Utóirat: Utállak

12.rész

''Will konkrétan tátott szájjal meredt a csajra,,

Will nővére egyből vette az adást.
-Anne! - lépet oda. -Kérlek gyere velem.
-Már is! - Willre nézet. - Még találkozunk szép fiú!
-Szia Aurora! - köszönt vissza utólagosan.
Will puszit akart nyomni az arcomra de elhúzodtam tőle.
-Mi a baj? - fordított maga fele.
-Úgy csorog a nyálad arra a csajra mintha valami extra drága pizza lenne. - forgattam a szemem.
-Most komolyan? - mordul fel Will. -Ennyire féltékeny vagy és még korlátozni is akarsz?
-Tessék? - ráncolom a homlokom. - Én vagyok a korlátozó?
-Észre se veszed!
-Will! - sóhajtok. -Csak nem akarlak elveszíteni.
-Ahogy én se! - arcomat a kezei közé veszi. -Tudod, hogy sose csalnálak meg.
-Tudom! - lehajtom a fejem.
Will az állam alá nyúl így kénytelen vagyok ránézni.
-Szeretlek, Aurora Twice! - megcsókol.
-Én is szeretlek, William Hudson! - suttogom az ajkai közé.
-Na menjünk! - fogtam meg a kezét és elindultunk.
Előre ültünk a templom legelső padjára. Will keze a combomon pihent.
-Mindjárt jövök! - súgta Will.
-De te vagy a keresztapa! - ragadtam meg a kezét.
-Gyors leszek, mindjárt jövők azzal ki is indult.
-Kérem a keresztapát fogja meg a gyermeket! - szólalt meg a pap.
-Aurora! - nézet felém Susan Leahval a kezébe. - Hol van Will?
-Azt mondta kimegy és mindjárt jön! - álltam fel és körbe néztem hátha valahol látom felbukkani.
-Ami azt illeti Anne sincs itt! - szólalt meg egy idősebb hölgy a második sorból.
Susannal azonnal összenéztünk.
Csak a legrosszabbra tudtam gondolni.
Mi van ha ők ketten......
De hát előbb mondta hogy sose csalna, Will nem szokott hazudni és mindig tartja a szavát. Legalább is remélem.
-Jobb lesz ha megkeresem! - indultam meg.
-Veled megyek! - Susan át adta Leaht Leah apjának.

Már fagy félórája tartott a keresés. Sehol sem találtuk egyikőjüket sem.
-Istenem hol vannak! - kiálltott fel Susan.
-Egy helyen még nem néztük.. - néztem Susanra. -Az autóban.
-Mièrt lennének ott?
-Néha amikor összeveszünk Will sokszor ülbe a kocsijába nem megy el csak beül.
Elindultunk a kocsi felé.
-Legalább Will meg van! Ő a fontos.
Susan kinyitotta az ajtót és.... Nem az elméletem bejött ezek..
-Will.... - böktem ki végül.
A kocsiból először Anne mászott ki, éppen a ruháját igazította.
A sírás kerülgetett, nem akartam elhinni. Hogy tehette?
-Aurora! - mászott ki a kocsiból végül. -Meg magyarázom. Kezével elakarta simítani a hajam de elléptem.
A fejem ráztam.
-Will ne! - szemem könnybe lábat.
Őt is a sírás kerülgette.
-Kérlek! - törölte az arcát, hogy nem síron.
A temploból mindenki kijött. Mindenki minket nézet.
-Egy rohadék vagy! - pofoztam fel.
Elindultam, hogy ott hagyjam de elkapta a kezem.
-Gyere haza viszlek! - húzott vissza.
Könnyes szemmel ránéztem.
-Ne Will! - léptem hátra. - Majd én kipakolom a dolgaidat amik nálam vannak, csak leteszem az ajtód elé.
-Ne Aurora! - szimogva lépet elém és megragadta a Vállam. -Ne adj fel minket, kérlek! Hibáztam tudom és...
Szavába vágok.
-Will! - lépek hátra. -Fogad el, vége!
Azzal sarkon fordultam és ott hagytam.
Arrább sétáltam pár utcát és pár szipogás között hívtam taxit.
-Köszönöm! - ültem be.
Elmondtam, hogy hova vigyen és elindultunk.
A taxi hátsó ülésén kicsit kijött belőlem a sírás.
Hamar haza értünk hála isten.
-Köszönöm! - fizettem ki.
Lassacskán felbaktattam a lépcsőn.
Beléptem a lakásba és azonnal magamra zártam az ajtót.
Elkezdtem ki pakolni Will cuccait. Pár ruhája volt nálam plusz a higéniai dolgai. Egy ideje mindig itt aludt azért ide pakoltam el a ruhákat amiket át hozott. Beletettem mindenét egy zacskóba és a bejárati ajtaja elé tettem.
-Baszki! - könnyezet be a szemem.
Oldalra néztem és megpillantottam őt a lépcsőn.
A szememet kezdtem törölni. Láttam,hogy őt se kímélték a könnyek.
Nagy nehezen de én szólalok meg előbb.
-Itt vannak a cuccaid. - szipogok. - ahogy mondtam kipakoltam neked.
-Aurora... - szavába vágok.
-Will... ne, kérlek ne. - keresztbe tettem a kezeim.
-Ne tedd ezt velem! - lép elém.
-Mégis mit? - lépek hátrébb.
-Ne add fel ilyen könnyen. Ha kell kiabálj velem sőt, üvölts torkod szakadtából.
-Will... nekem most idő kell. - dörzsöltem a szemeim.
Nagyon jól tudja, hogy az előző kapcsolatom is így ért véget csakhogy ott adtam több száz esélyt az illetőnek, még egyszer nem követem el ezt a hibát. Ha egyszer megcsalt többször is megfog.
-Te voltál az egyetlen akibe bíztam, hosszú idő óta! - indultam a lakásom fele. -Hosszú idő óta. - azzal becsuktam az ajtót