Bella tündéri, nála jobb babát nem is kívánhatnék. Ritkán sír, de ha igen, akkor tudom, hogy baj van vagy éhes. Repülni egyenesen imád, sőt, repülés közben alszik a legjobbakat.
Kelly betalált Instagram üzenetben és mivel Molly randizik le sem szarva az én fejemet, visszaírtam neki és megbeszéltünk egy vacsorát, a hazaérkezésem utánra. Saját magam alatt vágom a fát, tudom jól magamtól is, de Charles minden pillanatban amikor alkalma adódik rá, elmondja ugyanezt nekem.
Már az időmérőről is hazaértünk, amikor kopogtattak az ajtón, én pedig a kezemben alvó babával indultam el kinyitni az ajtót.
-Hellóka, seggarc!-Többször szeretnék ilyen kellemes meglepetést.
-Szia Molly, esetleg nyitva hagyjam az ajtót, vagy Tomit otthon hagytad?
-Vicces de, ha már ennyire kíváncsi vagy csak szeretném mondani, hogy lesz még randink.
-Csodálom, hogy képes elviselni téged.-Átvette a kezemből a babát, majd besétált mögöttem a lakosztályba.- Bocs, de mivel nem tudtam, hogy jössz, így kénytelenek vagyunk egy ágyon osztozni.
-Valahogy kibírom.
Mosolya vidám volt, akárcsak az enyém. Nem akartam de, ha akartam volna sem tudtam volna letagadni, hogy örültem a jelenlétének. A kanapén másik szélén ülve figyeltem, ahogy Bella arcát simogatja, aki még mindig békésen feküdt tovább a kezei között.
-Nincs kedved vacsorázni?- Csúszott ki a számon.
-De, persze. Lemenjünk vagy rendeljük fel szobára?
-Úgy értem, hogy egy menjünk vacsorázni egy étterembe, kicsit kimozdulni, jól érezni magunkat.
Furán nézett rám én pedig zavarba jöttem. Vajon rossza szóltam?
-Biztos vagy benne? Nem akarsz egy kicsit pihenni, eltűnni a rajongók elől?
Megráztam a fejem, majd rájuk mosolyogtam. Mindketten összekészültünk, a szálloda recepcióján pedig kikértük a nagyon segítőkész férfi véleményét, hogy szerinte melyik a legjobb étterem a városban.
-Én még életemben nem ettem ilyen finom sushit!
-Még jó, hogy volt olyan is, amiben nem volt nyers hal.- Összeráncoltam a homlokom, majd a tányéromon lévő maradékot vizslattam a szemeimmel.- Ahhoz most nem lett volna gusztusom.
Felém emelte a borospoharat, én pedig viszonoztam a mozdulatot.
-Igyunk ránk, amiért ilyen jó barátok lettünk. Igyunk a barátságunkra.
-Igyunk.- Ezután a mondat után inkább vedelni kellett volna, nem pedig kortyolgatni.
Beszélgetni kezdtünk, illetve ő beszélt, én pedig hallgattam őt. Tetszett, ahogy a pár korty bortól megeredt a nyelve és egy kicsit sem érezte magát feszélyezettnek. Az én poharamban csak narancslé volt, mivel én voltam a sofőr.
-...És arra jutottam, hogy tulajdonképpen átvetted Kika szerepét... Köszönöm, hogy vagy nekem!-A székét az én székem mellé húzta, majd leült és átölelt.
-Én is örülök, hogy a kettőnk dolga így alakult...- Örülök, de valahogy mégsem.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
molly.mae Kikapcs🥂 (Instagram)
-Biztos ne segítsek a babával?
-Persze, menj csak fürödj, aztán aludj.
Miután megetettem és fürdés után felöltöztettem a kicsit, elaltattam, majd csatlakoztam a lakosztályban található nappali részhez, ahol már Molly ücsörgött a kanapén, kezében a távirányítóval.
-Olyan kis kedves vagy, hogy megtetted. Bella imádja, ha te altatod, azt meg még jobban, ha rajtad aludhat.
-Azt elhiszem. Sokan szeretnének a helyében lenni és rajtam aludni.- Rákacsintottam, mire ő hozzám vágta az egyik díszpárnát.
-Még mindig beképzelt vagy Verstappen.
-Nem is olyan rossz ez a kép rólunk. Most még jobban cikkezni fognak az újságok, ugye tudod?- Érdeklődve tanulmányoztam az arcát, a finomnak tűnő száját és a bágyadt tekintetét, ami most is ragyogott.
-Nem érdekel, mi tudjuk, hogy mi az igazság és a lényeg ennyi.-Arca piros lett és úgy figyelt tovább.
-Na és, mi is az igazság?- Teljes testemmel felé fordultam és kicsit közelebb ültem hozzá, bal lábfejemet pedig a jobb alá gyűrtem.
-Hogy... Jó barátok vagyunk.
Nem tudtam és, hogy őszinte legyek nem is akartam ellenállni ezért közelebb hajoltam hozzá, de hagytam, hogy minden magától történjen.
Leheletét a számon éreztem, a szívem a torkomban dobogott. Mi a faszt csinál velem ez a nő, hogy a közelében a határozottságom inába száll és döntésképtelen leszek? Csókoljam, ne csókoljam, fogalmam sincs mi lenne a jó döntés.
-Egészen biztosan?- Szeme az ajkaimra tévedt és onnantól kezdve nem nézett máshova.
Nem kellett sok idő sem jel, csak egy apró szájharapás a részéről, így amikor észrevettem, kezemet a haja közé csúsztattam, majd közelebb húztam magamhoz és a számat az övére nyomtam.
Csak egy csók volt, amitől teljesen elszállt az agyam és, bár visszacsókolt de mégis elszakítottam tőle a számat pár másodperc után.
Hosszan fújtam ki a levegőt, míg a szememet csukva tartottam. Mit műveltem, lehet, hogy most mindent elrontottam.
-Aludj nyugodtan az ágyban, maradok a kanapén.
Kihoztam az egyik párnát és takarót, majd levágtam a kanapéra, ahol Molly még mindig mozdulatlanul ült.
-De holnap versenyed lesz, biztos vagy benne, hogy itt akarsz aludni? Szívesen mara...
-Menj, jó lesz itt nekem.
-De Max, nem muszáj itt aludnod, amúgy is aludtunk má...
-Molly! Menj be a hálóba Bellához.- Rezzenéstelen arccal néztem a lányra, aki meglepődöttségében válaszolni is elfelejtett.
Azonnal megbántam, hogy így rámordultam, de egyszerűen nem bírtam el az érzéseimmel és nem akartam, hogy a közelemben legyen.
Lassan elsétált mellettem, az ajtóból még egyszer visszanézett és egy "jó éjt" után eltűnt a sötétben.
