𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

44

A mai nap egy enyhébb fejfájással ébredtem. Nyilván, a bor, a vodka és a malibu, amit elfogyasztottam tegnap este kifejtette utóhatását.
Felriadtam arra, hogy Charles nincs mellettem. Ismét... Ráböktem telefonomra, hogy megnézzem mennyi is az idő. Tizenegy múlt húsz perccel. Arcomat tenyereimbe temettem, amikor megéreztem egy szokatlan tárgyat ujjamon. Ránéztem és a gyönyörű gyűrűmet pillantottam meg rajta. Menyasszony vagyok. Méghozzá Charles Leclerc menyasszonya. Azé a személyé, akire most eléggé ideges vagyok, hogy megint merre bóklászik. Itt a szobában nincs. Kimentem a folyosóra és Martaék szobája ajtaján keresztül próbáltam a hangokból leszűrni, hogy vőlegényem ott van-e. De teljes csönd volt, csak a TV ment. Ezt Jorisnál is eljátszottam, de Ő telefonált az anyukájával. Tehát Charles sehol. Megnéztem a lokátort, de az épületbe jelezte. Az lehetetlen. Akkor lefagyasztott ismét. Vagy lehet edz? Megnéztem edzőruháját, de az a szekrényben volt. Charles Leclerc, miért titkolózol? Hol van? Hívtam, de nem vette fel. Írtam, de meg se nézte. Mi van, ha éppen valami másik lányt jegyez el? Vagy azt már tegnap megtette, amikor épp eltűnt? Akkor most Őt kelti helyettem?
Ezekkel a gondolatokkal ültem az ágyon iszonyatosan ideges állapotban. Vártam, hogy belépjen a bejárati ajtón.
Fél óra múlva sincs sehol. Akkor mégis hogyan ne kombináljon az ember? Hogy volt képe így eljegyezni?
Éppen pár könnycsepp csordult ki szemeimből ezeknek a gondolatoknak a hatására, amikor belépett az ajtón. Jó kedvűnek tűnik. Mégis minek örül?
-Oh már ébren is vagy? -pillantott rám.
-Ennyire meglepő?
-Nem keltél jól?
-Hogyan kelhettem volna jól, ha már megint nem voltál mellettem?
-El kellett menjek a ...
- a másik menyasszonyodhoz? Ma reggel vagy tegnap délután jegyezted őt el?
-Yv, Te miről beszélsz? -nevetett
-Ne röhögj már ki! -biggyedt le szám és már tényleg elkezdtem sírni.
-Szivecském, gyere ide! -ölelt szorosan magához.
-Hagyjál békén! -de mégis visszaöleltem- Hol voltál?
-Megkértek, hogy menjek el a Ferrari Storeba Édesem.
-De miért kapcsoltad ki a lokátort?
-Az még tegnapról maradt úgy.
-És miért nem válaszoltál?
-Le voltam némítva ne haragudj. Amikor még aludtál Arthur és Lorenzo felváltva írogattak és féltem, hogy felkelsz, ezért kinyomtam.
-Jó. De ne csinálj ilyet többé!
-Ha soha többet nem jössz más lánnyal, oké? Te vagy az egyetlen egy barátnőm, menyasszonyom és majd feleségem!
-Rendben! Szeretlek!
-De szerintem neked meg fog jönni.
-Charles tudod, hogy utálom ezt a vádat. Megyek le is zuhanyzok.
Ő csak kinevetett és utamra engedett. Levettem a pizsamámat, amikor szembesültem azzal, hogy Charlesnak igaza volt. Ezzel egy probléma van, azon kívül, hogy Charlesé a pont, az pedig az, hogy egy héttel korábban jött meg és nincs nálam semmi kellék. Magamra tekertem egy törölközőt és odaálltam Charles elé. Ő kérdően felnézett telefonjánból és várta, hogy megszólaljak.
-Van egy kis baj! -rágtam közben a körmömet. Neki itt le is esett, hogy pontosan igaza volt az előbbi megszólalásával kapcsolatban.
-Mondjad! -mosolygott elégedetten.
-Valahonnan kéne szerválnod tampont vagy betétet.
-Mégis honnan?
-Valami drogériából vagy boltból.
-Baba, úgy nézek ki, mint aki havi szinten küzd ezzel a problémával?
-Hát nem, de most tudsz jobbat?
-Még Martatól se tudok kérni, mert terhes, Ő neki nincsenek ilyen problémái.
-Ha elküldök pár képet hogyan néz ki tudsz venni?
-Hát...
-Hát?
-Szivi, tudod bármit megteszek érted de... egy híres ember vagyok és ilyen termékekkel látnak az... -miközben intézte felém ezt a gondolatot keresztbe tettem a kezemet jelezve, "ha bármit megtenne értem akkor ezt is muszáj lesz és nemleges választ nem fogadok el"- az... nem számít. Felveszek egy baseball sapkát, rá a kapucnit és napszemüveg. Küld a képet, sietek, de gyalog megyek.
Jót nevettem, majd mindent továbbítottam neki, míg Ő inkognitó módban útnak eredt.
Ez igazán vicces látvány.

Charles szemszöge:

A napokban a lánykéréssel kapcsolatban nagyon feszült voltam, de örülök, hogy Yv ezt nem érzékelte. Yvi szülein, Anyán és a tegnap jelen lévő barátainkon kívűl senki más nem tudja. Ez addig fog így maradni, amíg Joris nem végez a képek szerkesztésével. Megérzéseim szerint a legjobbak az instán fognak kikötni, aminek őszintén... nagyon örülök. Attól, hogy az én egyetlen drágám már elkezdett esküvői inspirációkat nézni eléggé megijedtem. Átgondolva viszont, mit vártam? Még szép, hogy már aznap neki látott ennek. Életünk egyik legfontosabb napja lesz az esküvő, és ahogyan Yvette is mondta, nem lehet elég korán elkezdeni a szervezést. Várom már nagyon, hogy hivatalosan is Mrs. Leclerc legyen. Azt, hogy ilyen korán házasodom, azt egyáltalán nem bánom, mert mindig is erre vágytam. Főleg, ha egy ilyen csodálatos nőről van szó, mint Yvette.
A reggeli viselkedése viszont egyáltalán nem tetszett. Tudja pontosan, hogy nem szeretem, amikor más nőkkel jön, hisz egyhez sincs semmi közöm. Ő az egyetlen, aki miatt képes vagyok lejönni a szupermarketbe csupa női dolgokért.
Titokzatosan szedtem a lábamat a sorok között, sikerült feltűnés mentesen fizetnem és amikor azt hittem megúsztam, valaki megszólított a boltból kifelé jövet.
-Charles! -egy ismerős női hang. Elfordultam felé és az ex barátnőmet láttam meg.
-Charlotte!
-De rég láttalak? Jól vagy? Ezer éve semmit felőled...
-Jól vagyok teljesen! -bár kicsit sokkos állapotban- Minden rendben. Veled?
-Velem is minden oké. Utazgatok sokat és dolgozom.
-Örülök, hogy ilyen jól elvagy! -mosolyogtam
-Nincs kedved valamikor összefutni valamerre? Akár otthon, itt? Gondolom a Ferrari miatt vagy Rómába és nem sokat...
-I-igen, miatta, igen! -mondtam határozatlanul, de mégis biztosan. Ráadásul egy óriási kamut.
-Rendben, akkor Monacóban? -mosolygott, még mindig olyan aranyosan, gyönyörűen és őszintén, mint régen.
-Monacóban, igen persze! Majd, majd beszélünk! Örültem Cha!
-Én is neked! -ölelt meg váratlanul. Vagy inkább az volt a váratlan, ahogyan lereagáltam belül?
-Szia!
Válaszát meg se várva lehajtott fejjel, gyors léptekkel megindultam vissza a hotelhez. Az agyam totálisan kattogott.
Charlotte, Charlotte... imádtam azt a lányt kívül-belül, de utunk mégis külön vált és nem is rövid idő után. Ő döntött így, Én csak elfogadni tudtam, majd megemészteni. De ahogy most kiderült, nem egészen sikerült. Érdekes, hiányt keltő, de mégis bizsergető érzés támadt fel bennem. Ezt nem szabad Charles... felejtsd el. A mennyasszonyod otthon vár.
Beléptem az ajtón, Yvette még mindig a zuhany alatt volt. Érthető okokból. Beadtam neki a szatyrot, majd a teraszra mentem ki. Ott gondolkodtam. Yv elég hamar kijött a fürdőből és odaállt mellém.
-Minden rendben?
-Igen. -válaszoltam nyersen.
-Van mára valami program?
-Nincs.
Rövid válaszaim hallatán, inkább bement a szobába. Nem akarom megbántani, de...
Bementem pár perc elteltével én is.
Elég nyomott vagyok, csak agyalok és agyalok mindenen. Ő néha rám néz, de nem szól semmit. Szemem sarkából, annyit láttam h megtörli szemeit. Ránéztem, de ő rögtön elfordult.
-Mikor menjünk haza? -kérdezte elcsukló hangon.
-Még nem tudom. -hiába próbáltam megerőltetni magamat, ennyi jött ki a számon.
-Rendben. Elmenjünk enni valamerre? Vagy fagyizni?
-Nekem ehhez most nincs kedvem. -mondtam továbbra is bántóan, életkedv mentesen. Ő továbbra se szólt flegma stílusom miatt.
-Jól van. -hátat fordított és bement a fürdőbe.
Hosszas gondolkodás és szótlanság után úgy éreztem el kell innen tűnjek.
-Átmegyek Riccardoékhoz. -jelentettem ki, de választ nem kaptam. De nem is izgatott. 
Kopogtam Jorishoz, majd ketten Martaékhoz tértünk be.
-Minden rendben Charles? -kérdezték kétségbeesetten.
-Nem, semmi nincs rendben.
-Mi történt?
-Elmentem a boltba és ott találkoztam Charlottetal.
-Jaj ne...
-Érzelmek?
-Mhm. -néztem rájuk könnyes szemmel.
-Charles...
-Nem hiszem el. Egyáltalán nem. Azt hittem kész, lezártam magamban mindent vele kapcsolatban. Túl lettem rajta, már sínen van az életem, erre... nem hiszem el! -temettem arcomat kezeimbe- Itt van Yvette, akit mindennél jobban szeretek, a menyasszonyom, de Charlotte mégis megmozgatott bennem valamit... újra. Nem lehet, nem szabad.
-Ezzel nem tudsz mit csinálni Charles, ezek az érzéseid.
-Minden a legnagyobb rendben volt. Gondolnátok, hogy egy Forma 1-es versenyző ennyire nem tud túljutni egy lányon. Egy ember, aki megtalálta élete szerelmét, készen állna elköteleződni örökre, de mégis megtorpan? Most! Egy ex miatt...
-Beszélgettetek?
-Igen.
-És...
-Kérdezte nem találkozunk-e.
-És te erre?
-Természetesen igent mondtam.
-Jaj Charles...
-Yvettet említetted?
-Nem.
-Édes Istenem.
-Sőt... még hazudtam is, hogy csak a Ferrari miatt vagyok itt. Pedig pontosan tudjuk, hogy nem.
-Ennek nagyon nem lesz jó kimenetele. Yvette tudja?
-Dehogy tudja, nem szabad tudnia... Vissza is kéne menjek hozzá, de így a szemébe nézni nem tudok.
-Kénytelen leszel barátom.
-Marta, Te mit mondasz?
-Hát Charles, neked kell eldöntened mindent. Te érzed mennyire kötődsz még Charlottehoz, Te tudod, hogy képes leszel-e egy házasságra. Még van választási lehetőséged, de azt tedd, amit ténylegesen a szíved diktál. Még akkor is, ha fáj. Mi itt leszünk neked, bármilyen döntést hozol meg, rendben?
-Rendben. Maradhatok még kicsit, amíg összeszedem magam?
-Ugye nem bántottad meg?
-Attól tartok de...
-Charles szedd össze magadat és menj vissza a szobába. Gondolj már abba bele, szegény lány mit élhet át! Menjél és vigasztald meg!
-Csak öt percet kérek...
Időhúzásom leteltével visszamentem a mi szobánkba. Igaza van Martanak, abba nem gondoltam bele, most Yv mit élhet át.
Beléptem az ajtón, de gyanúsan nagy csönd volt. Kinéztem a teraszra, de Yv nem volt ott. Majd a fürdőbe, ott se. De viszont feltűnt, hogy kifejezetten üresség van. Egy darab smink cucc se, benéztem a ruhás szekrénybe, de az is csak az én ruháimmal van tele. Ránéztem az éjjeliszekrényre és megláttam a gyűrűt. Itt kapott el egy hidegzuhany. Eltűnt. Elment. Charles Leclerc, megnyerted a legrosszabb vőlegény című bajnokságot.

Yvette szemszöge:

Charles viselkedése nem ragadtatott el, sőt kifejezetten bántó és kétségbeejtő volt. Egy jó sírás session után, úgy döntöttem kicsit rendet rakok, bepakolok a neszeszerembe, hogy ne legyen mindenem szanaszét. Utána viszont elment Charles, át a barátaihoz. Hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem én is benézek, hogy beszélhessek Charlesszal.
A vékony ajtónak hála odaérve hallottam a beszélgetést. Nem szép dolog, de kopogás helyett hallgatóztam, hisz Charlest hallottam idegesen darálni. 
-Itt van Yvette, akit mindennél jobban szeretek, a menyasszonyom, de Charlotte mégis megmozgatott bennem valamit... újra. Nem lehet, nem szabad.
-Ezzel nem tudsz mit csinálni Charles, ezek az érzéseid.
-Minden a legnagyobb rendben volt. Gondolnátok, hogy egy Forma 1-es versenyző ennyire nem tud túljutni egy lányon. Egy ember, aki megtalálta élete szerelmét, készen állna elköteleződni örökre, de mégis megtorpan? Most! Egy ex miatt...
-Beszélgettetek?
-Igen.
-És...
-Kérdezte nem találkozunk-e.
-És te erre?
-Természetesen igent mondtam.
Ezt mind hallani... pokoli élmény volt. Teljesen összetörtem. Gyanúsan jó volt minden körülöttünk. Sőt, tökéletes. De immár ennek is vége. A beszélgetést követően könnyek gyűltek szemeimbe, visszaszaladtam a szobába és mindent behajigáltam a bőröndbe. Nem érdekelt mi törik, mi szakad, csak el akartam tűnni a föld felszínéről. Hipergyorsan végeztem is az eljárással és kimentem az ajtón. Ekkor észleltem a gyűrűt a kezemen, amit lehúztam, leraktam az éjjeliszekrényre, hisz tudtam erre már semmi szükség nincsen.
Kimentem a szállodából, épp ott állt egy taxi, aki kivitt egyenesen a reptérre. Itt egy fontos döntést kellett meghoznom. Párizs vagy Monaco?
Felnéztem a táblára, ahol láttam, hogy Párizsba van egy fél órán belül induló járat. Ezt választottam. Kikapcsoltam mindenem, ahol láthat, illetve elérhet bárki, megvettem a jegyemet és rohantam a beszállási kapuhoz.
Alig egy nap leforgása során megjártam a mennyt és a poklot is.
~
Nem volt hosszú az út. A saját lakásomhoz mentem, tudtam, hogy barátnőm nem tartózkodik most pár hétig ott munkaügy miatt.
Tudtam, hogy Charles itt nem fog keresni és senki se.
Bekapcsoltam a telefont és közel 100 nem fogadott hívásom volt összesen, csupán 2 óra alatt. Charlestól 90, Martatól 4, Riccardo és Joris 2-2x keresett. Üzenetekből is jött bőven, de egyet sem voltam hajlandó elolvasni. Csak feküdtem a kanapén és néztem a plafont, könnyeimmel küszködve. Ki is az a Charlotte? Kamu profilommal rákerestem instagramon. Hát persze, egy gyönyörű, mosolygós lány. Gondolhattam volna. Megnéztem a storyat és Rómában tartózkodik. Tehát így találkoztak...

~