Te más vagy ~Tom Kaulitz.

Sajnálom ...

Ruby szemszöge :

Egy hét telt el mióta haza engedtek, a kórházból. Tommal eltávolodtunk egymástól, alig szólok hozzá ki se mozdulok, a szobából Tom próbált velem beszélni, közeledni hozzám, de én el taszítottam magamtól. Ürességet éreztem, a mellkasomban, egy  űrt, ami, a kisbabám elvesztése okozott. Fájt , hogy nem tarhattam, a karomban nem láthattam angyali arcát.

- Ruby kérlek gyere el viszlek valahová napok óta bent roskadsz -  Feküdt be mellém Tom, a puha ágyba, s derekamnál fogva húzott magához.

Szembe fordultam vele, az ágyon pedig feljebb csúsztam, így, volt lehetőségem, a nyakába bújni. Hiányzott, a közelsége, az illata, az érintése...

- Szeretlek -  Suttogtam, s magamba szippantottam finom férfias illatát.

Tom még közelebb húzott magához, a lábaink egymásba gabalyodtak, s úgy öleltük egymást, mintha nem lenne holnap. Éreztem, a forró tenyere felsiklott, az oldalamon, ami megállapodott, a lapockámon, s gyengéden cirógatott.

- Szeretlek kedvesem -  csókolt bele nyakamba.
- Ígérem soha többé nem hagylak magadra -  Nézett bele szemembe.

Mogyoró barna iriszei feketének tűntek, ahogy, a sötét szobában farkas szemet néztünk. Tom két keze közé fogta arcomat, s hátra döntötte fejem, hogy megtudjon csókolni. Szám kissé eltátottam, hogy némi levegőhöz jussak, így Tom nyelve azonnal bejutott, a számba, s vad táncot jártak nyelveink. Testünk egymáshoz simult, éreztem teste melegét, ahogy, a forró bőre, az, én bőrömhöz simul. Biztonságban éreztem magam mellette , hirtelen minden gondom, bajom elszállt, s teljesen át adtam magam Tomnak.

- Soha ne hagyj el -  Kezembe vettem egyik fonatát, s mélyen bele néztem gyönyörű szemébe.
- Sajnálom Tom... -  Gördült, az arcomon, az első könnycsepp.

- Mit sajnálsz kedvesem?  -  Simított végig arcomon.

- Azt, hogy meghalt, a gyerekünk, én.. annyira sajnálom -  Tört ki belőlem, a keserves zokogás.

- Shhh... -  Csókolta meg homlokom.
- Nem te tehetsz róla, nem, a te hibád.

- Nem is láthattam őt Tom... Nem foghattam meg annyira fáj... -  Hunytam le szemeimet, s próbáltam vissza nyelni, a könnyeimet.

- Nyugodj meg kérlek nekem is fáj - láttam rajta, ő se sokáig bírja vissza tartani, a könnyeit.
- Együtt, ezt is átvészeljük rendben?  -  Mosolygott rám, a szeme sarkában pedig megbújtak, a sós könnyei.

Karjai közé vetettem magam, s olyan szorosan öleltem magamhoz, hogy attól féltem, hogy megfullad. Csókolgattam arca minden egyes szegletét, s gyengéden simogattam alkarját.

- Van, egy meglepetésem -  Húzódott el tőlem, s fogta meg kezemet.
- El jössz velem valahová?  -  Nézett rám, s halvány mosoly jelent meg arcán.

- Igen elmegyek veled -  Csókoltam meg ajkait.