Több a sokknál (Max Verstappen)

12

Max

Amint letettem a fejem a párnára, elakartam felejteni mindent, amit az előbb válaszként kaptam. Nem hiszem, hogy akkor ugyanaz lett volna, mint a többi lánnyal. Sőt, hiszem, hogy egészen más lett volna. Már akkor is különleges volt számomra, csak nem volt alkalmam elmondani neki, így ő nem tud róla. Azóta sem mondtam el neki és ezek után talán soha nem is fogom.

-Max! Kelj fel, mindjárt leszállunk!- Hallottam meg Molly hangját magam mellől, miközben a vállamat lökdöste.

A kocsiút hazáig csendben telt és amint hazaértünk mindketten elvonultunk a saját szobánkba, annyi különbséggel, hogy a baba nála volt. Kis idő múlva nyitódott az ajtóm és besétált rajta egy kis noteszt fogva a kezében.

-Tervezzük meg a következő két hetet. Ha jól tudom, most nincs futamod, igaz?- Bólintottam, ő pedig folytatta.- Nekem a holnapi napon elkell utaznom Spanyolországba, lesz egy fotózásom, utána pedig Magyarországon ugyanez, ami azt jelenti, hogy egy teljes hetet nem leszek itthon. Menni fog?

Nagyot bólintottam, majd az ágy szélére másztam és felálltam.

-Biztos menni fog? Esetleg, elvihetem magammal, ha gondolod.-Kicsit felháborítónak találom, hogy azt hiszi nem bírok ki a kicsivel egy hetet egyedül...

-Nem, menj nyugodtan. Kell neked is a különlét. Jó lesz, hidd el.

Neki nagyon jó lesz nekem és a babának kevésbé. Hogy a faszomba lehet ennyire gyorsan kötődni valakihez? Pedig esküszöm, voltam már szerelmes és tudom, hogy most nem vagyok az, de kétszer átgondolom a jelentését, mert érte jobban aggódom, mint eddig bármelyik csajomért.

-Rendben, de hívni foglak és hívj te is, jó? Bármikor elérsz.

Még akkor este elutazott, én pedig egyedül maradtam a kicsivel. Most kifejezetten nem volt könnyű menet, ugyanis folyamatosan sírt, akármit csináltam és nyáladzott, mintha muszáj lenne.

-Szerintem jön a foga!- Nézett bele Charles a szájába.- De nem tudom, haver, nem kéne valami orvosnak megmutatni?

Alaposan megmostam a kezem, majd a kisujjamat bedugtam a pici szájába és végig tapogattam az ínyét, ami nem kicsit be volt duzzadva és amint megérezte az ujjamat, rágni kezdte, a sírás pedig abba maradt.

-Szerintem jön a foga!-Mondta ki mellettem újra.

-Tényleg Charles? Erre én is rájöttem, azt hiszem, valószínűleg a láz is azért volt.Molly nem tudhatja meg, mert akkor biztos egyből haza jönne.

-És miért is baj az?- Érdeklődött tovább.

-Mert kell neki, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Többségben ő van a gyerekkel, nem én.

-Tesó, totál odavagy érte... Hívd el randizni.- Mutogatott felém Charles.

Megráztam a fejem, majd egy szúrós pillantást küldtem felé. Nem akarom elbaszni még jobban a kapcsolatunkat, hiszen így sem tökéletes. Örülhetek, ha ilyen viszonyban maradunk és nem öljük meg egymás.

A napok teltek, én pedig egyre tehetetlenebb voltam, így olyan programot kerestem, amit Bambival is tudok csinálni, szóval lementem az edzőterembe, és a hordozójában vittem magammal. Minden nap kétszer látogattam meg a termet, és legalább 1-2 órát ott töltöttem.

„Hiányoztok Maxie, remélem minden rendben veletek. Még mindig ügyesen alszik este?"

Az üzenetet mosolyogva olvastam és végig hallottam Molly hangját a fejemben.