Egyszer Volt, Hol Nem Volt -Hyunlix

Finifugal

~Finifugal: A befejezések gyűlölete. A kifejezés valakire, aki megpróbálja minél jobban elnyújtani a történeteket, kapcsolatokat, mert nem akarja, hogy véget érjenek.~

•••

Felix duzzogott.
Az nem kifejezés. Tombolt.

A három nappal ezelőtti hívásnál komolyan gondolta, amit mondott. Tényleg abba akarta hagyni amit elkezdett. Nem érezte magát késznek arra, ha esetleg tényleg annak a fiúnak az öccséről van szó, aki egykor pofátlanul faképnél hagyta, tudjon segíteni. Nem tudna együtt dolgozni vele.

Most a nyuszinak "hála", mégis az intézmény felé szedi a lábait. Kicsit sem jókedvűen.

Nagyon haragszik a legjobb barátjára, ugyanis az elmúlt napokban, akárhányszor szeretett volna beszélni arról, hogy miért is akarja pontosan ráhagyni ezt az egészet, Minho nem engedte. Nem hallgatta meg, nem hagyta neki.

Természetesen Minho pontosan tudja, hogy mi zajlik le a szeplősben, éppen ezért is nem hagyta szóhoz jutni. Eldobni a feladatot meg pláne.

Ezért állnak most mind a ketten, a rettenetes épület előtt. Legalábbis a nyuszi ott áll, Felix pedig már lassan betrappolni készül az ajtón.

Minho szó szerint elrángatta őt ide. Két érvet is felhozott, hogy miért lesz ez a szituáció mindenféleképpen nyertes helyzet. Az első, hogy jelenleg még egyáltalán nem biztos, hogy ez a két Hwang Hyunjin, ugyanaz a személy. Tekintve, hogy Felix állítása szerint, sosem említette, hogy ennyire rossz lenne a szüleivel a kapcsolata. Természetesen lehet, hogy csak nem akart beszélni róla, és mégis az a fiú fog szembenézni vele, akivel annyira fél találkozni. Ebben az esetben jön a második érv, amit Felix kevésbé, a nyuszi viszont nagyon élvezne.

Ha esetleg mégis az a görény Hwang Hyunjin teszi be a lábát az ajtón, akkor a szeplős szépen a fejébe vághatja, hogy egy utolsó senki, és rohadjon meg azért amit tett.

Habár mindkettő fiú biztos volt abban, hogy Felix biztosan nem fog ilyen alpárian beszélni vele, mégis itt vannak. A nyuszi már két nappal ezelőtt megírta az üzenetet a rejtélyes idegennek, a legjobb barátja helyett, miszerint szükség lenne Junwon felépüléséhez, az ő segítségére. A bátyus természetesen belement. És eljött a találkozás napja.

Hogy Minho miért áll még mindig itt? Több okból. Elöször is, ismeri a legjobb barátját, és szinte biztos abban, ha nem maradna, akkor a szeplős ravasz módon bemenne az ajtón, majd miután meggyőződött arról, hogy a nyuszi elment, kifutna onnan. Hátrahagyva mindenkit. Talán még az oszágot is.
Másodszor, egy kicsit reménykedett abban, hogy ha csak egy pillanatra is, de megnézheti magának, ki is ez a híres Hwang Hyunjin. Sőt, ha Felix nem tette meg, talán még ki is osztaná rendesen helyette.

Viszont a várva várt személy helyett, valaki mást pillantott meg az ajtók mögül kilépkedni.
A ma esti randiját. Bárhol, bármikor felismerné őt. Han Jisung.

Mit keresett bent?

Olyan hatalmas hévvel indult meg az ismerős felé, hogy majdnem elesett mikor meg kellett torpannia, mert valaki megállította őt.

-Szia. Bocsi, kérhetek segítséget? - Tette rá a tenyerét az idegen Minho vállára, hogy magára vonja a figyelmét.

-Persze, csak gyorsan. - Nézegetett az intézmény irányába, ahonnan Jisung alakja eltűnni látszott.

-Nem tudod véletlen, hogy az épületen belül, hol van a bántalmazottak osztálya? - Kérdezett rá. A fekete hajú pedig tetőtől talpig végig mérte őt.