My sunshine and your moonlight / Felix ff. /

4.

Nem hiszek a véletlenekben viszont most nagyon úgy tűnt hogy ez az. Nem tudtam hirtelen hogy mit gondoljak. Velem szemben éppen Bang Christopher volt alias Chan. Mivel látta rajtam hogy nem találom meg a saját hangom ezért ő szólt elsőnek meg.

- Mielőtt kérdeznéd: tudom hogy ki vagy és azt is tudom hogy nagyjából mi történt. - mondta mire még inkább meglepődtem. Végül erőt véve magamon végre valahára megszólaltam.
- Pontosan mennyi mindent tudsz meg kitől és hogyan és miért? - ezek voltak az első dolgok amik hirtelen ki tudtam mondani. Utána gondolva kicsit gáznak éreztem magam hogy így lerohantam szegényt a kérdésekkel de ő csak elnevette magát.
- Először is mi lenne ha vissza indulnánk és akkor szépen lassan mindent elmondok. - egyértelműen bólintottam majd elindultunk vissza az épületbe.

- A kérdésekre visszatérve: tudom igazából hogy ki vagy mivel a szüleimmel együtt én is jöttem, mert hát nem mindennap lesz az embernek egy fogadott tesója. - kezdett el beszélni Chan.
- De nekem azt mondták hogy csak a szülők lesznek itt? - kicsit ez végett össze voltam zavarodva.
- Persze ez lett mondva hogy ki tudjuk szűrni a sasaengeket. Amúgy meg nem is lehetek kíváncsi rád? - kérdezte játékosan csipkelődve ezzel hogy oldja a feszültséget.
- De persze lehetsz kíváncsi. Csak tudod aki kíváncsi az hamar megöregszik. - ezt a beszólást nem hagyhattam ki.
- Hé a végén ezt még sértésnek veszem. Tisztára olyan vagy mint a skacok. - mondta csak kicsit játszva a sértődöttet.
- Na nem kell megsértődni. Tudod hogy vicc volt ugye? - remélni tudtam hogy nem sértettem meg túlságosan.
- Persze hogy tudom. Na de vissza térve a kérdéseidre: hogy kitől tudok ennyi mindent az egy nagyon egyszerű kérdés. A szüleimtől. Ez egy közös családi döntés volt hogy fogadjunk be egy másik gyereket is a családba. Direkt másik kontinensről szerettek volna anyuék és persze én olyat szerettem volna hogy hátrányos helyzetű legyen. Szeretnék segíteni hogy megkaphasson mindent amire szüksége lehet. És ez a szerencsés te lettél. Nem határoztam meg feltétlen hogy kicsoda legyen csak a sorsra bíztam és úgy tűnik hogy a sors téged választott. - mondta ezt mind úgy mintha ez teljesen hétköznapi dolog lenne.
- Na erre nem is gondoltam volna. Akkor gondolom te is ezért jöttél hogy ha úgy adódik akkor jobban megtudj ismerni te is engem. - mostanra már feltudtam engedni és már úgy beszélgettünk egymással mintha évek óta ismernénk egymást.
- Pontosan. Visszatérve pedig remélem hogy te is minket választasz majd és akkor eltudsz velünk jönni Ausztráliába. Megmutatnák egy csomó helyet neked, bemutatlak én is meg Hannah és Lucas is a baráti körének. Aztán ha úgy adódna akkor akár eltudnál jönni Koreába és akkor találkozhatnál a srácokkal is. - vázolta fel a jövőbeli terveit Chan.

Miközben jól elbeszélgettünk vissza értünk, így bementünk az épületbe. Amint bent voltunk megláttam a Bahng szülőket és előjött egy kicsit a szorongásom. Chan bátorítóan rám mosolygott majd odament a szüleihez, engem pedig az egyik nevelő bevitt egy ilyen irodába. Bent már várt a gyámom és elbeszégetett velem hogy hogyan érzem magam, mi a véleményem a Bahng családról és hogy szeretném e hogy örökbe fogadjanak. Miután megszületett a döntésem behívták őket hogy közöljék velük is. Miután megtörtént a bejelentés Chan konkrétan könnyezve jött megölelni utána pedig csatlakozott Jessica és Jack is, így egy családi ölelésben lett részem.

Ez a részt ma suliban írtam meg mert konkrétan egész nap semmit sem csinálunk. Kicsit hosszabb lett mint az előző részek de most volt ihletem is illetve picit jobban beszerettem volna indítani a sztorit is mert ugyebár elvileg ez egy Felix ff.
Köszönöm szépen az eddigi vote-okat és hozzászólásokat.
Még egyenlőre nem tudom mikor hozom a következő részt. Ha valakinek van valami ötlete az segítség lenne. Akár itt is vagy privátban is leírhatja.