Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

51. rész Krízis a Kárpátokon túl

Szeptember vége felé járunk. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt. Az elsősök ezdésére beszálltam a célpontnak a Tassal, amit halál irányítani, és vagy százszor találtak el. Miután visszamentem a garázsba, valaki hátulról megrohamozott.

-Oh, szia Ayumi. Jók voltunk?-kérdezte Mei.

-Az biztos. A fülem még mindig cseng-válaszoltam.

-Ezaz. Szóval jók vagyunk-mormogta Mei.

-Tessék?-kérdeztem.

-Semmi, semmi. De szeretnél mondani még valamit?-kérdezte Mei.

-Hát, lenne még valami... Szóval, mint ahogy látom, kifejezetten vezéralak vagy az évfolyamtársaid közt. Mi lenne, ha egyszer az iskola ideglenes vezére lennél? Tudniillik én nem leszek itt örökre, és kell majd valaki, aki legalább addig vigyáz az iskolára, amíg fel nem áll az utánam következő adminisztráció. Szóval, ha van rá időd, nézz be valamelyik nap az irodámba, iskola után szoktam papírokat aláírni-magyaráztam.

-Megtisztelő lenne. Holnap jövök!-mondta Mei.

-Várlak!-rohantam el.

El is jött másnap. Éppen bele voltam mélyedve valamelyik dokumentumba, mikor kinyílt az ajtó.

-Ki az?-kérdeztem meglepődve.

-Csak én-válaszolt Mei.

-Oh, már azt hittem, bérgyilkos. Na, gyere ide-mondtam.

Mei hozott egy széket az iroda megbeszélő részéből, és odaült mellém. Elkezdtem neki magyarázni, miket írok alá, és hogy mit kell még itt csinálni.

-Szóval azt mondod, hogy a tanárok még betegszabadságot se vehetnek ki kormányzói engedély nélkül? Mi ez? Diktatúra?-kérdezte Mei.

-Volt már ebből probléma, hogy valaki diktatúrának nézte a helyet, és igen, lehetne az is, de lévén, hogy nem vagyok egy olyan alak, általában mindenre megadom az engedélyt-magyaráztam.

-Szóval te vagy az az ember, akinek a diktátorok magukat beállítják-mondta Mei.

-Hasonló. De ki szeretnéd próbálni? Itt a kormányzói pecsét, pecsételd le, amit aláírtam-vontam be a munkába.

Így telt a délután, és még sok másik is az elkövetkező hetekben. Egyik nap, amikor éppen Mei nem jött be, Naramo beviharzott az irodámba.

-Naramo?! Mit keresel itt?-néztem fel.

-Halaszthatatlan ügy, kormányzó asszony!-adott a kezembe egy levelet Naramo.

-Kedves Ayumi Hakaga! Mint a Horthy kormányzója, külön levelet küldünk önnek arról, hogy a Gróf Akadémiát jövő héten a román kormány kérésére bezárják, és kérjük, hogy vállalják el egyes hatod és heted, náluk ötöd és hatodévesek ideglenes elszállásolását. Mivel nem tudunk egy kérésnél többet intézni önhöz, szóval várjuk a válaszát minél hamarosan. Aláírás, Renta Tsuji, Iskolajó Bizottság-olvastam fel.

-A Grófot bezárják?-csodálkozott Naramo.

-Itt az látszik. És már most döntöttem. Nem fogadunk mi senkit. Nem hódulunk be annak az idiótának!-jelentettem ki.

-Gondolja meg, kérem, kormányzó asszony! Itt most nem arról van szó, hogy ki itt a király, itt japán lányok lakhatása van veszélyben!-kérte Naramo.

-Jogos az érvelés. De ott a másik oldal is. Még mindig nem Tsuji talpnyalói vagyunk. Van vele némi elintéznivalóm-tettem ökölbe a kezem.

-Légyszives, kormányzó asszony! Szükségük van egy helyre, ahol lehet, hogy csak egy hétig, de lakhatnak!-ment le térdre Naramo.