Egy gimnazista sportoló lány és a megszállott maffia főnök, akit az Egyesült Államok csak úgy ismer, hogy a Sötétség Hercege.... Kegyetlen, veszélyes és még is borzasztó dögös. Ebben a storyban Xavier és Liana életét írom le nektek.
Káromkodás előfo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Inkább ki se nyitom a szemem és megpróbálok a francia nyelv szépségére koncentrálni. Ilyen gondolatokkal volt tele a fejem éneklés közben.
Ma mikor bejöttem utolsó órára úgy gondoltam majd szépen zenét komponálok vagy esetleg Hiroval beszélek, de az én kedves ének tanárom úgy gondolta, hogy Csütörtök 6.órában milyen jó lenne egyet karaokezni...
Mondható kifejezetten boldog voltam mikor engem kért meg arra hogy énekeljek. Szeretek és szoktam is énekelni és gitározni olyankor a zenével szinte eggyé válok.
Lehet klisés, de olyan jó amikor hajnalig gitárt pengetsz és komponálsz, javitgatod az eddig meglévő dalaidat. Eltereli a figyelmem és lenyugtat.
Talán a zene ¾-énél tartottam amikor egy mobil megzavart.
A tanár rám szólt, hogy hagyjam abba és én a dal befejezése helyett a termet kezdtem pásztázni hátha megtalálom kiszámított félbe.
Mindenre számítottam csak arra nem hogy két észt vesztően dögös férfi az ajtóban állva hallgatta az előadásomat. Úgy fél perc után realizálom is, hogy akinek a telefonja szól azzal a férfivel akadt össze a tekintetem. Gyönyörű kék szeme van, de nem ez a jégkék sokkal inkább tengerkék
Pár mondatot váltanak a tanár úrral aki elég feszültnek tűnik. Mondjuk még is értem, elég tekintélyt parancsolnak hogy mindenki csendben maradjon.
A tanár megkért hogy fáradjak a helyemre. Ezek után az óra normális kerékvágásban ment tovább.
-Hallod Csini?- kérdezi Hiroto a stadion felé ahol edzésünk lesz.
-Süket egyenlőre nem vagyok, szóval ja.
-Órán 2 dolgon gondolkoztam- ajaj rosszat sejtek.
-Na?
- 1. Kellene neked valami pasi, mert még én is előbb szerzek magamnak mint te- fejti ki röhögve.
-Kössz monstrum- lököm meg a vállát játékosan.
-2. Miért nincs nálunk a suliba egy olyan jó pali sem?- ezt már úgy mondja mintha a világlegnagyobb katasztrófája lenne.
-Egyébként kik voltak azok akik megzavarták az utolsó órát? Nagyon úgy tűnt, hogy mindenki ismeri-Hiro itt született Richweelbe míg én tavaly jöttem ide Milánóból.
-Xavier Davis vagy más nevén a sötétség hercege- olyan misztikus mondja hogy muszáj röhögnöm.
-Mivan?
-Az államok legnagyobb maffia családjának a feje-fejtette ki, és ez volt a végszó mert beértünk a csarnokba.
-Csáó-intettek nekünk a hockeyos srácok.
-Sziasztok na sietek- megöleltem az én kék hajú, ázsiai legjobb barátomat és futottam. Nem hiányzik hogy az edző kinyírjon a késésért.
Nekem Hiro olyan mint egy bátyj akivel ki tudok mindent beszélni és bármikor számíthatók rá. Nagyon fontos lett nekem ez alatt az év alatt. Egyébként bátyj ként is viselkedik, mindig megvéd és nagyon sokat hülyülünk és ki tudom vele beszélni a fiúkat.
A holnapi hockey meccs szünetében mutatok be egy-egy kűrt. Minden meccsen amikor tudok eljövök mivel tudom hogy Hironak sokat jelent, de ez fordítva is így van. Főleg az után hogy anyukám meghalt egy autó balesetben, apa pedig elküldött Olaszországból ide.
Most nem veszek korcsolyát hiszen az edző teremben lévő hevederhez megyünk ami segít a forgások kivitelezéséhez.
-Kezdhetjük is?-pillant rám Lucia.
-Persze.
Végül 1,5 órával később fejeztük be az egész edzést. Lucia kiadta, hogy menjek el kardiológus rutin vizsgálatra. Valami olyasmiről magyarázott hogy az él sportolok szíve nagy terhelésnek van kitéve és magasabb a szívinfarktus veszélye. Lucia tipikusan az a kemény edző aki egyben figyel is ránk.
Haza felé beugrottam pár dologért. Otthon főztem vacsorát, főztem és tanultam. Fontosak a jó jegyek hogy felvegyenek sport ösztöndíjjal egyetemre, így sokat tanulok a legjobb érettségi miatt.
Anyukám, amikor kicsi voltam és arról álmodtam hogy olimpiai műkorcsolyázó leszek, mindig egy idézetet mondott:
"A kitartás az, amitől az álomból valóság lesz."
Ha nagyon nincs motivációm akkor mindig ebből az emlékből merítek erőt.
A gondolataimból a telefonom csörgése szakít ki.
-Csáo- mosolygok a kamerába.
-Hali, izgulsz a holnap miatt? - cseveg.
-Annyira nem, az Európa bajnoksághoz képest 2 éve ez semmi-legyintek.
-Muszáj flexelned, mi? - röhög- Én is flexelek a matek kettesemmel. - Na itt már én sem bírtam és elkezdtem nevetni.
-Na inkább segíts melyik ruhám vegyem fel-lehet valakinek fura hogy a fiú legjobb barátjától kér öltözködési tippet aki akkora mint egy ruhás szekrény de nálunk ez teljesen megszokott.
-A babakék- vágja rá.
-Én is azon gondolkozok.
-Bomba vagy benne csini - közli.
-Ne mondj ilyet a végén még azt hiszem szeretsz - röhögünk.
-Vissza térve arra amit mondtál.. Mi lett a hódolóddal? - kívancsiskodtam.
-Jajj ne is mond... - tört le. - Azt hittem valami fullos pali meg ilyenek erre egy 40-es pálcika ember-meséli.
-Na akkor lőttek annak hogy előbb lesz palid.
Még egy kicsit beszélgettünk aztán eltettük magunkat mert holnap hosszú napunk lesz.
______________________________
Az órák ammenyire lehet gyorsan elszálltak és már csak a fiúk mérkőzés és az én 2 kűrőm volt hátra. A pálya szélén a palánk mögött állok és figyelem a mérkőzést. 1 perc van az első harmad végéig. Megszólal a duda és a fiúk levonulnak. -Ügyesen-megy el előttem a 8-as mezben lévő Hiro. -Én mindig-pont felcsendül a zeném és besuhanok a pályára és elhelyezkedem sötétben. Felkapcsolodik a reflektor és neki állok a kűrömnek. Mindent és mindenkit kizárok. Élvezem a zenét és a hideget, majd fejben előrre pörvetve a gyakorlatot. Ezért imádok korcsolyázni, kitisztitja a fejem és szabadságérzetet ad.
Amikor lementek a kűrjeim, akkor Lucia oda hívott magához és elmomdta miket javítsak még.
*****************
Sziasztok! Itt az első fejezet Liana szemszögéből. Remélem tetszetős lesz.....
