The Price Of Love: Justice

Wicked Games

Kezdtem teljesen összezavarodni.
Egyértelműen eldöntöttem, hogy nem akarok semmit Turnertől, de kezd valami egész mást kihozni belőlem. Úgy éreztem magam mint a filmekben, amikor a főszereplő vállain egy kis angyal és egy kis ördög sutyorognak a fülébe. Az angyalka pontosan azt mondta amit az eszem diktált. De a kisördög...

"Tulajdonképpen mi baj is lehetne belőle? Titokban tudjátok tartani. És csak nézz rá, gondolj bele hogy viszonyul hozzád, emlékezz csak vissza hogy érint meg. Ne hazudj magadnak te is pontosan tudod mennyire akarod őt Valeriee..."

Ahh nem nem nem nem. Azt hiszem kezdek megőrülni. Muszáj elterelnem a figyelmemet. Igazából rohadt nehéz volt. Vagy fél éve szakítottam a legutóbbi barátommal, azóta senkim sem volt. És hát... vannak szükségleteim, igazából elég égetőek azt hiszem. Ez is mindig probléma volt a korábbi kapcsolatomban is, ő egyszerűen nem volt nekem...elég. Ah de Turner, igazából rá sem merek gondolni mire lenne képes. Csak a kezemhez ért hozzá a múltkor és így is teljesen elvette az eszem. Rohadtul beindította a fantáziámat.

De "szerencsémre" elkezdődött a ZH időszak. Majdnem minden héten dolgozatokat írtunk szóval elég sokat kellett tanulnom. Nagyjából ebbe menekültem a gondolataim elől. Na meg most már Sophienak is el tudtam panaszolni, hogy mi nyomja a lelkem.

-Jééézusom... - mondta hitetlenkedve amikor elmeséltem neki a múltkorit - ...amúgy mit ne mondjak kurvára tudja mit csinál - vihogott Sophie.
- Ah nekem mondod - dörgöltem a szemeimet stresszesen.
- Nem lennék a helyedben ... Vagyis hát...
- Sophiee - csapkodtam meg a kezét nevetve.
- Mert hát milyen rossz is neked. Hogy el kell viselned, hogy az univerzum legszexibb ügyvédje abszolút rád van indulva - mondta drámaian.
- Na jólvan elég lesz ebből - mondtam röhögve.
Nem is tudom mit csinálnék Sophie nélkül. Ha nem venné ennyire poénra az egészet valószínűleg már tényleg megkattantam volna.

Odett viszont néha mintha a szokásosnál is szúrósabban nézett volna rám. Gondoltam fúrta az oldalát, hogy Turner külön felkészítő órákat tart nekem. Szinte sárga volt az irigységtől, én pedig tulajdonképpen ezt elég viccesnek tartottam.

El is jött a csütörtök. Turnerrel egyszerre érkeztünk meg. Úgy néz ki egyébként megfogadta amit a múltkor mondtam neki, nem jött közel hozzám, de a tekintetét nem bírta kontrollálni.
-Kollegina... - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Köszönöm Tanár Úr! - mondtam mire irritáltan forgatni kezdte a szemét. Láthatóan rohadtul idegesítette, hogy fenn kell tartania a normális tanár-hallgató kapcsolat látszatát.

Az órán egyébként nem történt semmi extra. Turner tanított, Odett pedig előadta a feladatát. Hát... végülis megcsinálta. Csak elég szarul. Turneren is láttam, hogy végig szinte fizikálisan szenved Odett beszéde közben. De szerencsére hamar végzett. Amúgy nagyon gáz volt, Odett folyamatosan dobálta a haját, illegette-billegette magát miközben beszélt, rebesgette a pilláit Turner felé. Mintha egy kicsit zavart volna, de hamar elhessegettem ezt a gondolatot.

- Rendben, meg is vagyunk. Köszönöm a figyelmet, jövő héten találkozunk. Valerie te pedig gyere a felkészítő órára. - mondta és rám nézett.
- Tanáár úúr - nyávogott közbe Odett - úgy döntöttem én is indulnék a perbeszéd versenyen, úgyhogy megyek én is a külön órára.
Enyhén felszaladt a szemöldököm. "Ezt még te sem gondoltad komolyan babám." Egyértelmű volt hogy csak azért akar jönni, hogy közelebb férkőzzön Turnerhez. Egyáltalán nem érdekelte sem a jogeset megoldás sem a perbeszédek, és még csak érzéke sem volt hozzá.
- Őőh - erre még Turner se tudod hirtelen mit mondani de láttam rajta hogy enyhén pánikol. Mert hát akár mit mond, nem a versenyfelkészítés vezérelte amikor kitalálta ezt a plusz órát.
- Hát tudod Odett szerintem...
- Jaaj Austin úgy szeretnék mennii. Melletted pedig remek kezekben lenne a felkészülésem is. - nyivákolt Odett, és felült a tanári asztalra Turner elé.
Na jó ez már szánalmas. Olyan szekunder szégyenem volt, hogy alig bírtam kontrollálni az arckifejezéseimet. Turner ábrázata pedig a meglepettből hirtelen jeges komolyságba váltott.

- Egyrészről nem teljesen világos, hogy miből gondolod hogy tegeződhetünk, Turner tanár úrnak hívhatsz maximum. Másrészről pedig ezt gondold át még egyszer. Ez egy komoly és nehéz verseny, a jelen állás szerint pedig még abban sem vagyok biztos, hogy a jelentkezési lapot ki tudnád tölteni hiba nélkül. - Odett álla majdhogynem a padlón koppant, én pedig felhorkantam a röhögéstől, de próbáltam úgy csinálni mintha csak köhögnék.
- A jogi érvelésed botladozik, a szóhasználatod kritikán aluli egy harmadéves jogász hallgatóhoz képest, az előadás módod pedig közönséges. Úgyhogy szerintem ezt inkább hagyjuk ha ez minden amire képes vagy. - mondta Turner ridegen. Odett falfehéren állt előtte, majd felkapta a cuccait és sértetten kicsörtetett a teremből. Úgy nézett rám mintha meg akarna ölni.

- Nem gondolja, hogy ez azért egy kicsit durva volt? - néztem Turnerre a nevetésemmel küszködve.
- Nem. Csak az igazságot mondtam neki, ha ezt nem tudja elviselni akkor nem kéne jogi egyetemre járni. - mondta irritáltan.
"Touché."
- Meg amúgyse próbáljon oda pofátlankodni amikor veled vagyok elfoglalva... - dörmögte halkan.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Semmi semmi... Gyere, menjünk - mondta és elindultunk az irodája felé.

A felkészülés hasonlóan ment mint a múltkor. Kezdtem egész belejönni igazából. De Turner eléggé el volt kalandozva. Nem tudtam hogy az előbbi Odettes eset miatt volt még ideges, vagy talán valami más miatt.

- Azt hiszem végeztünk is. - mondtam az órámra pillantva. Nem szólt semmit.
- Turner. - szóltam rá.
- Ja igen, elnézést, végeztünk. - mondta furán.
- Minden rendben? - kérdeztem és közben felálltam. Megálltam az ajtó előtt és vártam hogy elinduljunk. Most már nem próbáltam meg ellenkezni amiatt hogy hazavigyen, tudtam már hogy bizonyos dolgokból nem enged. Meg egyébként is este van, rajtunk kívül már maximum csak a portás van itt, nem áll fent annak a lehetősége hogy meglát minket valaki.
Nem szólt semmit, csak elindult felém majd megállt előttem.

- Ami azt illeti nem egészen. - mondta, mire kérdőn felvontam a szemöldökömet válaszra várva.
- Múltkor a kocsiban sikerült elég rendesen feltárnom előtted, hogy mit is érzek irántad. Pontosan tudod hogyan viszonyulok hozzád, innentől már egy nyitott könyv vagyok számodra. Teljesen ki vagyok szolgáltatva neked. - mondta és egyre közelebb lépett hozzám.
- Azt hiszem éppen itt van annak az ideje, hogy bevalld végre hogy mi jár abban az okos kis fejedben rólam - nézett rám a tekintetemet fürkészve.
- Fogalmam sincs miről beszél. - mondtam halkan és próbáltam rá sem nézni.
- Ahh ugyan már Valerie - csattant fel finoman - ne nézz teljesen hülyének pontosan látom milyen hatással vagyok rád. - egyszerűen nem tűrt ellentmondást, átlátott rajtam. Ahogy odaért hozzám egy kézzel megtámaszkodott az ajtón, jóval a fejem fölé támasztotta a kezét, teljesen fölém tornyosult. A másik kezét finomat a mellkasomra helyezte.
- Majd kiugrik a szíved a helyéről de fogalmad sincs miről beszélek? 
Basszus. Mély sóhaj szakadt ki belőlem, ráharaptam az alsó ajkamra, fogalmam sem volt mit csináljak.
- Jézusom, ne csináld már ezt, így nem garantálom hogy sokáig vissza tudom fogni magam. - mondta rekedtesen Turner.
- Valld csak be - nézett rám.
- Ugyan mégis mit...
- Azt, hogy már csak a gondolatomtól is benedvesedsz... - súgta a fülembe.

Hatalmasat csattant a tenyerem az arcán. Végig se gondoltam nagyon, teljesen ösztönösen vágtam pofon.
Vörös foltban maradt a kezem nyoma az arcán, teljesen elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Mivan nem pofozta fel még nő? - csattantam rá.
- Hát... ami azt illeti nem. Szóval ezt most biztos megérdemeltem.
- Akkor éppen itt volt az ideje... - vágtam rá és kiviharoztam az irodából. Turner jött utánam.
- Elnézést, azt hiszem kicsit elragadtattam magam - mondta vigyorogva.
- Úgy gondolja? - néztem rá szúrósan.
- Jaj olyan kis érzékeny vagy... - nevetett
- Ne szórakozzon velem Turner.
- Jó jó bocsánat bocsánat...

Csendesen telt az út, rohadt ideges voltam. "Ne gondolja, hogy velem így beszélhet." Biztos érezte Turner hogy mindjárt felrobbanok, de láthatóan marha jól szórakozott ezen.

-Megjöttünk Hölgyem. - nézett rám ártatlanul mosolyogva.
- Fantasztikus. Viszlát Turner.
- Be sem hívsz magadhoz? - szólt utánam az autóból. Erre csak visszafordultam és a leghalálosabb tekintetemmel rámeredtem.
- Jó-jó, nem muszáj, majd legközelebb. - mondta kicsit idegesen nevetgélve.

Teljesen megőrjít ez a férfi.