Nem A Te Hibád .

290 20 5
                                    


Egy héttel később :

- Ruby gyere le, és egyél valamit - Simogatta meg arcom Tom, s húzta le rólam, a takarót.

- Nem vagyok éhes -  Bújtam bele, a párnába.

- Ruby napok óta nem ettél semmit, ne csináld, ezt magaddal.

- Hagyj békén!  Egyedül akarok lenni.

- Nem érdekel! Le jössz most!  - fogta meg kezem, s felrántott magához, így a mellkasának ütköztem.
- Jassica meghalt fogadd el - Nézett szemembe.

- Te miattad, és a hülye barátaid miatt halt meg - Gördült le, az arcomon, az első könnycseppem.

- Nem, én öltem meg Ruby!  -  Emelte fel hangját.

- Miért nem őt vetted meg?  Akkor még élne - Ordibáltam, s a mellkasát ütöttem.

- Hagyd, ezt abba!  -  Szorította le karom, a testem mellé.
- Nyugodj meg -  Rántott magához, s szorosan ölelt magához.

- Annyira hiányzik... -  Fúrtam mellkasába arcom, s pólója szélét szorítottam.
- Én miattam halt meg, én mondtam neki, hogy, német országa jöjjünk.

- Nem te miattad halt meg, nem te tehetsz róla -  Simogatta meg arcom, s egy puszit nyomott, a homlokomra .
- Gyere baby -  Fogta meg kezem, s húzott maga után, a konyhába.

Tom minden féle ételt rakott elém, de egy falat sem bírt lemenni, a torkomon.

- Ruby kérlek egyél valamit - Simogatta meg kézfejem.

- Nem bírok enni -  Hajtottam le fejem.
- Hogy halt meg?  - Kérdeztem, alig hallhatóan .

- Ruby ne kínozd magad.

- Tudni akarom! 

- Túl adagolták.

- Egyedül akarok lenni, kérlek ne gyere utánam -  Felálltam, s az emeletre mentem.

A szobába érve kitört belőlem, a keserves zokogás. Ha ott lettem volna mellette, akkor lehet tudtam volna rajta segíteni, de nem voltam ott.... Egyedül halt meg.

A fürdőszobában voltam, s a mosdó kagylónak támaszkodva sírtam, mikor arra lettem figyelmes, hogy, két erős kar körém fonódik, s szorosan ölel magához. A tükörben farkas szemet néztünk egymással Tommal, s ő volt az aki meg törte. Vállamnál fogva fordított meg, s ajkaimra hajolt.

- Szeretlek -  Nézett szemembe, s úgy csókolt meg mintha nem lenne holnap.

- Én is szeretlek -  Folytottam vissza könnyeim, s derekánál fogva öleltem magamhoz.

Te más vagy ~Tom Kaulitz. Where stories live. Discover now