The Price Of Love: Justice

Shameless

Mérges voltam magamra. Hogy hagyhattam hogy ennyire elvegye az eszemet? Utáltam, hogy Turner ilyen szinten befolyásolni tudott. Eldöntöttem, hogy véget vetek ennek, hogy nem szállok be a játékaiba, de ahogy hozzámér... teljesen átveszi felettem az irányítást. Valami mást kell kitalálnom. Teljes mértékben nem tudom elkerülni ez tény, egyes napokon mindenképpen találkozni fogok vele, ahhoz is ragaszkodik hogy ő vigyen haza estefelé de ezek nem is jelentenek olyan nagy problémát. Valahogy meg kell akadályoznom hogy hozzám tudjon érni.

Most, hogy megoldottam Turner jogesetét tudtam koncentrálni a többi teendőmre is. Megcsináltam a többi megoldásra váró feladatomat, tanultam, bejártam az órákra, délután elmentem edzeni vagy pedig Sophieval lógtunk. Neki mondjuk még mindig nem mondtam el hogy mi van a Tanár Úrral. Megbíztam benne, meg sem fordult a fejemben hogy bárki másnak elmondaná, de egyszerűen nem bírtam erről beszélni senkinek sem.

Egyik nap Sophieval beszélgettünk az egyetemen, amikor Odett és Emma belibbentek a bejárati ajtón. A szokásosnál is hevesebben sutyorogtak valamiről.

- Neem te hülye hagyjál már ...
- Dee gyere már, én odamegyek muszáj tudnom... - vihogtak maguk között, majd leültek mellénk.
- Szió Valerie! - köszönt oda Odett és egész közel hajolt hozzánk - mondd csak igaz az, hogy összejárkálsz Turnerrel?
Sophie szemöldöke az égig szaladt.
- Hogy mi? - kérdeztem megrökönyödve, reméltem, hogy nem sápadtam el de mintha minden csepp vér kiszállt volna az arcomból.
- Hát tudod, csak azért kérdezem mert múltkor láttalak titeket a könyvtárban - mondta huncutul mosolyogva.
A rosszullét kerülgetett. Az nem lehet, hisz nem volt ott senki, az asztaloktól pedig nem láthattak ránk. Ugye? Vagy mégis?
- Tudood... oda ment hozzád, dumáltatok, segített elpakolni a könyveidet, rád adta a kabidat. Olyan kis figyelmes volt veled. Aztán arra gondoltunk Emmával hogy még van köztetek valami. - mondta majd össze vigyorogtak a barátnőjével.
- Most komolyan abból, hogy ráadta a kabátját egyedül erre a következtetésre jutottatok? - kérdezett vissza Sophie enyhén megvető hangnemben.
- Jaj de ne vedd magadra mi csak kíváncsiak vagyunk. Meg engem is érdekel ám Turner, úgyhogy mindenképpen tudni akarok róla ha van egy riválisom. - kacsintott rám

Teljesen felment bennem a pumpa. Rohadtul megijedtem, de ezek szerint azt nem látták amitől tartottam. De ettől függetlenül, annyit látott hogy Turner segített nekem egy kicsit és rögtön erre gondol? És mi az hogy rivális?

- Na jó Odett. Mondd, mit szólnál ahhoz, ha egy picikét esetleg a saját dolgoddal foglalkoznál? Vagy ha olyan unalmas az életed, hogy mindenképpen máséval szeretnél foglalkozni, akkor inkább keress valaki mást mert az enyémben nem fogsz semmilyen szaftos kis storyt találni amin el tudtok nyammogni egy ideig. Nincs semmi köztem és Turner között, úgyhogy még véletlenül se kezdjetek semmilyen hülyeséget terjeszteni rólam, mert pontosan tudni fogom, hogy ti voltatok. - síri nyugalommal közöltem ezt vele miközben egyenesen a szemébe néztem.
- Öhh jesszus, hát oké... - mondta kissé zavarodottan és el is mentek.

- Hát ez meg mi a franc volt? - kérdezte Sophie - Valerie? Mi volt ez? Mióta érdekel téged hogy milyen hülyeségeket hordanak ezek össze?
Nagyot sóhajtottam, majd bűnbánó tekintettel Sophiera néztem.
- Mivan?? Mond Már!
- El kellett volna már mondanom...

Elmondtam neki mi történt Turnerrel. Mindent az elejétől a végéig. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, most jöttem rá hogy milyen nehéz is volt magamban tartani ezt az egészet, hogy egyedül cipeltem ennek a súlyát. Nagyon megkönnyebbültem mire a végére értem.

- És ezért akadtam most ki egy kicsit. - mondtam neki, majd meggyötörten ránéztem - Sophie mondj már valamit megőrülök!
- ... Azt a kurva... - motyogta.
Rám nézett, majd pár másodperc néma csönd után kitört belőlünk a röhögés.
- Hát ne haragudj erre most így hirtelen pont ennyit tudok mondani. - törölgette a könnyeit a szeméből.
- De most komolyan, szerinted mit csináljak?
- Tényleg olyan rossz a helyzet mint amilyennek gondolod? A lelked mélyén szerintem te is akarod egy kicsit...
- Persze..., de az agyam tudja hogy nem szabad ebbe belemennem. Képzeld csak el milyen lenne, teljes titokban kéne tartani ha bármi is lenne köztünk. Látod most is mi történt, csak annyit láttak meg hogy rám adta a kabátomat és már megy a találgatás. Nem akarok kettős életet élni. Gondolj bele, milyen lenne ha együtt lennél valakivel és ha meglátod itt szinte keresztül kéne nézned rajta? - mondtam Sophienak gondterhelten.
- Jólvan na, gyere ide - szorosan megölelt - nyugodj meg, meg fog oldódni ez is ...
- Hát nagyon remélem...

Csütörtök. Már a padban ültem a papírjaimat rendezgetve vártam hogy beérjenek a többiek is. Nem mondanám, hogy különösebben izgultam volna. Már a jogeset és a perbeszédem előadása miatt. Más miatt izgultam rendesen. Hallottam valakinek a lépteit a folyosón, arra számítottam hogy valamelyik szaktársam fog belépni az ajtón, de Turner előbb ért ide. Beszélnem kell vele.

- Beszélnem kell magával. - mondtam halkan de célratörően.
- Neked is szép napot kívánok - mondta kicsit meglepetten. Odajött elém és rátámaszkodott a padra.
- Mit szeretnél szépségem? - duruzsolta
- Ezt el se kezdje. Jó lenne ha visszafogná magát. - mondtam neki miközben folyamatosan az ajtó felé nézegettem hogy azonnal lássam ha bejönne valaki.
- Ugyan miért? Csak nem bánt megint valami? - mondta mosolyogva
- Áh dehogy. Végülis egy picikét sem zavar, hogy azzal a kérdéssel jönnek oda hozzám a szaktársaim hogy összejárok-e magával. - vágtam rá ingerülten, mire Turner röviden felnevetett az orra alatt.
- Maga szerint ez vicces? Igazából nem is érdekel, ezek után fogja vissza magát ha a legkisebb esély is van arra hogy valaki láthat minket.
- Kérése számomra parancs, Hölgyem. - mondta hízelgően, majd leült a tanári asztalhoz.

Épp megjöttek a többiek is, elkezdődött az óra. Rendben ment minden, levezettem a jogeset megoldását, előadtam a perbeszédemet. Turner végig figyelt, néha mintha finoman somolygott volna az orra alatt, de nem nézett rám. Rossz előérzetem volt. Mintha tervezett volna valamit. Próbáltam elvonatkoztatni tőle. Utánam még végig tartotta az órát és kiosztotta a következő jogesetet Odettnek.

- Jól van, mára befejeztük. Még annyit szeretnék megosztani magukkal, hogy úgy döntöttem a közelgő perbeszéd versenyre való tekintettel, hogy azoknak akik ambíciót éreznek magukban arra hogy induljanak a versenyen plusz felkészítő órákat fogok tartani. Erre közvetlenül ez az óra után fog sor kerülni. Valerie, mivel ilyen könnyedén meg tudtad oldani ezt a nehéz jogesetet te mindenképpen gyere, ma már maradj is itt légyszíves. A többiek mehetnek, viszlát!

Ez hülye. Ez az ember teljes mértékben nem normális. Hát ezt ötölte ki óra közben. Hogy nem sül le a bőr a képéről. Annyira lesokkolt ez a csodás terve, hogy még ellenkezni is elfelejtettem. A többiek közben már elmentek, ketten maradtunk a teremben, Turner összepakolta a papírjait és elégedetten mosolyogva rám nézett.

- Szóval, indulhatunk a külön órára az irodámba?