugodtan kimondhatom, hogy az elmúlt pár napban/hétben saját családom lett és akkor vagyok boldog és nyugodt, ha tudom, hogy velük minden rendben van és a közelükben lehetek.
-Nem haragszom.- Széles mosolyra húzta a száját, majd következett a folytatás.- Egy feltétellel. Holnap mutasd meg újra, hogy ki is az a Max Verstappen, büszkén szeretném mesélni Bambinak, hogy ezt a polet is te szerezted meg.
Bólintottam és ezzel lezárult a beszélgetés. Szerettem volna megölelni és legszívesebben megcsókolni, de az nem lett volna helyes. Mondjuk az sem egészen helyes, hogy ilyen gondolataim vannak vele kapcsolatban, hiszen még csak barátoknak sem hívnám magunkat.
-Szeretnék mondani valamit.-Míg ő visszafeküdt a helyére és felém fordult, én addig a hátamon fekve figyeltem a plafont.-Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam a randin.
-Arra gondolsz, amikor letörtem a tükröd?-Kérdezett vissza, majd felnevetett.
Nevetett, tehát talán már nem haragszik annyira.
-Igen. Már nagyon megbántam.-És valóban így gondoltam, komolyan bántam, hogy akkor akkora faszfej voltam.
-Talán túlélem...
Mikor már ő is elaludt, a kezéhez vezettem a sajátom és összefontam ujjainkat a babafészek fölött, így aludtam el én is mellettük.
