Az érintés könyvtára

1. Valami új kezdet

Az őszi reggel lassan s sötéten virradt a Marlowe Egyetem, ahogy az aranyló levelek kezdtek lehullani a fák ágairól, és a ködös lepel óvatosan beborította az iskola udvarát. A folyosókon kívül csoportokban gyűltek össze a diákok, beszélgetve és nevetgélve, miközben az első tanítási órákra készültek. Amikor átléptem az iskola kapuján, azonnal az őszi reggel minden jellegzetessége magával ragadott. Az illatok kavalkádja örvénylett körülöttem, ahogy a friss levegő, az eső által megtisztított talaj illata és az érett levelek fuvallata keveredett egymással. Az őszi reggel frissessége és élettelisége szinte tapinthatóvá vált, ahogy beleszippantottam a levegőbe. Az aranybarna levelek puha susogása kísérte lépteimet, ahogy a földre hullottak, szőnyeget képezve az iskola körül. Mintha a természet is megtartotta volna a saját őszi ünnepét, és a földre szórt levelekkel díszítette volna az utat. A táj reggeli varázsa és nyugalma teljesen magával ragadt, és ahogy az iskola ajtaja felé közeledtem, úgy éreztem, mintha az egész világ egy új lehetőséget és izgalmat rejtene magában.

A csendes folyosókon sétálva a padokon ülve tanuló diákok beszélgetése szűrődött ki a távolból. Hangjuk lágyan rezgett a reggeli csendben, mintha az ébredő világot óvatosan üdvözölnék. A beszélgetések zaja egyfajta kellemes háttérzajként kísérte lépteimet, miközben az iskolai épületek árnyékában haladtam előre. A korábba zajt hirtelen egy kiáltás majd csend követte:

– Nézd! - kiáltott fel egy barna hajú lány tőlem nem messze, majd meglökte a mellette álló barátnője vállát – Ez ő, Jonathan Parker, az új tanár!

Az iskola falai között a csendben egy új arc emelkedett ki a tömegből. Az új tanár, Jonathan Parker magabiztosan lépett a diákok közé. Sötét haja és karizmatikus megjelenése azonnal vonzóvá tette őt a tekintetek számára, miközben a folyosón áthaladt. Jonathan magabiztos tartásával és határozott lépteivel kiemelkedett a többiek közül. Szikár alakja és magabiztos megjelenése egyaránt lenyűgöző volt, miközben átható tekintetével figyelte a körülötte lévőket. A lányok érdeklődve s kuncogva  figyelték őt, ahogy haladt előre a folyosókon. Jelenléte izgalmat és kíváncsiságot keltett.

Ahogy Jonathan Parker áthaladt a diákok között, tekintete megállt néhány tanulókon, mintha egy-egy pillantással éppen azokat az egyéni képességeket, tehetségeket próbálná felfedezni, amelyeket segíthet kibontakoztatni a tanítás során. Amikor felém közeledett, éreztem az őszinte melegségét a komoly, sugárzó tekintete mögött. Elképesztő kisugárzása volt! Mintha már előre látná azt a jövőt, amely tele van lehetőségekkel és új élményekkel...

– Szia Em, azt hittem már meg se talállak ezen a folyosón! – hangzott fel egy ismerősen csengő hang a hátam mögül – Hiányoztál! – kiáltott fel mosolyogva Esther, az én legkedvesebb barátnőm.

– Ne is mondd... mozgalmas lesz ez a szemeszter is azt hiszem!  – válaszoltam miközben a nyakába borultam – Na gyere, mindjárt kezdődik az óra.

Amint beléptünk a tanterembe, az első dolog, ami feltűnt, az az ablakokon beáradó meleg, aranyló fény volt, ami körbeölelte a termet, és melegítette az egész helyiséget. A terem falait irodalmi alakok portréi és angol nyelvű idézetek díszítették. Mindig elbámészkodok köztük amíg leülök a szokásos helyemre. Az ablakokon keresztül látható volt az iskola tágas kertje, melyet az őszi reggel halovány színei ragyogtattak fel. A recsegő faszékre leülve bámultam ki az ablakon. Kint a fák ágai aranybarna levelekkel voltak tele, amik lágy susogása behatolt a terembe, még inkább fokozva az őszi hangulatot.
Hirtelen az ajtó csapódására lettem figyelmes, majd egy magas termetű férfi hátát pillantottam meg az ajtóban. Ahogy megfordult, akkor kaptam csak észbe, hogy nem a megszokott öreg Bartley fogja szokásos óráját megtartani, hanem az új tanár, Jonathan. Mosolya felragyogott az arcán, melynek melegsége átjárta a terem egészét, tekintetünk egy pillanatra találkozott. A lányok halkan kuncogtak és sugdolóztak a padok mögött, tekintetükkel követték minden egyes mozdulatát.