Porig Égetve

Tizenegyedik rész

-Soha többet nem engedem a közeledbe.- mondta hirtelen a szemembe nézve miközben elvette a kezemet a szájától -Akkor látott Téged utoljára.

-Aemond..- forgattam meg a szemeim miközben a vállainál fogva eltoltam magamtól, hogy kitudjak mászni alóla -Nem vagyok egy tárgy amit birtokolni lehet. Meg amúgy is.. Megint Te hozod fel Őt.- céloztam Aegon-ra ahogyan felálltam az ágyról és az ablakhoz sétáltam -Azt akarod, hogy felejtsem el, de mégis egyfolytában felemlegeted.

-Ha nem szeretnéd, ez nem lenne probléma. - szólalt meg közönyösen mire én elmosolyodva lesütöttem a szemeim.

-Hülye vagyok, hogy azt hittem ebből valami jó is alakulhat.- fordultam felé miközben a fülem mögé tűrtem a hajam -Ha így folytatod nem csak Aegon-t fogom elfelejteni.

-Tégy ahogy jónak látod.- rántott vállat majd a párnák közé dőlt -Hidegen hagy már a hisztériád a testvéred után.

-Beteg vagy Aemond..- mondtam még mindig mosolyogva mire fintorra húzta az ajkait.

-Te se vagy különb.

-Igazad van.- vágtam rá egyetértően -Betegesen üldözöd a bátyád. Én pedig szintén beteg vagyok, hogy ragaszkodom hozzád.

-Hogy mit csinálsz?- ült fel hirtelen az ágyon összeráncolt homlokkal mire én úgy döntöttem, hogy nincs kedvem tovább jártatni a szám -Amelia..- szólított meg javában kedvesebben miközben én heves léptekkel elindultam a kijárat felé -Hova mész?- kérdezte kissé ingerültebben, de nem foglalkozva Vele, egyenesen a szemközti hálószobába mentem. Mivel még az ágyon ült, így könnyedén betudtam zárni magam után a másik szoba ajtaját -Amelia..- mondta ki a nevem ismételten miközben próbálta az ajtót kinyitni -Engedj be, különben betöröm az ajtót.- folytatta ingerülten, de még mindig nem tudott érdekelni, viszont amint meghallottam, hogy erőteljesen ütni kezdi a bejáratot, elkellett gondolkoznom.

-Megint ide fogod vonzani az Anyánkat..- suttogtam halkan, hogy csak én halljam, viszont amint ez elhagyta a szám eszembe jutott valami. Mivel tudtam, hogy ennek a szobának az ablaka egyből az alsó szint erkélyére néz, így nem volt kérdés, hogy ott fogok kimászni, mivel Aemond megtartva a szavát, tényleg beakarja törni az ajtót.

-Rohadt szoknya..- dünnyögtem az orrom alatt miközben a kitárt ablakon megpróbáltam magam kituszkolni.

-Amelia! - szinte üvöltötte a nevem amikor sikeresen megrepedt az ajtó.

-Istenem Aemond olyan idegesítő vagy..- mondtam morgolódva miközben elkezdtem a hepehupás falon lemászni -Ha most nem töröm el valamim akkor sose..- sóhajtottam fel majd lassan haladtam lefelé. Amint sikeresen lemásztam, megráztam magam majd bementem az erkélyről egyenesen az étkezőbe, amin amilyen gyorsan csak tudtam végig gyalogoltam majd az udvarra mentem ahol a kedvenc fámhoz siettem ami hála az égnek az udvar végében van. Amint elértem a hatalmas növényhez, megkönnyebbülve leültem a tövébe.

~~~

Már több óra is eltelt, abból gondolva, hogy a nap is kezdett lemenni.

-Úrnőm..- mondta az egyik szolgálólány amint megpillantott a fának a tövében -Aemond herceg már az egész várat felkutatta Önért.

-Felőlem átnézheti újra.- néztem fel a lányra aki lesütött arccal elmosolyodott.

-A herceg nagyon szeretheti Önt..- suttogta a lány félve mire az én szám is mosolyra húzódott.

-Semmi ilyesmi.- álltam fel a földről majd leporoltam magam -A kis ficsúr csak a megszokás rabja. - mondtam még mindig mosolyogva majd megveregettem a nálam alacsonyabb lány vállát -Menjünk vissza, kezdek éhes lenni.