Bungou Nyugat

74. Az utolsó Bukott Angyal

Yokohama, Nagy aréna, E/3 POV

- Nem kellene őket megállítanunk? - Jön az aggódó kérdés Jane Austin szájából, ahogy az áldottak figyelik a színpadon vascsövekkel kardpárbajt vívó két alakot.

- Jobb, ha most senki sem megy Imre közelébe, még sose láttam ilyen komolynak, pedig ismerem már pár száz éve. - Szólal meg rideg hangon Ignotus Hugó.

- Hogy mi? - Fordul értetlen tekintettel apja felé Ignotus Pál.

- Akármit is csinál az az Elveszett paradicsom, Imre nem akarja, hogy az úr használja. - Válaszol az idősebb Ignotus maga előtt összefont karokkal, de nem arra a kérdésre, amit a fia feltett neki.

- Esélyetek sincs. Csak egy pillanat kell, hogy Milton tudja használni a képességét és mind szabadok leszünk. Nektek elmebetegeknek pedig végetek lesz, kezdve a semmire való vezetőtökkel. - Kuncogja Agatha Christie, mire többen morcosan néznek a nőre.

- Jó, elegem van belőled. Én figyelmeztettelek! - Ennyi volt, amit Michael Ende mondott, mielőtt egy pontot rakna a mondata végére a jegyzettömbjében és ridegen nézne fel az angol nőre, akinek hirtelen kitágulnak a szemei. A nő nyakán vékony piros csík jelenik meg, amiből egy pillanat alatt annyi vér folyik ki, hogy olybá tetszik a nő vörös sálat visel. - Ha itt végeztünk hozd vissza, ha megkérhetlek Hugó. - Fordul a Figyelős férfi felé a német.

- Természetesen. - Biccent az, de azonnal vissza is fordul a harcoló páros felé.

- De ha Agathanak igaza volt, miért nem használja az öreg a képességét? - Tudakolja az állát fogva Selma Lagerlöf.

- Mert nem mindenki képességét akarja újraindítani, csak az enyémet. - Adja meg a választ a kérdésre Michael Ende, amivel eléri, hogy mindenki meglepetten nézzen rá, még az Óratorony Rendjének életben maradt tagjai is.

- Újraindítani? - Nyel egy nagyot Franz Kafka és szorulnak ökölbe a kezei.

- Igen. A Paradicsom a nem tudás hazája. Milton nem semlegesíti a képességedet, csak minden aktív részét megállítja és elfeledtet veled mindent, amit tudtál róla. Egyik pillanatról a másikra olyan lesz, mintha egyszerű ember lennél, újra fel kell fedezned, hogy képességed van. - Magyarázza maga előtt összefont karokkal a német, de nem néz a csapata tagjaira, csak a harcoló párost figyeli.

- Miért akarná csak rajtad használni? - Jön a kérdés Christopher Marlowe szájából.

- Mert az én képességembe van bezárva a mestere. - Jelenti be a férfi, amivel eléri, hogy mindenki tágra nyílt szemekkel nézzen rá. - Az agyamra ment. Csak attól mert teremtő képessége van amit Bibliának hív, még nem ő az Isten. - Morogja Michael Ende és még egy fintor is megjelenik az arcán.

- Te tüntetted el az Istent? - Jön a meglepett kérdés Kosztolányi Dezső szájából, amivel eléri, hogy Michael Ende elforduljon a harcolóktól és gyanakodva nézzen a K-k egyik tagjára.

- Igen. - Mondja lassan a német férfi. - Dezső miért nézel úgy, mintha tudnád kiről beszélek? - Tudakolja, mikor is Karinthy Frigyes vigyorogva átkarolja a barátját.

- Ne legyél ilyen morcos Michael. - Kuncogja, majd oldalra billenti a fejét. - Beszéljünk másról. - Ez a mondat a férfi szokásától eltérően halkan hagyta el a száját, eredménye képen pedig a jelenlévők pislogtak párat, tekintetükre szürke köd ült.

- Köszi Frici megmentettél. - Suttogja Kosztolányi Dezső, mikor a csapat tagjainak tekintete elkezd kitisztulni.

- Ugyan semmiség Desiere, ezért vagyok. - Legyint egyet Karinthy Frigyes, ahogy megint a harcoló pár felé fordul, mikor fémes kopogás tölti be az arénát.

Hozzá hasonlóan mindenki a színpad felé fordul. Madách Imre és John Milton egymás torkát fogják, de Madách kezéből eltűnt a fegyver, az angol úr pedig diadalmasan vigyorog, tekintete viszont nem az előtte levő magyart nézi, hanem a feje mellett egyenesen Michael Endet. A német férfi szemei kitágulnak, de nem tud megmozdulni, mikor is a Nyugat vezetője egy mozdulattal megfordítja magukat, hogy az angol ne lássa Michael Endet.

- Késő. Vesztettél Imre. Már csak pár perc, amíg lebomlanak a több ezer éves falak és ő kiszabadul. Nem tudod megállítani, nem lehet visszafordítani a képességemet és megölni se tudsz. Bukott Angyal vagyok. Hiába van ezer meg ezer fajta képességed, nincs amivel engem megölj. - Vigyorog John Milton, majd felnevet, viszont a hang hamar a torkán akad, mikor meglátja, hogy Madách Imre elmosolyodott.

- Egy valaki meg tud téged ölni Jonh. - Suttogja, hangja mégis a mikrofonok miatt betölti egész az arénát.

- Ne blöffölj Imre. Annak az áldottnak nem lehet a közelébe kerülni! - Fintorog az öreg ember és kapja el a torkát fogó kezet.

 - Évtizedek óta vártam a jó alkalomra, hogy találkozzak vele és peched van John. - Jön a kimért válasz. - Fyodor Dosztojevszkij Japánban van! - Ahogy ez a mondat elhagyja a magyar száját az angol férfi szemei kitágulnak.

- Lehetetlen! - Ez volt az utolsó, amit ki tudott mondani, mielőtt Imre cselekedett volna.

- Már rég megcselekedted a Bűnt és most itt az ideje, hogy Bűnhődj érte. - Mondja hirtelen megkomolyodva a Nyugat feje. - Ég veled John. - Ugyanebben a pillanatban az angol úr szemei fennakadnak és a lélek elhagyja a testét.

- Ez az én képességem! De hogy? - Tágulnak ki Fyodor Dosztojevszkij szemei, ahogy a legtöbb jelenlévőé is, még a Figyelő és a Nyugat tagjai között is. Választ azonban nem kapnak. Madách Imre csak elengedi John Milton holtestét és azonnal sarkon fordul, hogy egy pillanat múlva Michael Ende előtt álljon és két keze közé fogja az arcát.

- Michael, nézz a szemembe! Koncentrálj kérlek! Nem szabadulhat ki! - Mondja komolyan a férfi.

- Ki? Honnan? - Motyogja a német férfi, amivel eléri, hogy Madách Imre összeszorítsa a fogait.

- Nincs elég időm előhozni a könyveket a fejedben! - Fintorog a magyar férfi. - Jaj, drágám miért kell neked annyi idősnek lenned, mint az emberiség jelenlegi változata? - Engedi el Michael Ende arcát és lép hátra egyet. - Nincs más választásunk. Franz, vidd el Michaelt A kastélyba és ne engedd be egy szobába se. - Adja ki a parancsot.

- De ha annyira használom A kastélyt, nem leszek jó semmi másra! Imre szükséged van rám! - Ellenkezik a fiú.

- Ne kérdőjelezz meg, csak csináld, amit mondok. Nincs sok időnk! - Rivall rá a német fiúra, ami elég hozzá, hogy a gyerek biccentsen egyet és meg is tegye, amire kérték. - Ha előjön mindenkinek óvatosnak kell lennie. Meg kell védenetek magatokat a Biblia Istene képesség veszélyesebb, mint hinnétek. Valósággá tudja tenni a legnagyobb vágyatokat, de ugyanúgy a legnagyobb félelmetek is. Megpróbálom minél hamarabb megállítani, de addig vigyáznotok kell magatokra. - Néz végig a csapaton, mikor is hatalmas fényár tölti be az arénát, amiből egy szakállas a harmincasaiban lévő alak lép ki. - Nem akartam eddig elmenni, de nincs más választásom. - Motyogja Madách Imre, ahogy biztos léptekkel megindul az alak felé és csak két lépéssel a mosolygós férfi előtt áll meg.

- Üdv, Sátán. - Szólal meg a fénybe burkolózott alak.

- Nem Sátán vagyok. - Mondja ridegen Madách Imre. - A nevem, Lucifer, az ember tragédiája.