Több a sokknál (Max Verstappen)

19

Max

-Most mégis mit kéne tennem?- Kezeimet széttárva figyeltem Bellára, és úgy beszéltem hozzá, mintha válaszolni tudna, pedig csak a gügyögés ment.- Nem akadhatok ki! Joga van a boldogsághoz Bambi...

-Nem, most nem fogom zaklatni mindenféle szarral, miközben a csávóval van.- Röhejes, ahogy egy pár hónapos gyerekkel tárgyalok, és úgy csinálok, mintha érteném, amit mondani akar nekem.

A fejemben elképzelt óra minden másodpercben kattan, a fejem pedig már majdnem szétrobbant, igazából mindentől. A várakozástól, az idegtől, a bosszúvágytól. Utáltam a tudatot, hogy a nő akit akarok, épp egy másik faszival randizik.

Idegesen a telefonomért nyúltam, majd Molly nevére kattintva szemeztem a telefonszámával, ugyanakkor nem volt pofám pont most felhívni és számon kérni. Egyáltalán számon kérhetem? Lehet? Szabad nekem olyat? Igazából nem hiszem, hiszen nem vagyunk együtt, sőt mi több, Bella az egyetlen, ami összeköt minket.

Végül a lány helyett egy másik lány neve mellett álltam meg, és szintén a számával szemeztem. Szükségem van a kiosztására? Kell nekem az, hogy a kegyetlen őszinteség végig söpörjön a lelkemen, hogy utána valószínűleg belül siránkozzak? Igen kell, máskülönben nem ébredek rá azokra a dolgokra, amik külső szemmel egyértelműek.

A hívás gombra kattintva merültem el a telefon halk és hosszú csengésében, míg nem egy vidám hang szólt bele a túloldalról.

-Maxie? Ki gondolta volna, hogy megtalálod a számom....- Szinte számon kérő a hangja, amire én elhúzom a szám.-Hogy vagytok? Mostanában nem küldtél képet.

Bellát felkaptam a pihenőszékből, az erkélyen leülve pedig az ölembe helyeztem, míg a telefont az asztalon elhelyezkedő pohárnak támasztottam.
A kamera gombra kattintva egyből megjelentünk a kijelzőn, mire a szőke lány gügyögni és eltorzított hangon kezdett beszélni.

-Bellu bébiiiiii, hát de szép valaki, tiszta csajos vagy már.- Kezeivel annyira integetett, szinte hadonászott a kamerába, közben pedig a hófehér teli fogsoros mosolya vakította meg a szemem.

-Vicy néni most is hülye, mint mindig, ne törődj vele!- Súgtam a kis Bella fülébe.

-Anyád! Ne neveld ellenem a gyereket, mert összeállok Molly-val és neked lőttek.- Az arcom akaratlanul is elkomolyodott, az előző széles mosolyom eltűnt, így egyből észrevette, hogy valami nem oké.- Mit tettél, te isten átka? Ugye nem üldözted el? Ugye nem? Kérlek mondd, hogy nem.

-Jaj Victoria. Nem vagyok azért ennyire tapló, hogy elüldözzem.- Szinte sértő, hogy a saját testvérem így vélekedik rólam.

-Igazad van, csak elviselhetetlen, szóval egy kutya. Halljuk, mit tettél?

-Semmit. Esküszöm, pont ez az. Azt hittem minden jól megy kettőnk között, aztán erre lelépett randizni ezzel a gyerekkel. Nevezzük csak Tóbiásnak.

-A ribi! Azok után, hogy kitártad a szíved és elmondtad, hogy mit érzel? Szívtelen...

Hosszú csönd ült be közénk, mindketten a másikat néztük és vártuk, hogy ki szólal meg előbb. Jobban mondva én vártam, hogy újra elküldjön a picsába.

-Mert, ugye megfogadtad a múltkori tanácsom és elmondtad neki???-Pontosan éreztem a hangjában a dühöt, ami akkor kezdett kipattanni belőle, mint egy vulkán.-Max Emilian Verstappen! Te megígérted nekem, hogy elmondod neki, erre el se mondtad és még azt is hagytad, hogy elmenjen randizni valami nyomorékkal?- Ujjaival az orrnyergét masszírozta, majd szemforgatva fordult vissza a kamera felé.-Megöllek! Tisztázd már a dolgokat! Neked lesz szar, hidd el, ki fog csúszni a kezeid közül...