Enemies To Lovers (TaeKook)

part 2.

Mikor felébredtem egy nagy francia ágyon találtam magam. Nem az én ruháimban voltam. Nem gondoljátok hogy mostanában túl sokat ájulok el? Na mindegy. Kikászálódok az ágyból és megindulok ki a szobából. Ahogy kiérek a fojosóra egy márványborításos fojosón találom magam. A padlótól kezdve a mennyezetig minden márványból van. Holvagyok? Elindulok a fojosón valamerre és egy lépcsőnél kötök ki. A lépcső lefelé vezet így megindulok lefelé. Mikor a lépcső alljához érek megállok mert beszélgetést hallok. Két férfi beszélget. Az egyik hang már tegnap is ismerős volt de egyszerűen nemtudok rájönni hogy kihez tartozik. Kinnebb merészkedek és meglátom az ismerős hang tulajdonosát. Egyébként csak hogy tudjátok egy boxerben és egy túlméretezett ingben ami a combom közepéig ér abban flangálok egy idegen házban de sebaj. Na szóval visszatérve mikor meglátom azt akihez a hang tartozik kikerekedik a szemem. A másik srác ismeretlen még nemláttam soha. Na de ő ö Jeon Jungkook. Felmegybennem a pumpa odamegyek és jó erősen arconvágom. A másik csak lesokkolva nézi végig a kis produkcióm.
-Naaa Taetae ezt miért kaptam?-mondja Jungkook
-Hogyképzelted hogy leütsz és valami haveroddal elhozol ide ráadásul reggel ebbe a cuccba ébredtem és kitudja hogy mit csináltál velem amíg aludtam.-mutatok végig magom hitetlenkedve és szemforgatva bámulva Jungkookra.
-Nyugi szivi ha tettem volna veled bármit is akkor most nemigen bírnál lábraállni. Ja és egyébként azért ütöttek le mert figyelmeztettelek ha beleütöd az orrod a dolgaimba akkor bajok lesznek. De így belegondolva ha már itt vagy legalább fojtathatom a tervem megvalósítását.
-Mivan? Te normalisvagy? Mégis milyen terv? Ja és én egy percigsem maradok itt tovább. Add vissza a ruháim és én léptem. Ja és hogy szólítottál!?-majd mégegyet behúzok neki.
-Ez nem úgy megyám Taetae hogy te csak úgy elmész. Te innen most egy darabig nem mész sehová. Egyébként Taetae ha lenyugodtál.... egyszer ö itt Namjoon.-mutat a minket lesokkolva bámuló srácra.-Másodszor van kaja az asztalon egyél mert szerintem már éhes vagy.
-És mivan ha megmérgezted a kaját? Én biztos nem eszek belőle.-jelentem ki
-Akkor eszek én is belöle és meglátod hogy nem mérgeztem meg. Oké? Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni.
-Jó akkor hajrá.-majd vág egy falatot a tükörtojásból és meg eszie
-Látod hogy nincs megmérgezve?
-Oké mostmár elhiszem-és ezzel a lendülettel levágtam magam az asztalhoz hogy gyorsan elpusztítsam a tükörtojást. És csak most esett le hogy Jungkook mit mondott-Hogy értetted hogy nem megyek innen sehová?-kérdem kicsit félve.
-Úgy ahogy mondtam.
-Mí? Ezt te se gondolhatod komolyan. Miért akarsz itt tartani ha utáljuk egymást?-közben felállok az asztaltól és Jungkookhoz sétálok hogy ismét arconvághassam de végül már nem merem megtenni mert akkor lehet én is kapok
-Na látod itt a baj.
-Mi a baj?-hirtelen derekamra fog és közelebb húz magához. Az orrunk szinte összeér a kezeim mellkasán hevernek és ijedten bámulok mogyoróbarna szemeibe. És egyszercsak véletlen de ténylegcsak véletlen szemeim letévednek ajkaira majd vissza a szemeire. Jungkook szemei az én szemeim és ajkaim közt cikáznak mint a mosdónál is.
-Jól áll ha elvörösödsz.-mondja vágytól izzó mély rekedtes hangon. Mikor lettünk mi ilyenek?
-Te hülye vagy én biztos hogy nem vörösödnék el tőled.
-Nam mit mondasz?
-Igaza van Kooknak.
-Ti most szivattok.
-Nem szivatunk.-mondják egyszerre
-Hát jó legyen de akkor sem maradok itt. Én haza akarok menni Lucashoz. Engedj el Jungkook.-hámozom le magamról a fiú kezeit
-Lucas hoz?-kérdezi Namjoon
-Lucas egy barátja neértetlenkedj. Bár lehet a törpének több mint barát.
-Jungkook fejezd már ezt be. Nem vagyok belé szerelmes. És ő se belém téma lezárva. Add vissza a ruháim mert mennék.
-Mondtam hogy nem mész sehova.-hirtelen ajtócsapódás és Jungkook haverjai lépnek be az ajtón személy szerint Félix, Minho, Eonwu, Kay, Chanjeol és Danny (Deni). Mind a hatan elképedve mérnek végig majd kérdőn Jungkookra néznek.

-Szia Taetae!-jön oda hozzám Kay ilyen tök perverzen és egyik ujját végighuzza a nyakmtól egészen a derekamig. Két kézzel derekamra fog és olyan közel húz magához hogy egész testünk egymásnak simul. Elkap az undor és a hányinger. Rosszérzés hogy hozzám ér és az hogy ilyen közel van. Érdekes az ellenségemnél ezt nem éreztem. Kay mindig is egy bunkó és tapintatlan ember volt de ez már sok.-Mi a baj Tae? Talán nemtetszik?
-Nem úgyhogy eressz el!-szólok rá és megpróbálom eltolni magamat tőle de nemigazán sikerül. A többiek meg csak bámulnak minket. Jungkook tekintete találkozik az enyémmel és valahogy veszi a lapot hogy én szabadulni akarok a fiú karjai közül. Jungkook ellöki magát a pulttól amin eddig "ült" és megindul Kay felé. Megragadja a fiú pulcsijának nyakát majd szószerint felkeni a falra
-Ne merj mégegyszer hozzá érni! Értve vagyok?!-hát nem erre számítottam
-Mivan Kook! Véded az ellenséged? Vagy mégiscsak beleszerettél ebbe a buziba?
-Nem védem csak irritál hogy hozzáérsz és ne nevezd buzinak. Értve vagyok?
-Jungkook!-érintem meg óvatosan a fiú vállát nehogy bántson engem.
-Igen Tae?
-Légyszi nyugodj le. Oké?
-Lenyugodtam-engedi el a fiút és fordul felém-Srácok milenne ha most elmennétek?-mondja a minket bámuló 6 fiúnak
-Oké ez jó ötlet akkor mi léptünk.-mondja Namjoon és elkezdi kifelé terelni a népet.

Mikor már elmentek én a kanapéra telepedtem és elkezdtem gondolkodni. Mivan ha beleszeretten az ellenségemben? Ráadásul mivan ha ő is belém szeretett? És ki valójában Jeon Jungkook? Megis miért vagyok itt? És miért nem mehetek haza, Lucashoz és a barátaimhoz? Túlsok a megválaszolatlan kérdés és kezdi kiverni a biztosítékot.