napsugár [ haikyū!! ] ; ✓

──★ ˙11 .ᐟ

𝐂𝐡𝐚𝐩. 𝟏𝟏 | 𝐑𝐢𝐯𝐚𝐥𝐬

‧͙⁺˚*･༓☾　　☽༓･*˚⁺‧͙

Igazán nem tudom megérteni Tobio viselkedését. Tegnap óta csak azok a szavak járnak a fejemben, amiket akkor mondott, amikor lelécelt. Mégis hogy érthette? Mire gondolt?

❛Beszéltél azzal az idiótával telefonon, Hinata ezért nem jött velem. ❜

❛Amíg nem törődsz mással, csak azzal a bunkóval, aki csak egy dolgot akar tőled, és oda sem figyelsz azokra, akik önzetlenül melletted vannak, nincs is értelme ebbe belemenni. Különben sem az én tisztem elmondani.❜

Bárhogy is akarok elvonatkoztatni tőle, egyszerűen nem tudom Suzuki-kun-t elvonatkoztatni ettől a dologtól, mindig nála lyukadok ki. De akárhogy is próbálom egyszerűen nem tudom megfejteni ezt a mérhetetlen ellenszenvet az irányába mit Tobio és Hinata táplál iránta. Egész este ezen gondolkoztam, így nem is meglepő, hogy miért nem tudtam elaludni, talán lehetett hajnal is, amikor végre sikerült lehunyni a szememet, de akkor sem tudtam megálljt parancsolni a fejemben kavargó gondolat áradatnak.

Folyton-folyvást azon agyaltam, milyen megoldást tudnék kitalálni annak érdekében, hogy ne gyűlöljék ennyire, hiszen nem is volt semmilyen okuk rá, hogy ezt tegyék. Suzuki-kun rendes srác, az egyik legrendesebb, akit csak ismerek. Bárki, aki elterjesztette ezeket a rosszindulatú pletykákat a háta mögött, biztosan csak azért tette, mert nincs jobb dolga, minthogy valaki másnak kárt okozzon.

Lehetne engem naivnak nevezni — ahogy azt egyébként a legjobb barátom teszi valahányszor Suzuki-kun szóba kerül —, viszont nem vagyok az. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, kiben lehet megbíznom és kiben nem, apám esete nagyon is megtanított rá. Éppen ezért is érint néha olyan nehezen, hogy Tobio és Hinata úgy kezelnek, mintha nem tudnám mit csinálok éppen, és hogy úgy tesznek, mintha helyettem kellene meghozniuk bizonyos döntéseket, amik rám vannak a legnagyobb hatással.