Porig Égetve

Negyedik rész

Pár nappal később

Aemond-al már napok óta kerültük egymást viszont a mai nap furcsa módon Ő is lejött reggelizni.

-Jól aludtál?- tettem fel egy bugyuta kérdést mire egy morgás kíséretében rám kapta a tekintetét. Láttam Rajta a sértődöttséget, viszont nem tudtam, hogy mit csináljak, így jobbnak láttam, ha inkább az evésre koncentrálok.

-Ma Anyánk idejön.- mondta ki pár perccel később mire a kezemben lévő evőeszköz kiesett -Megmondtam, hogy mindent lejelentenek.- köszörülte meg a torkát majd felállt az asztaltól -Szedd össze magad, mert üdvözölnünk kell. - folytatta közönyösen majd magamra hagyva, elsétált. Éreztem, hogy a gyomrom kezd kavarogni a levegő pedig kezdte elhagyni a tüdőm, hiszen az Anyám még itt se képes magamra hagyni..

Aemond mellett állva, vártuk Anyánkat a csarnokban amikor kinyílt a hatalmas ajtó.

-A Királyné megérkezett.- mondta meghajolva az egyik szolgáló majd elsietett, Anyánk pedig belépett a terembe. A testem automatikusan remegni kezdett a homlokomon pedig apró izzadságcseppek jelentek meg.

-Jó újra látni, Édesanyám.- szólalt meg Aemond miközben megfogta a nő kezét. A királyné arcán egy halvány mosoly jelent meg ami azonnal eltűnt  amint felém pillantott.

-Anyám..- sütöttem le a szemeim mire Ő a karomnál fogva magához rántott.

-Már megint csak szégyent hozol rám.- mondta mérgesen amint az összes szolgáló elhagyta a termet -Azt hitted, nem tudom meg, hogy állandóan felhergeled a férjed?

-Én..- kezdtem bele, de nem hagyott szóhoz jutni.

-Nő létedre kardot fogsz?- kezdett el ordítani én pedig éreztem, hogy megered a könnyem -Nem alszol Vele? Mert még mindig Aegon-on jár az eszed? Megmondtam, hogy felejtsd el!- emelte meg a kezét mire lehunytam a szemeim, de a várt ütés nem érkezett, így kitártam az íriszeim, viszont ami a szemem elé tárult teljesen ledöbbentett hiszen Anyám égbe emelt kezét Aemond fogta szorosan.

-Aemond..- suttogta Anyám mire a fiú elengedte.

-Ő már az én feleségem. Nem emelhetsz Rá kezet.- mondta kimérten ami mindenkit meglepett -Jobb lesz ha haza indulsz Anyám. Majd én megoldom.

-Biztos vagy ebben?- kérdezett vissza a királyné mire Aemond halkan elnevette magát.

-Ha nem így lenne akkor nem én állnék itt.- válaszolta sejtelmesen amitől kirázott a hideg Anyám arcára pedig megnyugvás ült ki.

-Ha ez a helyzet nem változik visszajövök.- mondta Anyánk majd hátat fordított Nekünk -A Király üdvözletét küldi.- tette hozzá még a válla felett majd elhagyta a termet. Amint becsukódott az ajtó azonnal elindultam a szobába viszont hatalmas szerencsémre a testvérem is követett.

-Aegon tanított meg kardot használni igaz?-tette fel az első kérdését amint becsukta maga mögött az ajtót. Mivel tudtam, hogy nem menekülhetek így leültem az egyik karfás székbe és vettem egy hatalmas levegőt.

-Igen, Ő. - adtam meg a választ miközben Ő is helyet foglalt Velem szemben a másik széken.

-Mivel szédített meg ennyire a testvérem?- tette fel a következőt amin nagyon elkellett gondolkoznom.

-Nem tudom.- rántottam vállat miközben beletúrtam a hajamba -Ő volt az egyetlen aki foglalkozott Velem. Anyánk mindig is érzékeltette, hogy Helena százszor jobb. Veled se olyan volt a kapcsolatom mint egy testvérpárnak. Aegon mellett olyan volt mintha nem lenne baj az, amilyen vagyok. Mindenki rideg volt Velem, kivéve Ő.