Love Game [Charles Leclerc]

27. Féltékenység (+16)

Charles felvont szemöldökkel nézett végig az edzőterembe sétáló csapattársán. Nem szokott késni, ha edzésről van szó. Ismerte, hogy komoly munka szelleme van. Már nélküle elkezdett edzeni, nem várta meg, elvégre nem konkrétan együtt edzenek. Talán az eféle összetartás mindig hiányzott mindkettejükből. Annak ellenére, hogy ebbe a kapcsolatba kényszerítődtek. Noha ritkán töltenek együtt időt, mindig érdekelte kivel tölti a szabadidejét. Régen Carlossal ők gyakran még szabadidejüket is együtt töltötték. Hiányolta az efféle barátságos közelséget.

Reggel elkerülték egymást, fogalma sem volt a nő mikor hagyta el a modenai lakásukat. Félig-meddig kialvatlanul battyogott ki tíz után. Kiért a konyhában, a kávé halovány illata még ott lengett a levegőben. Ha erről az italról volt szó, közös pontot találtak. Utálta, hogy mennyire rászokott mindezekre. 

Úgy döntött, hogy a csapattársa nélkül is lemegy az edzőterembe edzeni. Nem akart lemaradni, Valery az utolsó futamok alatt nagyon összeszedte magát és pontokat szerzett. Futópaddal kezdett, majd erőnléti gyakorlatok következtek. Szeretett az edzőteremben időt tölteni, kikapcsolta az agyát, nem gondolt semmire. Noha még az álmatlan éjszakáinak az utóhatásait érezte, jól esett megmozgatni a testét. 

Egy óra múlva, Valery egyszer csak betoppant, edzőfelszerelésben, fülhallgatóban. Meglepődött, hogy a férfit már itt találta. A mellette levő futógépre pattant. Lendületesen és kapkodva nyomogatta a gombokat. Charles mellette futott, felvont szemöldökkel próbálta kiolvasni. Összeszedett volt, mint általában. De az arcán valami kifürkészhetetlen volt. Egy csöppnyi sötét bosszúság. 

- Hol voltál? - kérdezte kisvártatva Charles.

Nem akarta, hogy Valery azt higgye érdekli. Charles úgy érezte, hogy magának hazudik legjobban. Nyilván érdekli.

- Ruhát próbáltam - felelte érzéstelen hangon- Egy divatbemutatón kell részt vennem a két nap múlva Párizsban. Édesanyám kérése.

Charles nem felelt, még próbált belőle olvasni. Valery kevésbé tűnt kicsattanóan lelkesnek, inkább közömbösnek. A nő elmesélte neki azon a vakációjukon, mennyire megpecsételte az életét maga mögött hagyni a modell karrierjét. Ennek ellenére, úgy tűnik mégsem tud teljesen elszakadni tőle. 

Valery érezte a tekintetét magán. Bíztatni akarta önmagát, hogy rendben lesz, de a háta közepére kívánta az egész showt és ódzkodott attól, hogy a csapattársa gyenge pillanatában lássa. Mert tény, hogy az összes falait fel kell építse, ahhoz, hogy újra a régi életét élje. Nem értette, miért esik ennyire nehezére csak túlesni egy kérdésen. Csak megteszi és kész. Aztán Charles nyugodtan nemet mondhat, sőt, annak örülne a legjobban. Belevezetni őt az életének ezen részébe követel egy bizonyos szintű őszinteséget és védtelenséget. Igen, addig húzta a meghívást, míg csak két nap maradt a bemutatóig. Hátha Charles nem tud majd eljönni.

- Van kedved velem tartani? Gondoltam, majd megkérdezlek, mielőtt Lauren teszi. 

Charles leállította a gépét, mert befejezte a kardiót mára. Elgondolkodva nézte, hogyan edz a csapattársa. Hónapok óta figyelik egymást, titokban összemérik magukat és a teljesítményüket. Éppen ezért tűnt fel neki, Valery ma nem úgy futott, ahogy máskor szokott. Ez már a második szünete, levegő után kapkodva lépett le a gépről. Charles megtörölte a homlokát az izzadtságtól, elkapta a nő tekintetét, amint kótyagosan, izzadtan lemászik a futógépről.

- Veled tartok - felelte habozás nélkül, a hangja olyan természetességgel csengett. 

Valery elvörösödött, nem tudta, hogy az edzéstől, vagy a kedves melegségtől, amit a gyomrában érzett. Ki kellett állnia, noha még messze nem fejezte be az edzéstervét. Kényszerpihenőt kellett tartson, mert úgy érezte nem kap levegőt, a fizikai erőnléte egy kicsit megcsappant amióta szigorú diétára fogta magát.