𝚗𝚘𝚝𝚎: nem tudom, hogy honnan jött ez az ötlet, de egyszercsak megszületett a fejemben és muszáj volt megírnom, remélem tetszeni fog! :) (a címet pedig nem hagyhattam ki, aki látta a Thor: Sötét világot, az biztos emlékszik rá, hogy Loki szájából hallhattuk ugyan ezt a mondatot miután Jane megpofozta. :D )
𝙹𝚘́𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚊́𝚜𝚝! ♥︎
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A szemébe állatias vadság költözött, torkából mély, morgásra emlékeztető hang tört elő. Talán őrült vagyok, de nagyon bejött az a zabolázatlanság, ami belőle áradt. Így szinte mégjobban bejött.
Vártam, hogy nekem ugorjon, rám támadjon, látni akartam ahogy mozog, ahogy koncentrál, és aztán látni a meglepetést a tekintetében, mikor a falhoz nyomom a nyakánál fogva... De mindez csak fantáziálás volt a részemről, mert semmi ilyesmi nem történt. Egyet pislogtam, és ismét emberi volt. Kicsit zavart, de emberi.
Egy pillanatig csalódottan lebiggyesztettem az ajkamat.
- Csak nem elvesztetted az irányítást, Tigris? - kérdeztem incselkedve, ajkamra fölényes mosoly kúszott.
- Én sosem veszíteni el az irányítást! - csattant fel, arckifejezése megkeményedett. Ismét régi, pimasz önmaga volt.
- Nekem nem úgy tűnt, Tigris - folytattam a cukkolását és hagytam, hogy egy széles vigyor elfoglalja az arcomat.
- Nem veszítettem el! - jelentette ki makacsul. Ajkát összeszorította, pillantása a fapadlót fürkészte. Már tudta, hogy nekem van igazam. És ez elég is volt.
- Ha te nem veszítetted el az irányítást, akkor nekem egy patkány az apám - drámaian a számhoz kaptam a kezem, ahogy ő szokta - neee, rossz példa, tényleg egy patkány az apám!
Erre elmosolyodott.
- Mostmár tudom kitől örökölted ezeket a rossz tulajdonságokat... Kivéve ha az anyád meg egy görény volt.
Kicsit bátortalanul szólt be, mintha félne, hogy ez érzékeny téma a számomra. Az volt, de most nem érdekelt. Csak ő érdekelt.
- Nem volt görény. Az apám tehet mindenről.
- Téged legalább nem próbáltak meg eladni egy cirkusznak - nevetett, de idegesen beletúrt [h/c] színű hajába.
Sosem beszéltünk egymásnak a múltunkról, úgyhogy most kicsit meghökkentem. [y/n] erős volt, talán egy kicsit vad, de semmiképpen sem egy állat. Akkor sem, ha néha elveszítette az irányítást. Akkor sem, ha a tigris volt a képessége. Kedveltem őt, és nem csak a Liga szemszögéből tartottam értékesnek. Eltöntött a düh.
- Ez komolyan megtörtént? - tudakoltam, arcomról lehervadt a vigyor.
- Részegek voltak, én pedig nem mindig tudtam kezelni a képességem... Akkor még tényleg nem - védekezően maga elé emelte a kezét, mintha csak attól tartana, hogy őt fogom hibáztatni.
Sóhajtottam és lenyeltem a mérgemet.
- Sorstársak vagyunk, Tigris - mondtam és keresztbe tett karral a falnak dőltem, a szememet lehunytam. - Megkaptuk a legrosszabb szülőket Japánban.
- Az biztos - bizonyára bólintott, de még mindig nem nyitottam ki a szememet.
Csönd telepedett ránk. Végre ránéztem és a tekintetünk találkozott. Gyönyörű [e/c] szemében magamat láttam, mire furcsa érzés keletkezett a gyomromban. Egyikünk sem szólalt meg, végül ő volt az első, aki zavartan elfordította a fejét.
Nem tudtam egyhelyben maradni, odamentem hozzá, egészen közel. Alacsonyabb volt nálam, ezért ahogy lenéztem rá, most kicsit felülről láttam a haját, az orrát, az arcát... Aztán ő is rámnézett, arcunk egészen közel volt egymáshoz. Ajkán pajkos mosoly játszott, de nem mozdult. Már nem volt zavarban, de nem látszott, hogy túl magabiztos lenne velem kapcsolatban. Úgyhogy én kezdeményeztem.
Jobb kezemmel az álla alá nyúltam és kicsit megemeltem a fejét, hogy már alig nehány centi választotta el az ajkainkat. Haboztam. Nem tiltakozott, de nem is adott bármi jelt... Nem mintha érdekelne bármilyen jel. Meg akartam csókolni, és most is meg akarom. De akkor is megálltam, csak egy pillanatra.
Aztán eldöntöttem, hogy befejezem amit elkezdtem, de akkor már késő volt, mert egyik kezével a tarkómnál fogva lehúzott, és megcsókolt. Az ajkai puhák voltak és mézízűek, a keze érintése a hátamon mintha megszüntette volna minden fájdalmamat - fizikait és lelkit egyaránt. A kezem a derekára csúszott, de lejjebb nem mertem vinni. Még nem.
Aztán a kezét a mellkasomnak támasztva eltolt magától.
- Iszonyú béna vagy - jelentette ki, és csak hogy ne lehessen hinni neki úgy kipirosodott a feje, mint egy paradicsom. - Mármint... Csak a kezdeményezésbe - tette hozzá vigyorogva, mire hasonló arckifejezéssel összekócoltam a haját.
- Miért van olyan érzésem, hogy még sokáig fogom tőled ezt hallgatni? - kérdeztem, miközben tekintetem ismét a szájára vándorolt.
- Jók a megérzéseid - paskolta meg a karomat és letelepedett az egyik bárszékre. - De örülök, hogy senki nem jött be... eddig.
Mintha csak varázsszóra történt volna Twice és Toga vonult be hangosan beszélgetve valamin.
- Falra festett ördög - tátogtam [y/n]-nek és kacsintottam.
Elvigyorodott és nyújtózkodott egyet.
- Hé, Dabi, nem megyünk el garázdálkodniegy kicsit? Olyan unalmas idebent! - panaszkodott fennhangon és csillogó szemét várakozásteljesen rámfüggesztette.
- Egyetértek, itt soha nem történik semmi - bólogottam, és csak nagy nehezen sikerült magamban tartanom a röhögést.
[y/n] felugrott és egymás mellett indultunk el a kijárat felé.
- Majd jövünk - mondtuk szinte egyszerre az utánunk néző Twice-nak és Togá-nak.
Ahogy kiléptünk az ajtón és eltüntünk a szemük elől óvatosan a kezéért nyúltam. Engedte, hogy megfogjam, majd ahogy megszorítottam rám vigyorgott.
- Mi van, megpróbálod lemosni magadról, hogy nem mersz kezdeményezni?
Vállat vontam. - Ha gondolod megpróbálhatom! - kacsintottam és olyan perverz fejet vágtam, amilyet csak tudtam.
- Kössz nem - fintorgott. - Inkább gyújtsunk fel valamit, most annak van itt az ideje!
Igaza volt, már nagyon rég nem élveztem ennyire a gyújtogatást. És az csak még élvezetesebbé tette, hogy [y/n] csak akkor engedte el a kezemet, mikor egy órával később egy újabb csók után elváltunk.
Néztem a távolodó alakját a sötétben, és ismét megállapítottam, hogy nagyon bejön nekem.
