Codename Anastasia/ Magyar fordítás

1. Prológus-Misszió Busanban.

Első köttet első rész

19:49 Busan nemzetközi kikötője.

Az éjszaka fokozatosan leszáll a kikötőre. Az 5000 tonnás segédkomp fenségesen tündököl az utcai lámpák pislákoló fényében. Ez egy menetrend szerinti járat, ami naponta egyszer közlekedik, és holnap reggelre érkezik meg Shimonoseki kikötőjébe, Japánba.

Az ajtók a beszállási idő lejárta után bezáródtak, a daru is befejte az áru berakodását, Ahogy az várható volt, a kikötőben ezzel egyidőben elaludtak a lámpák. A környéken síri csend volt, csak a kötelekre kötött komp hánykolódott a fekete vízen.

A hajón viszont egészen más volt. Egy férfi lépett be a kabinba, letéve a kezében lévő bőröndjét. A körülötte lévő utasok izgatott arccal bámészkodtak a fedélzeten, a legtöbben kis csoportokba gyűltek a bárpultnál, volt, aki fényképező géppel a kezében rögzítette minden pillanatát. Heves nevetés visszhangzott az egész hajón, még a hideg szeles fedélzeten is, csak az izgalom és az indulásra várakozó tipikus légkör érződött.

Kwon Taekjoo is ezen a zsúfolt helyen tartózkodott. Fekete öltönyt viselt, egy vászon kabáttal, a kinézete semmiben sem különbözött a körülötte lévőktől, kivéve a kedvetlen arckifejezését. Nyilvánvaló volt, hogy az nem vág ilyen arcot, aki a legdrágább szobát vette ki.

Időnkén felemelte a karját maga elé, hogy megnézze az időt. Kwon Taekjoo tekintetével követte a karórája másodpercmutatójának minden egyes mozdulatát. Pontosan nyolc óra. A komp inalását jelző síp megtörte az éjszaka csendjét. Kwon Taekjoo az indulás után kisétált az erkélyre.

Az erkély alatt lévő fedélzeten a turisták még mindig a foltozással voltak elfoglalva. Ebben a sötétben nehéz lehetett szép tiszta képet készíteni, de figyelmen kívül hagyva ezt, szinte csak a fotó gépek kattogó gombját lehetett hallani lentről. Unottan figyelte az alatta mozgolódó embereket, amikor hirtelen a bal füléből jövő elektromos recsegés kizökkentette. Ezután egy mély hang szólalt meg.

-Hogy vagy? Élvezed az éjszakai tenger romantikus hangulatát?

-Nem rossz. Zajos és zsúfolt, de egyben eléggé unalmas is.-Válaszolta.

Halk nevetés hallatszódott a fülében lévő kommunikációs eszközből. Eközben Kwon Taekjoo továbbra is a fedélzeten lévő emberekre irányította a figyelmét. Gondosan végignézett minden elhaladó személyt, de senki sem tűnt gyanúsnak különösebben.

-Kérem a jelentést.

-Kim Younghee a kém, és a Nemzetbiztonsági ügynökségi tisztviselője, Lee CheolJin, megerősítették, hogy felszálltak a hajóra. Lee CheolJin kínai állampolgárnak álcázza magát. Valószínűleg egyből Kína felé veszi az irányt, amint megérkezik Japánba, Kim Younghee pedig lefoglalt egy kompot ami holnap este elhagyja Shimonosekit.

-Akkor meg kell találnom őket, mielőtt kiköt a hajó.- Motyogta, és gyorsan elhagyta az erkélyt.

-Most elindultál?–Kérdezte. Kwon Taekjoo pedig válaszolt miközben elhagyta a szobát.

-Igen, ha nyerni akarsz a bújócskában, kockáztatni kell.- Válaszolta. Kwon Taekjoo leugrott a csigalépcsőn, és végig haladt a második emeleten lévő éttermen. Egyenként megvizsgálta az étkezőben lévő embereket, de itt se talált gyanús alakokat. Ezután lement az első emeleti hallba vezető lépcsőn, és halkan beleszólt a fülében lévő eszközbe.

-Hívj fel!-Adta ki az utasítást. A zsebében azonnal megcsörrent a saját mobilja, várt egy kicsit, majd amikor elérte a lépcső végéhez, felvette.