Nem bánt az, csak megkóstol... | ✔

21. fejezet (2/2)

Egy hónap után végre újra Otiszra bízhatta az éjszakai műszak vezetését, vagyis lett egy szabad estéje, amit a párjával tölthetett. Mindent meg akart tenni, hogy kárpótolja őt a kihagyott randikért, és úgy érezte, sikerült kitennie magáért. Amióta összeköltöztek, mindennap Koni főzött, őt a konyha közelébe sem engedte, ezen a napon azonban Ádó kijátszotta őt. Elküldte, hogy intézzen el neki ezt-azt, ő pedig közben sütött maguknak lazac steaket, készített mellé salátát, telerakta a nappalit és az étkezőt gyertyákkal, elindított pár romantikus zenét, aztán felvett egy inget, egy nyakkendőt és egy elegáns nadrágot. Hasonló izgalommal várta haza Konit, mint amit a második randijuk előtt érzett.

A srác szeme felcsillant, miután belépett a lakásba, és meglátta a neki összekészített randevút. Azonnal Ádó nyakába ugrott, szorosan ölelte, miközben több szerelmi vallomást motyogott a vállába. Régen tudtak utoljára romantikázni, ekkor pedig mindent be akartak pótolni, amit Ádó miatt ki kellett hagyniuk.

Vacsora közben végig beszélgettek. Koni többször megdicsérte a lazacot, elmesélte neki, hogyan telnek a műszakok délelőtt, milyen jól összebarátkozott a többi pultossal. Ádó imádta hallgatni őt. Minden szavát itta, és néha elcsodálkozott rajta, mennyire félreismerte őt a kapcsolatuk elején. Amikor először látta, egy csendes, visszahúzódó srácnak gondolta, azóta viszont már tudta, csak időre van szüksége, hogy merjen kinyílni mások előtt. Ő pedig szerencsésnek hitte magát, amiért egy ilyen csodás fiú megbízott benne annyira, hogy megmutassa igazi valóját.

Miután végeztek, Ádó finoman megfogta Koni kezét, lassan a nappali közepére vezette őt, felhangosította a zenét, majd gyengéden magához vonta szerelmét. Nem merte volna azt mondani, hogy táncoltak, elvégre csak fogták egymás kezét, fél karral átölelték a másikat, és összebújva dülöngéltek az őket körbeölelő, lágy dallamra.

– Tudom, hogy vár még rám... – Ádó halkan énekelte a szöveget, miközben Koni a vállára döntötte a fejét. – ...a holdnak tán a túloldalán./Ő az, aki beszél bennem/érthetetlen angyalnyelven.

– Nem félsz, hogy így elbűvölsz? – nevetett Koni, ahogy felemelte a fejét, hogy Ádó szemébe nézhessen.

– Az a cél.

– Mármint a hangoddal.

– Ó... – Legszívesebben a homlokára csapott volna, ahogy rájött, mire gondol Koni. – Olyanon nem működik, aki szerelmes.

– Akkor mázli, hogy szeretlek, mert még hallgatnám.

– Akkor... – Elővette a telefonját, hogy visszatekerje a zenét, ám amint az eszköz kikerült a zsebéből, hirtelen csörögni kezdett, Ditke neve jelent meg rajta. – Igen?

– Az exem a bárban van, és valamit akar Otisztól – szólalt meg kétségbeesett a lány. – Szeben most hívta Valt, ő meg csak úgy kirontott a lakásból. Félek, mit fog csinálni.

– Aninak mondtad? – kérdezte hangosan Koni.

– Igen, és Gilberttel elindultak utána, de nem hiszem, hogy ketten elegek lesznek ehhez.

– Szólj Csanádnak is!

– És mi is megyünk! – jelentette ki Ádó, majd bontotta a hívást. – Menj ki, és indítsd be a kocsit!

Átadta a kulcsokat neki, majd amíg Koni az előszoba felé vette az irányt, ő berohant a fürdőszobába. Nem kellett sokat keresnie, az első fiókban megtalálta az akkumulátoros villanyborotvát, amit azonnal zsebre tett, mielőtt követte volna Konit.

Beült a vezető oldalra, majd tövig nyomta a gázpedált, hogy minél előbb odaérjenek a bárhoz. Koni kapaszkodott, arcán félelem tükröződött, ám nem úgy tűnt, Ádó vezetési stílusa rémítette így meg. Nem, ő Valt és Otiszt féltette, talán Szebent is, nehogy be akarjon szállni a párja exének kezelésébe.