My sunshine and your moonlight / Felix ff. /

6.

Inkább elmentem fel a szobámba. Szerencsére Lucas szobája Hannahé mellett van, így van köztünk egy kis távolság.
Elkezdtem kipakolni a cuccaimat. Kipakoltam a ruháimat, utána elkezdtem az egyéb dolgokat kipakolni: plüssök, egy pár dolog amit fontos emberek adtak nekem. Persze nem utolsó dologként a könyvek is a helyükre kerültek. Ezzel itt sajnos gondok lesznek, mivel itt angol az anyanyelv és én sajnos nagyon hülye vagyok belőle. Szavakat értek de társalgás már angolul nem megy. Maximum ha valamikor vissza mennénk magyarba akkor beszerzeznék újakat, addig pedig ezeket olvasgatnám.

Miután végeztem a pakolással ledöltem az ágyamra, ami meglepő módon nagyon puha volt. De sajnos nem élvezhettem nagyon sokáig, mivel Chan nyitott be mert kész lett a vacsora és menjek én is enni. Lementünk, majd mindenki helyet foglalt az asztalnál, kivéve én.

- Miért nem ülsz le? - kérdezte Hannah.
- Nem tudom hogy nálatok is van e ilyen dolog, hogy ki hova szokott ülni az asztalnál. - mondtam kicsit kínosan.
- Hát igazából soha nem volt nálunk ilyen. Mindenki oda ül ahova akar. - árulta el Jessica.
- Akkor jó. - mosolyogtam rá, majd leültem, mily meglepő, Chan mellé.

Elkezdtünk csendben falatozni mindannyian, kivéve Lucas aki nem volt hajlandó lejönni a szobájából.

- Holnap már tudsz menni az új iskoládba. - mondta apu amin kicsit meglepődtem. Épp csak ma érkeztem de már mehetek is másnap suliba.
- Oksi. - adtam rövid választ majd folytattam az evést tovább.
- Viszont ugyanabba a suliba kell járnod mint ahova Lucas jár. Egy osztályba is lesztek mert azt hittük jól ki fogtok már most jönni és akkor könnyebb lesz neked is a beilleszkedés. - mondta kicsit félve anyu.
- De viszont el tudlak kísérni reggel mert arra felé van az én sulim is.- adott egy kis bátorságot Hannah aminek nagyon hálás voltam.
- Köszönöm az jó lenne. Nem hinném hogy Lucasnak lenne kedve akár csak egy osztályban is lenni velem. - mondtam én.
- Hát ez van, ezt dobta az élet. Vagy megszokja vagy megszökik. - Chan bölcs szavait hallva kicsit kuncogtam majd mindenki folytatta az evést.

Miután mindenki befejezte az evést, segítettem lepakolni az asztalt anyuval együtt. Utána még gyors elmentem fürdeni és bekuckóztam a szobámba.
Elkezdtem zenét hallgatni majd szépen lassan elnyomott az álom.

Reggel annyit éreztem hogy besüpped mellettem az ágy. Valaki a nevemet kezdi el mondani és hogy reggel van keljek fel. Nagy nehezen kinyitottam a  szemem mire realizáltam hogy Hannah az.

Gyorsan elmentem felöltözni, majd utána már mentem is le a többiekhez. Hamar megreggeliztünk Hannahval.

Igen furcsa volt, hogy már csak ketten voltunk otthon. Anya és apa már elmentek dolgozni, Lucas előbb elment, Chan pedig elment megsétáltatni Berryt.

Miután készen lettünk gyors cipőt húztunk, bezártuk az ajtót és a kaput majd haladtunk tovább a célhoz. Ami jelen esetben az iskola volt.

Nagyon izgultam mivel egy olyan iskolába menni ahol nagy valószínűleg mindenki ismeri Lucast és ezért félek is.

Félek, hogy mivel nincs vele jó kapcsolatom ezért egy célpont leszek akit mindenki kedve szerintem csesztethet és ő nem fog kiállni mellettem.

A suli előtt Hannah elköszönt majd ment is tovább. Én közben próbáltam egy kis bátorságot venni és bemenni.

Pár percig még kint szobroztam, majd amint láttam hogy egyre több diák van úgy én is gyorsan haladtam befelé. Hogy nézne már ki ha első nap elkésnék, de amúgy időben voltam csak idő kell mire megfogom találni a termem.

Láttam Lucast is bejönni az iskola udvarára a haverjaival de nem akartam őket követni. Szép első benyomás lenne ha valami zaklatónak hinnének.

Amint bandukoltam befelé véletlen nekimentem egy lánynak, akinek az itala a ruháján landolt.

- Bocsánat, sajnálom. - mondtam a lányra nézve.
- MI AZ HOGY SAJNÁLOD?? TUDOD TE MENNYIBE KERÜLT EZ A RUHA?? - mondta kicsit sem nyugodt hangon a lány. Amilyen szerencsém van úgy tűnik kifogtam a suli hisztérikáját. Gratulálok Mia, ezt most jól megcsináltad.
- Hogyan tudnálak kárpótolni? - kérdeztem mivel valószínűleg hiába magyaráznám neki hogy tényleg véletlen volt, nem hinne nekem. Ezért inkább elengedtem a dolgot. Nem véletlen van a mondás is: okos enged szamár szenved.
- EZ EGY FELBECSÜLHETETLEN DARAB VOLT! EZT A LEGHÍRESEBB DIVATTERVEZŐK KÉSZÍTETTÉK ÉS TE MOST TÖNKRE TETTED! - vonyít tovább a lány mintha fába szorult volna.

Erre a kiabálásra többen is felfigyeltek de senki nem avatkozott volna közbe.

Egyszercsak éreztem egy kezet a vállamon ami kissé hátrébb húz.

- Most miért kell ekkora hisztit csapni itt Chanel? - mondta az ismeretlen fiú, mire a csajszi visszább vett egy kicsit.

Na helloka, jelentem még élek! Csak voltak itthon nagyobb problémák ami miatt nem tudtam írni. Illetve nem is vitt nagyon rá a lélek hogy folytassam az írását. A kövi részek már tartalmilag megvan csak megkéne írni😅. Megpróbalom hamar megírni a kövi részt. Addig is a nap kérdése: Szerintetek ki lehet az a fiú aki "megmenti" Miát Chaneltől?