Engedj el [Kakashi x Obito fanfiction]

22. Randevú

(((Jó pár részt visszavontam, úgyhogy légyszi nézzétek meg, mi volt az előző történés. De lehet egy egész újraolvasás sem árthat :D Ehhez a részhez pedig jó szórakozást 💖)))

Később már nem a korlátnál nézték az eget és a felhőket. Kicsivel hátrébb, közelebb a fákhoz volt egy tökéletes füves terület, ahol már többen piknikeztek, pokrócokon ültek, kártyáztak, iszogattak. Az egyik társaság kis hangszórón zenét is hallgatott, ami még hangulatosabbá tette az egész helyet.

Obito és Kakashi is ott üldögélt egy pléden, Pakkunt hosszabb pórázra engedve hagyták kiélni magát, miközben ők kekszet rágcsáltak. A Hatake nem bírta megállni, hogy ne próbáljon adni egy falatot a másiknak, aki nevetve, de elfogadta azt. Közöttük a kezeik egymáson támaszkodtak, Kakashi ujjai Obito kézfején pihentek, mindketten csak élvezték a szituációt. A felhőket fölöttük már kékes-lilás fényre festette a naplemente, percről-percre változott a látvány, el is merültek benne.

Amikor már szinte besötétedett, a szürkehajú hirtelen a pokrócon fekve kötött ki - Obito hátradőlt és magával húzta őt is, kuncogott a férfi meglepettségén, aki végül nem méltatta egy szóval sem, sőt, közelebbsimult az Uchihához és a félhomály leple alatt finoman csókba invitálta őt.

Az őket körbevevő emberek halk zsivaja, a zene, a szép fények, a kellemes idő - mindent elkövetett a sors, hogy ez az este, ez a randi a lehető legromantikusabb legyen. Megérdemelték végre, hogy ilyen pillanatokat élhessenek meg együtt - és hogy ők ezt mennyire élvezték...

- Ittmaradhatnánk úgy... örökre? - mosolygott a csókba Obito, ép lábát áttéve Kakashién. A lehető legközelebb akart hozzá lenni, a másik olyan édes pillangókat varázsolt a lelkébe... Bizsergett tőlük az egész teste, kellemes melegség pezsdítette a bőrét. Imádta ezt az érzést. El is felejtkezett róla, hogy emberek között vannak, nem félt, hogy valaki meglátja őket, hogy mit csinálnak, vagy szimplán az ő kinézetét. Most csak Kakashi létezett a világában, senki és semmi más.

- Jól hangzik... Tényleg nagyon jó itt, kicsit kiszakadni a városból. Néha rájövök, hogy hiányzik a vidék - A Hatake halkan sóhajtott, puszit nyomott a másik állára, majd arcával a nyakához bújt és lehunyta a szemeit. A feketehajú férfi tökéletesen ki tudta őt kapcsolni, teljesen elnyugodott.

- Azt mondod? Hm, amúgy tényleg nem lenne rossz. Már néha elegem van a sok betonból meg a kocsikból, a sok emberből...

- Talán majd egyszer - Kakashi csak mosolygott, karjaival átfonta a másik törzsét, hosszan beszívta bőre aromáját. - Bito...

- Mi az? - Keze az ezüst tincsek közé talált, ujjaival birizgálta őket, finoman sodorgatta a puha szálakat. Már ő is becsukta a szemeit.

- Szeretlek.

Pár másodperc néma csend, mintha még a környezetük is elhalkult volna, mielőtt Obito reagálni tudott. Egy picit elhúzódott, de csak, hogy a másik arcát láthassa, majd mosolyogva az ajkaira hajolt, most Kakashi kezét az övébe fogva. Tudta már, amit a Hatake mondott, persze, hogy eddig is érezte, de mégis annyira jól esett neki hallani.

- Én is téged, Kashi... - Csak arra a pillanatra szakadt el tőle, hogy ezt kimondta, már folytatta is, amit elkezdtek. Érezni lehetett a másik férfi ajkain a mosolyát, a boldogságát, ami Obitot is egy vigyorra késztette.

A Hatake lassan a felsőtestével az Uchiha fölé gördült, alkarjával megtámaszkodva a mellkasán, úgy hajolva le a szájához, hogy tovább csókolhassa. Obito keze most az oldalát simította, hol feljebb, hol lejjebb becézte, Kakashi bele-beleborzongott az érintéseibe, mégha nem is volt bennük semmi ingerlő.

- Nem tudom, mennyire kellemetlen, hogy milyen régóta vártam már arra, hogy ezt nekem mondd - Halvány pírral az arcán félrenézett, nem is értette, miért osztotta meg ezt a részletet a férfivel. De azért mosolygott.

Obito halkan felkacagott és csak átkarolta a mellén fekvő Hatakét. - Ne mondd, hogy már akkor is belém voltál zúgva, amikor gimisek voltunk...

Erre Kakashi teljesen elvörösödött, és a fejét elrejtette az erős mellkasban. Hát pont ezért nem kellett volna elmondania ezt, de persze hülye volt és kicsúszott a száján. Túlságosan meghitt volt ez az este, és teljesen megnyílt a másiknak.

- ...Kashi! Azért az kicsit kiábrándító, hogy négy évig legjobb barátok voltunk, de te igazából végig többként néztél rám. Bár talán jobb volt, hogy nem mondtad el... Őszintén nem tudom, hogyan reagáltam volna. Főleg, hogy azt még most sem értem, mi változott meg bennem. Azt hittem, heteró vagyok...

- Tetszett bárki más valaha Rinen kívül? Bármikor. - Kakashi kapott az alkalmon, hogy témát váltsanak, legalább félig. - Nem fiú, csak... bárki.

Obito elgondolkozott a kérdésen, de hiába kutatott, nem talált választ. - Igazából... nem. Addig te sem tetszettél most, amíg érzelmileg nem kötődtem hozzád jobban... És Rin óta senkihez sem voltam képes igazán kötődni. - Felnézett az égboltra, ami már szinte teljesen sötét volt, a csillagok is lassan előjöttek, halványan fénylettek odafent.

- Akkor talán demiszexuális vagy. Sok olyan ember van, aki érzelmi kötődés nélkül nem képes annál többre... Csak ez nem egy mindennapi infó, nem csodálom, hogy nem ismerted.

- Nem igazán foglalkoztam ilyen dolgokkal soha... Azt sem tudtam, hogy meleg vagy.

- Hát, annó ezt inkább magamban tartottam. Mostmár könnyebb... - Obito arca fölé helyezkedett, gyengéden simogatni kezdte a haját, apró mosollyal nézett le rá, szeretettel teli íriszekkel.

- Kashi... - az Uchiha felemelte a kezét, Kakashi arcához érintette, hüvelykujjával az ajkát simította. Mindez olyan természetes volt, és amilyen ijesztő volt eleinte, ma már annyira, de annyira imádta.

- Én csak úgy örülök most, Bito... Mindennek. Hogy jobban vagy, hogy mosolyogsz, hogy szeretsz, hogy együtt lehetünk... - Édes csókokkal illette Obito arcának különböző pontjait, a hegeit sem hagyta ki. Tudta, hogy fontos a másiknak az ilyesmi törődés, sokat tett hozzá az önbizalmához - ő pedig csak szerette kényeztetni...

- Olyan tehetséges vagy benne, hogy zavarba hozz... De azért ezt is szeretem benned. - Már kezdte kicsit nyálasnak érezni a jelenetet, de nem tudta visszatartani, és élvezte is, hogy egy kicsit egy romantikus filmben érezhette magát, hiszen már jó régóta hasonlóban sem volt része.

- Obito... - Ettől meg Kakashi jött zavarba, a füle hegye forrón égett, de mégis imádta ezt az egészet. - Ha valaki hallja, hogy miről beszélünk, biztos kinevet minket...

- Az tökmindegy. A lényeg, hogy nekünk most randink van, és akkor már hadd fejezzük ki az érzéseinket, nem igaz? - kuncogott, annyira tetszett neki, amikor a másik ennyire zavarba jött, és a legjobb persze az volt, hogy ezt ő okozta. - Oh... és még meg sem köszöntem ezt az estét. Nagyon élvezem, köszönöm, Kashi. - Hálás mosolyt küldött az ezüsthajúnak, majd egy puszit nyomott az arcára.

- Örülök neki... - Viszonozta a gesztust, majd el is mélyítette azt. Kezdett túl sok lenni a beszéd... Ebben a pillanatban Obito csókjaiból nem tudott eleget kapni.

Hát őőő... Sziasztok 💖
Teljesen fellekesültem hirtelen, miután átgondoltam ezt a ficet, és ez lett belőle. Olyan jó érzés volt egy kicsit szeretgetni őket, már annyira megérdemelték 😭 Best boys. Egy barátommal végigbeszéltem a további ötleteimet, fejlesztgettük őket, és azt kell mondjam, innentől sem lesz minden csodaország, de jobb lesz annál, ami volt. Nagyon élveztem visszavonni azokat a részeket 😂
Szívesen hallgatok teóriákat, de szerintem képtelenség most rájönni, hogy mit tervezek 🤸
Anygays, remélem tetszett ez az új fluffy kis rész, és várjátok a folytatást 💖 Nagyon sokat jelent mindenki, aki még itt van.
Kommentekért és csillagokért hálás köszönet ✨

(2024.05.04.)