Utóirat: Utállak

11.rész

''Kicsatolta a melltartóm és a földre dobta''

Will a kanapéra döntött és fölém hajol. A ruhám már csak az alsórészem takarta, a melleim teljesen szabadok voltak.
-Dögös! - csókolja meg a nyakam.
Csak halkan felnyögök.
Lassan lehúzza az alsó felemről a ruhát majd azt is a földre dobja. Oda húzom magamhoz.
Kezét elkezdem lefele vezetni.
-Ohh hercegnő ez nem lesz jó így! Nem fogom tudni magam kontrolálni! - a kezét még mindig hagyja, hogy írányítsam.
- Akkor ne tedd! - túrok bele a hajába, kezét a bugyim szegélyéhez igazítom.
-Biztos akarod? Itt? - homlokát az enyémnek dönti.
Bólintok.
A kisujját óvatosan a bugyimba csúsztatja amitől akaratlanul felnyögök.
-Még el se kezdtem. - nevetett.
Előszőr a bejárathoz ér, azt kezdi el ingerelni majd a csiklómmal teszi ugyan ezt. Halkan felnyögök amikor mutattó ujját belém csúsztatja.
Be-ki
Be-ki
Be-ki
-Szent ég! - sóhajtom.
Kinyúl a bugyimból.
- Miért hagytad abba? - nézek fel rá.
Óvatosan lecsúsztatja rólam a bugyimat.
-Ezért! - mosolyog.
Lejebb csúszik így feje a nemiszervemnél helyezkedik el.
A nyelvét neki nyomja a csiklomnak amivel ingerli egy kicsit.
Nyögdécselek  mint valami kamasz tini lány. Sose volt még ilyenben részem.
Miután befejezte a szárazra nyalásom kigombolja a nadrágját.
-Van gumid? - nyöszörögtem.
A zakója egyik zsebébe nyúl és előveszi a még csomagolásban lévő óvszert.
Levesz magáról minden ruhaneműt. Elídőzök egy kicsit a méretes farkán. Az alsóajkamba harapok.
-Tetszik? - mászik fölém.
-Az nem kifejezés... - mosolyodok el.
Arca komoly marad.
-Szólj ha fáj és leállok. - mondta komoly hangnemben.
-Miért érzem azt, hogy te jobban izgulsz mint én? - nevettem el magam.
-Nem akarom, hogy fájjon!
-Szólni fogok! - húztam magamhoz.
Óvatosan a bejárathoz igazította péniszét.
Csak figyeltem, bár nem mondom, hogy nem voltam ideges.
Lassan belém hatol előszőr csak a hegyével. Majd halad mindig befelé
Egyre csak
Bejebb
És bejebb.
Will egy kicsit gyorsít a tempon. Probálom fel venni vele a ritmust de iszonyatosan béna vagyok és szűk is.
-Will.... - zihálom. -e-elfogok men...
Abban a pillantban metörtént de nem csak nálam hanem Willnél is a gyönyör pillanata, amire olyan sokáig vártam. Mindig is olyan emberrel akartam elveszíteni akiben meg bízok. William Hudsonban bízom, nagyon is. Az övé vagyok, teljesen.

Levegőért kapkodva fekszünk a kanapén. El sem hiszem, hogy már nem vagyok szűz.
Will puszit nyom a homlokomra aztán a számra.
-Ezzel nem bírok betelni..- szólalok meg.
-Mivel? - kérdezi.
-Veled. - könyöklök fel a mellkasára. -Oda adtam a szűzességem, neked akivel pár hónappal ezelőtt még szóba se álltam volna. - bökök a mellkasára.
-Vannak csodák! - nevet.
-Vissza kéne menni a többiekhez.. - bámultam a plafont.
-És még is minek?
-Will... - nézek rá. -vendégségbe vagyunk.
-Apàm a házi gazda, biztos elnézi, hogy ennyit elidőzünk ide fent. - puszit nyomot a fejem búbjára.
-Na jó! - pattantam fel.
-Lógok az egyetemről, miattad és most legyek pofátlan is? Azt nem. - húztam magamra a bugyim.
-Nekem valahogy alsónemű nélkül jobban tetszett. - mosolygott perverzen.
-Na jól van! Öltözz vissza! - utasítottam.
Gyorsan vissza öltözködtünk és megigazítottuk magunkat.
-Oké! - fújtam ki a levegőt
-Ideges vagy! - nyúlt a bugyimhoz de gyorsan el vettem a kezét mielőtt újra a csabdájába esek.
-Nem vagyok ideges, csak félek!
-Mégis mitől?
-Vannak itt kamerák? - néztem körbe.
-Erről én biztosítalak, hogy nincs. - fogta meg a kezem.
-Jól van. - indultunk meg a lift felé.
Beszálltunk és lementünk.
Will eltűrt egy kósza tincset az arcomból.
-Ne csináld. - mosolygok.
-Mit is? - tetteti az ártatlant.
Oda léptem és megcsókoltam, hirtelen kinyílt a lift.
Vagy öt szempár szegeződött ránk.
-Uraim. - húzodtam el Willtől.
Kiszálltunk a liftből és Will apjába botlotunk.
-Hát itt vagytok! -mosolygott.
Bólintottam.
-Menni készültünk. - karolt át Will.
-Maradjatok még! - kèrlelt Mr.Hudson
-Sajnálom de nagyon fáj a fejem és fáradt is vagyok. - mosolyogtam.
-Hát rendben, örülök, hogy itt voltál! 
-Èn köszönöm, a parti elképesztő volt! - néztem körbe.
-Majd találkozunk! - fogott kezet az apjával Will.
Én is megöleltem.
-Adja át üdvözletem Mrs.Hudsonak is! - mosolyogtam.
-Úgy lesz! - bólintott.
Sietősen indultunk ki mielőtt millió vendégbe botlotunk volna.
-Hu! - ültem be a kocsiba.
-Ez durva volt! - indította el a kocsit Will.
Csak nevettem.
Hamar hazaértünk. Nagyon elfáradtam és holnap millió dolgom lesz. Előszőr is az egyetem igazgatójával kell beszélnem szeretném levelező befejezni aztán keresnem kell munkát, az előző munka helyemre nem igazán jártam be.
-Nagyon jó este volt. -  álltam meg az ajtómnak neki dőlve.
-Így igaz. - nézett mélyen a szemembe.
Pár percig csak néztük egymàst.
-Levelezőn folytatom az egyetemet. - jelentettem ki egyszerűen.
-Ugye nem miattam? -ráncolta össze a szemöldökét.
-Nem csak miattad! - bámultam a földet. - Dolgoznom kell, egyedül alig bírom fent tartani a ház költségeit az ösztöndíjam nem elég. - sóhajtottam.
-Miért nem szóltál? - lépet közelebb.
-Nem akartam teher lenni.
-Nem vagy teher! - fogta meg a vállaim. - Te vagy a családom Aurora. - csókolt meg.
-Akkor is levelezőn folytattom... - húzodtam el. - más különben tutti kirugánának! - nevettek.

4 hónappal később.

-Szerinted melyik? - mutattam két ruhát Will felé.
-Nem mindegy? Mindkettő csodásan fog állni! - ásított.
-Jó! De ez a keresztlányod keresztelője lesz! Számít, hogy hogy nézek ki! - tettem keresztbe a kezeim.
-Csodálatos vagy! - csókolt meg. - Legyen ez! - mutatott egy babarózsaszín egybe ruhára.
-Oké!
Willel nem rég ünnepeltük a hetedik hónapunk. Fantasztikus ez a pasi. Még mindig szerelmes vagyok nagyon sok minden történt velünk. Megszületett a keresztlánya, Leah. Tűnemény a kiscsaj bár még csak  két hetes de már most látom mekkora Boss Girl lesz.

-Jó így? - fordultam Will felé aki már készült kiszállni a kocsiból.
-Hercegnő csodás vagy! - fogta meg a kezem.
Kiszálltunk a kocsiból és Will nővére felé vettük az írányt.
-Susan! - öleltem át.
-Sziasztok! - mosolygott. -Úgy örülök, hogy tudtatok jönni.
-Nem hagyhatom ki a keresztlányom keresztelőjét. - nézet körbe Will. - Hol van a kis tündér.
-Susan. - jött oda egy hölgy aki kezébe nyomta a babát.
-Itt van az én szépségem. - vette el Will.
-Aurora! Úgy hallottam, hogy levelezőn folytatod az egyetemet. - szólalt meg Susan.
-Igen, már egy ideje.
-És találták végül munkát is?
-Igen hála isten.
-És nagyon is ügyes benne! - mosolygott Will.
-Ennek igazán örülök! - hirtelen maga mögé nézett. - Will! Emlékszel Anne-re? - hirtelen mellettünk termet egy nő, hosszú szőke haja volt, egy vörös kivágott ruhát viselt elég kihívó sminkkel.
-Anne! Ezer éve! - ölelte meg Will.
-Willy! Ő kicsoda? - nézet felém.
-Nagyon udvariatlan vagyok ne haragudj! - át karolt. - Ő a barátnőm! Aurora!
-Szia! - nyújtottam a kezem.
-Anne Bells vagyok! - fogott velem kezet. -Will első szerelme! - kacsintott Willre.
-hu milyen régen volt! - nevetett Will.
-Hát igen! Akkor még tökmag voltál! - simított végig a mellkasán.
Kiütötte a biztosítékot.
Féltékeny lettem.
Will konkrétan tátott szájjal mered a csajra de nem csak ő, szinte mindenki aki hímnemű.