"- Gondolom a ti leveletekben is ugyanaz volt, mint a miénkben, ha már elfogadtátok a meghívásunkat. - Szólalt meg komolyan a maffia főnöke.
- Igen. - Biccent a másik szervezet vezetője. - Ez a bizonyos Nyugat arra utal, hogy képes mind a kettőnket...
- Üdv, Sátán. - Szólal meg a fénybe burkolózott alak.
- Nem Sátán vagyok. - Mondja ridegen Madách Imre. - A nevem, Lucifer, az ember tragédiája. - Ahogy a szavak elhagyják a férfi száját, öltözete megváltozik, mintha az éjszaka borult volna rá, feketeséget önt magára. A jelen lévő csapat tagjai közül egyedül Kosztolányi Dezső ismeri a Nyugat vezérének ezt az alakját, de még ő se látta ilyen közelről.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Megint újjá akarod teremteni a világot, hogy lefojtsd a képességem Lucifer? - Jön a rideg kérdés, a meglepően meleg arcú alaktól, akinek az Isten képessége van. Madách Imre viszont nem válaszol neki, hanem csak összeszorítja a fogait. - Nem, most nem lennél képes megtenni. Túl sokat jelentenek neked azok az emberek. Sajnálom Lucifer a világ sokkal jobb hely lesz nélküled. Mindenkinek lesznek képességeik, mint régen és miénk lesz a világegyetem. - Ábrándozik az alak.
- Csak szeretnéd. - Jelenti be ekkor Madách Imre, ezzel megint magára terelve az Isten képességgel bíró alak figyelmét. A fehérbe öltözött férfi lassan oldalra billenti a fejét és úgy pislog, mint egy jól lakott macska.
- Legutóbb se győztél le Lucifer. A kis barátodnak kellett elzárnia. Bár bevallom nem vettem észre belőle semmit. De ne aggódj gyermekem, neki köszönhetően láttam mivé fog válni az univerzum, ha én irányítom. Hidd el még sose láttál olyan csodás dolgot. - Hajol a Nyugat vezetőjének arcába a férfi.
- Azért küldött a földre engem, hogy megállítsalak téged. Nem azért, hogy megöljelek. Elvégeztem a feladatot és újjá teremtettem a világot, meghagyva szilánkját az eredetinek, ahogy ő kérte. Aztán viszont itt hagyott engem és már nem beszél velem. Úgyhogy ez a világ lett az otthonom, azok pedig nem egyszerű emberek, ők a családom és bármit megteszek, hogy biztonságban legyenek! - Csillan meg a gyilkos fény Madách Imre szemében, következő csukló mozdulatával pedig eléri, hogy a fehér ruhás alak elrepüljön a távolabbi falhoz. A becsapódás füstfelhőt szül, amiből fehér alakok rontanak ki megindulva a Madách Imre mögött figyelő csapat felé.
- Pali gondoskodj róla, hogy helyben maradjon az eszem! - Szólal meg teljesen nyugodt hangon Széchenyi István, aminek következtében a bámészkodó csapat aggódva néz rá.
- Számíthatsz rám haver! - Vágja rá Ignotus Pál.
- Mit akarsz csinálni, Étienne? - Jön a kérdés Ady Endrétől, mire a Dekadencia titkára megigazítja a kesztyűjét és gonoszul elvigyorodik.
- Behajtok egy két Hitelt! - Jelenti ki és a következő pillanatban éles sárga fény villan a kesztyűjén, amikor pedig az elhalványodik a gyerek már egy kardot fog a kezében, amit bravúros mozdulattal megforgat, majd tiszteleg vele egyet és a mellkasához szorítja. Mozdulatai nyomán sárgán izzó dóm jelenik meg a csapat körül, amiről a feléjük tartó ellenségek szó szerint lepattannak.
