A Kegyetlen-The Cruel

14. fejezet

                                Lyner

Valami nagy és meleg nyomódik hozzám. A szívverésem kihagy egy ütemet, ahogy lassan tudatosul bennem, hogy mi is történt tegnap, és hogy hol vagyok. Mocorgok egy sort, igyekszem kivergődni magam az ágyból, de egy erős, hatalmas kéz a derekam után nyúl, és magához húz. Teljesen lefagyok amikor megérzem Darren meleg testét mögöttem. Arra pedig a szívem is leáll, ahogy valami a fenekemnek nyomódik. Menekülni próbálok, de Darren a fülembe morog, és tudatosul bennem, hogy ezt a hangot sosem fogom elfelejteni. Szent isten! Szinte már bűn, hogy valami ilyen kellemes legyen, mint ez a helyzet amibe kerültem.

Lenézek magamra, és látom, ahogy az egyeszerű fehér póló amibe aludtam teljesen felcsúszott, és a mellem kibukik alóla. Ijedten kapom hátra a fejem, amikor a férfi méretes keze felcsúszik a mellemre, és rámarkol. Egyszerűen felnyögök. Nem tehetek róla, de olyan forróság áraszt el, úgy lüktetek a lábam közt, ahogy Darren Frewen farka a fenekemnél. Akaratlanul is közelebb préselem az altestemet hozzá, mire ő is ösztönösen mozdul előre, így a hatalmas hímtagja a fenekem közé csúszik, és érzem, hogy ő is élesen beszívja a levegőt.

– Lyner... – megijedek a hangjára. Álmába motyogta volna, vagy ébren van? Szinte lehetetlen szögbe fordítom a nyakam, és egyenesen a szemébe bámulok. Hitetlenkedve nézek rá, és a hátamra fordulva akarom kioktatni, de ő az ölére néz, és kissé szégyenkezve fordul el.

– Mi a frászt csinál? Ne fogdosson! – tolom el magam az ágy végére. Minden mozdulatomat figyeli, de a szeme nem az arcomat nézi. Lejjebb kapom a tekintetem a mellkasomra, és elpirulva hajtom le magamon a pólót, és a biztonság kedvéért még róla is lehúzom a takarót, hogy magam elé fogjam. Nos, igen ám, de a mozdulatra ő teljesen fedetlen lesz, és én csak úgy iszom erős testének látványát. Teljesen elképeszt a kidolgozott mellkasa, a kockás hasa, vastag lábai, és a könnyen észrevehető dudor az alsónadrágjában. Nagyot nyelek, és kétségbeesetten kapom a tekintetem az arcára.

– Maga mászott rám az éjszaka közepén. Többször is eltoltam, de mindig visszajött – hát ezt kétlem. Egyik pasimhoz se bújtam így oda soha. Ilyen intim helyzetbe még senkivel sem kerültem.

– Hát azt kétlem. Különben is, maga kihasználta a helyzetet és tapizott – mutogatok össze-vissza, és kényszerítem magam, hogy ne nézzek máshova, csakis az arcára.

– Nem tudatosan értem magához. Elnézést kérek érte – annyira meghökkenek a bocsánatkérésén, hogy egy pillanatra levegőt venni is elfelejtek. A tekintetem akaratlanul is lejjebb siklik az ágyékára, és látom, ahogy félszegen ő is magára pillant. – Arról nem tehetek.

– Igen...tudom – motyogom zavartan. Hirtelen kiugrok az ágyból, és hátrálni kezdek. Nevetségesen nézhetek ki, de jelenleg bármit megtennék, hogy távolságot tartsak ettől a férfitól. Túl sok a közelsége, de ugyanakkor mégse elég.

– Nem harapok, Lyner – emeli világos tekintetét a plafonra, és gondterhelten fújja ki a levegőt. – Kivéve ha megkér rá.

– Nem – annyira felajzott állapotba vagyok, hogy szimplán a hangjától és a mondandójától el tudnék élvezni. – Nem mondhat nekem ilyeneket!

– Miért nem? – érdeklődve fordul felém, és lassan elkezd felülni. Úgy néz rám, mint egy igazi ragadozó, és ez még jobban megrémít. Mélyen a szemembe nézve lépked felém, de én nem látok belőle túl sokat, tekintve, hogy nincs ablak a szobába, és az egyetlen fényforrás az ajtó alatt szűrődik be.

– Mert...nem – a hangom gyenge, a lábam pedig még ennél is gyengébbé válik a közelsége miatt.

– Tudja miért nem toltam el magamtól? – őszinte érdeklődés villanhat a szemembe, mert egy gúnyos vigyor kíséretében folytatja. – Élveztem a közelségét. Tudat alatt nyúltam magához, de hiába kértem elnézést, nem bántam meg. Jó érzés volt magához nyúlni – meglepődöm az őszinteségén. Összeszorítom a combom, és látom, ahogy lenéz rá, és felvonja a szemöldökét.

– Azt mondta, hogy nem vagyok az esete – nem jön közelebb, bármennyire szeretném is. Megállt körülbelül 3 lépésre tőlem.

– Tényleg nem az. Bármelyik nő mellett ez lett volna a reakcióm – ránt vállat, és megfordul. Egy halk sóhaj hagyja el a számat, ahogy megpillantom a tökéletes fenekét, ami a fekete alsónadrágjába csak úgy gömbölyödik. Ez a férfi amennyire tökéletes kívül, annyira selejt belül.

– Oké, miért csinálja ezt? Egyik percbe olyan, mintha flörtölne velem, a másikba pedig, mintha minél nagyobb távolságot akarna tartani! – muszáj kimondanom, de ő nem nagyon foglalkozik velem. Egy nadrágot húz fel, és közbe rám se néz.

– Unalomból csinálom ezt, Lyner. Maga nem több nekem, mint a többi üresfejű liba, akiket hazahozok.

                       ________________

                              Darren

Mégcsak délelőtt 11 van, de én úgy iszogatom ezt a skót whiskyt, mintha kévé lenne. Tiszta ideg vagyok. Haragszok az embereimre, akik elszúrtak egy remek lehetőséget, haragszom magamra, amiért megbántottam Lynert, haragszom Andrewsra, mert mindenbe beleszól, és végül, haragszom az egész világra.

A hatalmas ablakon át szemlélem a várost, és közbe magamba fortyogok. Olyan kibaszottul nagyot hazudtam Lynernek arról, hogy nem érdekel engem, hogy olyat még az alvilágban is kevésszer teszek. Általában mindig őszinte vagyok, de vele nem lehettem az. Nem lehettem, mert életre keltett bennem valamit, amiről még én se tudom mi. Mármint a farkamon kívül.

Azt éreztem. Éreztem, ahogy arra kelek reggel, hogy szemérmetlenül dörgölőzik hozzám, éreztem, ahogy telt mellét a markomba fogom, és tudtam, hogy ébren van, mégse húzódik el. Olyan volt, mint egy kiscica, aki vágyja az érintéseket. Na persze rám se lehetett panasz, de a mentségemre szóljon, hogy a munkán kívül sosem voltam úriember, úgyhogy nem is akarom erőltetni a dolgot. Lenézek magamra, és szinte röhejesnek tartom, hogy már szimplán ezektől a gondolatoktól megkeményedek odalent. Sose voltam az a kanos férfi, persze tiniként annál inkább...

Lynernek megengedtem, hogy nálam maradjon, de ő nem élt a lehetőséggel. Reggel úgy rohant haza, mintha kergetnék. Egyáltalán nem örülök neki, hogy abba a házba ment vissza, ahová betörtek, ez pedig új motivációt ad annak, hogy folytassam a munkát. A hatalmas monitor felé fordulok, és pár kódot beütve, bejutok a biztonsági rendszerbe, ami a tegnap este felvételeit mutatja.

Igen ám, de hogy itt egyáltalán nincs semmi. Kikapcsolták a kamerákat...