Aláírt Szerelem || Helluva Boss

10. |Egy család vagyunk|

~Blitz~

*Egy héttel később*

Felébredek. Érzem magamon Stolas kezét. Finoman átkarol, és a hüvelykujjával simogatja a karomat. Ma van hivatalosan egy hete, hogy együtt vagyunk. Szerintem Stolas is érezte hogy ez köztünk életre szól, nameg mivel a lakásból kitettek minket, megkérdezte nem költöznénk-e hozzájuk. Nyilván igent mondtam, hiszen előbb-utóbb így is összeköltöztünk volna. Meg hát, Loona és Via olyanok, mintha az egész életüket testvérekként élték volna. Nagyon jól megértik egymást, és szinte mindent megbeszélnek. Mivel Stella nem volt az a tipikus feleség, amint tudott Via főzött helyette, amit most Loona-nak is elkezdett megtanítani. Egyszerűen imádom nézni őket. Az hogy ilyen nagyon jó testvérek, rám meg Fizz-re emlékeztet. Mi is ilyenek voltunk. Vagyunk. Persze ahogy mi is, ők is halálba szekálják egymást, de nem ismerek olyat, aki ne csinálná ezt. Ez így van rendjén.

Nézem Stolast ahogy alszik. Hihetetlenül békés az arca. Olyan mintha éppen a legszebbet álmodná. Remélem így van. Ahogy nézem, elgondolkozom azon mit tettem hogy kiérdemeltem Őt. Hiszen ha belegondolunk, egy gettós bérgyilkos vagyok. Soha nem tettem semmi fontosat, már ha az öldöklést nem számítjuk. És Ő meg állandóan segítőkész és törődő.

Stolas mocorogni kezd mellettem.

- Jó reggelt! - mondom ahogy meglátom hogy a baglyocska ébredezik

- Jó reggelt! - köszön álmosan

- Miről maradtam le? - kérdezem

- Hm? - nem esik le neki. Hát, igen mégiscsak korán van egy kicsit

- Álmodtál valamit?

- Igen, de nem volt sok értelme.

- Engem az is érdekel ami hót hülyeség. Tuti vicces.

- Oké, hát, Ozzie-val elmentünk valahova, már nem tudom hova, és megláttunk valakit hagymát lopni. Elkeztek hangyák esni az égből, amik olyan sokan voltak, hogy vissza tudták cipelni a sok hagymát a helyére. Ozzie-val egymásra néztünk és egyikük se értette mi történik, aztán felébredtem.

- Hú...ez tényleg fura. - felnevetek

- Mi az?

- Semmi csak elképzeltem... - röhögök tovább, mire Stolas magához húz, és átölel. Hirtelen semmi kedvem nevetni. Meg akarok élni minden egyes pillanatot amit vele tölthetek. Kicsit eltol magától, és vigignéz rajtam

- Ez nem az én pólóm? - hááát, igen, lehetséges hogy benyúltam, de csak az illata miatt

- De igen. De olyan az illata mint neked. Nem baj?

- Nem baj drágám. Sose hordtam.

Még mindig az ágyban ülünk. Odahúzódom hozzá, és megölelem. Aztán picit eltolom magamtól és megcsókolom. Többször. Fogalmam sincs mikor tudnám abbahagyni, ha Roy nem kopogna be minden reggel. Ő Stolas személyes jobbkeze kiskora óta. Amíg Stolas készülődik, szoktam vele beszélgetni. Kedves. Többnyire.

- Elnézést a zavarásért herceg, de egy pár dolgot alá kellene írnia. Megérkezett a vagyonelosztási szerződés. Kérem ha lesz ideje olvassa el, hogy minden megfeleljen.

- Köszönöm Roy. Van még valami?

- Ami azt illeti van. Szerintem nézzenek rá a lányokra, mielőtt felgyújtják a konyhát. - halkan elnevetem magam. Roy kimegy. Nem tudom eldönteni, hogy Stolas ennyire türelmetlen, vagy csak korán van, de ahogy az ajtó becsukódik azonnal magához ránt és újra megcsókol. Viszont most nem zavar meg minket senki. De imádom...

***

- Stolas, ugye tudod hogy ma is dolgozunk?

- Tudom. Nagyon nem akarok.

- Én is dolgozom. Gondolj arra hogy én is szenvedek. De tudod mit? Én úgyis előbb érek haza, csinálok vacsit, és filmezünk, oké?

- Állati aranyos vagy. - mondja, ahogy újra hozzám hajol. Belemosolyog a csókba, de ennek csak örülni tudok, hiszen mostmár boldog. Elhúzódom, hogy a szemébe nézhessek

- Drágám, tényleg dolgoznunk kell.

- Rendben, de mi lesz a konyhai "vészhelyzettel?" - ironizál

- Oké, majd én lecsekkolom őket, te készülődj.

- Neked nem kéne?

- Én nem vagyok tollászkodó típus. - felnevet. Oké, a szóviccek nem az erősségem, de ez most jól jött ki

Kimegyek a konyhába, de káosznak nyoma sincs. Csak a két lány főzőcskézik.

- Jó reggelt lányok!

- Jó reggelt Blitz! - köszön Via

- Jobbat! - köszön Loona a megszokott stílusában. Csak négyszemközt hív apának, vagy mutat érzelmeket. Szerintem fél. Olyan mint én régebben. Azt hiszi ha kimutatja mit érez, gyengének fogják tartani. Én is ilyen voltam. Megértem

- Palacsintát? - kérdezi Via

- Jöhet! Apukád is mindjárt jön, csak, hát ismered...

- Okés, ha "mindjárt" akkor fél óra, és talán elkészül. - hát, igen, Stolas nem az a "gyorsan felkapok valamit és..." típus. Neki kell idő. Meg hajlakk. De hogy az minek, azt sose fogom érteni

Miután Stolas is elkészülődött, (alig volt huszonöt perc, új rekord) megreggeliztünk, és elrendeztünk mindent, elindultunk dolgozni.

Hű, eddig ez a kedvencem! Ha tetszett akkor örülök, és nemsokára jön a kövi!
Sziasztook <3