"𝓒𝓼𝓪𝓴 𝓝𝓮𝓴𝓮𝓭"

𝐕𝐚́𝐫𝐧𝐢 𝐫𝐚́

Hány éjszakán át feküdtem üres ágyamon, várva hátha súgó jelként, hirtelen átkarolsz.
Meséltem a csillagoknak, s kérdeztem hol jársz,
S, reménykedtem, hátha egyszer az ajtóm előtt vársz.

S, te majd idegesen néznél, vajon mit felelek válaszul,
És én ragyogó szemekkel érezném, hogy a világ milyen szélesen kitágul.
Várnám, hogy elmondd mit is érzel, s én várnék rád lüktető szívvel.

Vártam. S, eljött az éj, majd felkelt a nap,
Ez így ment, míg nem eljött a tavasz.
De te nem jöttél, és lükető szívem szinte darabokra szakadt.

Nem értettem,
Hiszen vártam rád, de te mégsem voltál,
Majd, lassan ráeszméltem.
Te csak álom voltál,
S, sosem vártál rám.